Valahogy kezd a nyilvánosság számára is érthetővé válni, hogy óriási baj van a hozzáállásunkkal.
A kultúra mint befoglaló keret éppen akkora akadálya a nemzetközi gazdasági élvonalhoz való felzárkózásunknak, mint azok a politikusok, akik arra hivatkozva, hogy a pártokárcia nem lehet más mint a nép, amely megválasztja őt, igazolják azt tételt, hogy a demokrácia adta kereteket mi képtelenek vagyunk valós tartalommal megtölteni.
Egy nemzeti karakter megváltoztatása – más irányba terelése nem egészen egy-két ráolvasás kérdése, mint ahogy azt Orbán vagy Gyurcsány képzeli. A második világháború utáni Hollandia például rendesen nemzeti depresszióba sülyedt, hiszen a gyarmatbirodalmát elveszített centrumországból lett egy "nem tudni milyen" ország. Kitalálták a "kicsik vagyunk, de minőségiek" filozófiát, amire újra lehetett gombolni a nemzeti identitást. Ez amolyan évtizedes aprómunka, amelynek oda kell hajolnia az egyénhez, rengeteg közbeszéd – közös heuréka kell hozzá, a szemlélet a belső mű része.
Különösen nálunk; közösségi vezetőképzés kérdése az egész, hisz mi az individualizmus – nőies végpontokon egy
intézményesség tagadó kultúrát élünk, ahol nem lehet arra felfűzni a fejlesztési motivációkat, hogy a közösség; a szervezet; a nemzet „hív bennünket!”
Éppen azért kezdtem el írni ezt a blogot, mert a gyakorlati példákon jól látszik, hogy KULTÚRKÖR műhelyeiben valós válaszok születtek ezekre a politikai szocializációs kérdésekre, egy olyan közösségi vezetőképzési anyag, és fórumtechnika gyűjtemény jött létre, amely segít 1-2 napos tréningeken áttekinteni fontos kérdéseket. Egyelőre úgy állunk, hogy az ezügyben hadra fogható szolgáltatók profilváltásra - pályaelhagyásra kényszerültek, mert a pártokrácia kifejezetten üldözni kezdte, a civil szakmai közönség pedig hagyta, hogy megsemmisüljenek az ilyen fejlesztési kapacitások. Van még néhány rezervátum, ahol pár gyakorlati politikai szocializációs kérdésekkel foglalkozó ember megtalálható, de a rendszerváltás után tapasztalható útkeresés lendületének már nyoma sincs!
A teljesség igénye nélkül 4 egymással ugyan összefüggő, egymásból sokszor építkező fogalomrendszert idézek fel. Az egyik a hazai neo Rogers-i irányzat egy kulcsmodellje, amit az oktatási vonatkozásai miatt már körbe jártunk a blogon. A fenntartható fejlődés - tudástársadalom elméletek közül is elővesszük azt, ami épp politikai szocializációs - gazdaságfejlesztési aspektusból értékelhető megközelítést ad. Ami kifejezetten a részvétel szemszögéből lefolytatott politikai szocializációs kutatási anyag az kihagyhatatlan és az ezredforduló körül keletkezett interkultúrális tanulás kutatási eredményei is érdekes támpontokat adnak.
Honti –Domschitz féle bizalom skála
A humanisztikusok egy bizalom skálát tettek elénk. A Honti – Domschitz emberi rendszerek fejlődése világosan leírja, hogy a demokrácia a szerep szintnél magasabb bizalmi állapot, de a két rendszer közötti átmenet feszültséggel jár. Ez lehet átmeneti feszültség is, de arra is megvan az esély, hogy a rendszer nem rendeződik át a magasabb bizalmi helyzetbe, nem változnak meg a szokásaink, a viselkedésünkkel újratermeljük a diktatúrát. Tegyük fel a kérdést, ma többen vesznek részt a közéletben, mint a Kádári diktatúra alatt? Ma a parlamenti pártok tagja képesek a demokrácia adta keretek között kontroll alatt tartani a vezetőket?
A hazai közéletben azért ennél sokkal rosszabb a helyzet, ugyanis az ellenzék a játszma siker-kudarc síkot állandóan átértelmezi élet-halál harc dimenzióba, megidézte a 30-as évek választási földrajzát, majd megjelentek azok az ordas ideológiák, amelyek hatására őseink számára kulturálisan természetes volt, hogy a gazdasági válságból való kilábalás útja egyes nemzetiségek és társadalmi csoportok kiirtása. Akkoriban ez fizikai megvalósításra került, ma "csak"annyi ennek a restaurációja, hogy az állami újraelosztásból szorítanak ki társadalmi csoportokat.
A fizikai harc (értsd: önbíráskodás, garázdaság, életveszélyes fenyegetés stb.) a káosz szintjéhez tartozó kommunikációs repertoár, amit falkaállat korunkból hoztunk magunkkal. A kultúra, a törzsi társadalmakon túli civilizáció fölülírta ezt a kommunikációs tárházat.
A saját mozgalmi köreinkben is vita van arról, hogy a szolgáltató szervezeteink tömeges elhullását mi okozta. Szerintem Zushlag féle újraelosztási logika kiteljesedése, amit az Orbán kormány
vezetett be és a jelenlegi kormány ezt tökélyre fejlesztette. A sajtó, a civil és a tudományos discurzus megszállása – elfoglalása olyan stratégiai lépések ebben a harcban, mint a kínai kulturális forradalom, vagy Sztalin értelmiség deportáló intézkedései. Egy kicsit fapados. Semmi produktív – előre vivő nincs benne. Sőt, kifejezetten erodálja a tudásintenzív megoldások kialakulásának lehetőségét!
Ide tartozik, az a mostani kulturális jelenség is, hogy a középosztály Magyar Gárdát szervez, közmunkára kényszeríti a segélyezetteket, bűnbaknak tart hagyományosan kirekesztett társadalmi csoportokat, és jelen esetben megszervezi a pauperek állami újraelosztásból való kirekesztését.
Megjelent az intézményességek lebontása, az önbíráskodás, a bűnbakképzés, a
hétköznapi terrorizmus a kultúránkban.
A Domschitz – féle kulturális evolúcióból következő válasz
A dolgok gyökere azért mégiscsak a csökkenő életszínvonal (Bogár László szokta hangoztatni, hogy jelenleg a 78-as bérszínvonalat éljük azzal a különbséggel, hogy a társadalom 50%-a annál sokkal rosszabb helyzetben van, és szinte minden állami szolgáltatás bizonytalan).
Ehhez persze az vezetett, hogy gazdaságfejlesztés ügyben sikerült a politikai elitnek egy tőkeintenzív állmegoldást kergetni. A hazai rendszerváltás utáni gazdaságfejlesztés arra koncentrált, hogy jöjjön ide a sok-sok külföldi tőke. Ide jött!
Csakhogy az információs társadalom és a tudás alapú társadalom nem tőkeigényes innovációk! A szlovénok épp az ellenkezőjére koncentráltak: 8 évig nem engedtek be egyetlen külföldi bankot se! Ott nem is azzal kezdődött a kapitalizmus, hogy az első 8 évben nincsen KKV hitel meg lakáshitel! Mik vannak? Mekkora paradox, hogy az vezetett a gyors nyugati bérszinvonal és skandináv szoiális modell megkonstruálásához, hogy nem engedtek be külföldi tőkét!
Az ország vezetése nálunk mindent megtett azért, hogy a korai kapitalizmus gazdaságszerkezetét ide varázsolja (jönnek is elő azok a társadalmi igazságtalanságok, amelyek a közép-kelet európai népirtásokhoz, és 3-4 millió honfitársunk kivándorlásához vezettek). Ezzel párhuzamosan pedig mindent megtesz, hogy az információs társadalom és a tudástársadalom típusú fejlesztési erőforrások pusztuljanak el. Ellentétben Bogár Lászlóval én nem gondolom, hogy ez valakiknek a tudatos népírtása lenne, egyszerűen csak hülyék a politikusaink. Erre a szellemi teljesítményre képesek!
Antropológiailag is teljesen összeáll ez a kép. A korai kapitalizmus kulcsfigurája a zizegő nadrágos – makkor cipős "Odusszeusz tipus", aki a bátorságából csinál vállalkozást.
Gyurcsány és
Orbán is ilyen „nagy felfedezők”! Amit csinálnak;
egy nem információ igényes, nem humán igényes és tőkeviszonyokra koncentráló innováció.
Nem információ igényes: semmi szükségük arra, hogy a tudományos vagy a civil discurzus szereplőivel egyáltalán szóba álljanak!
Nem humán intenzív: Ausztriában egy-egy nagyobb pártnak 500.000 tagja van, és a párttagok számát jóval meghaladja a civil aktivisták száma (a pártokráciától független civil életvilágról beszélek!), nálunk a legnagyobb párt 30.000 tagot számlál, a pártok cipőpucolónak használják az emberi erőforrást, a civil vezetőket pedig épp be nem börtönözték, de a politika független civilek legyenek szívesek innen kivándorolni… Épp az a jelenlegi pártvezetők, és a saját pártjuk kommunikációs problémája, hogy nem érthető a vezetők üzenete a tagság számára. A civilek között meg már többségben vannak a pártokrációból jövő civilgyilkos agresszorok, mint a társadalmi önszerveződések elhivatott vezetéséből kinevelődött aktivista réteg.
A pártok a tanuló szervezet paradigmából mit gyakorolnak? Van közösen megalkotott jövőképük, van csoport munka kultúrájuk, energiát fordítanak az előítéleteikre való rálátásra, van rendszerszemléletük? Nincs, nincs, nincs, nincs! Gyurcsány meghirdeti a
kultúra és az oktatás elsöprő reformját, az söszödi beszéd első évfordulójára
tapolcai beszéddel rukkol elő, majd egy szőke nő újságíró heherésző cikket ír arról nem akadt olyan a hallgatóságában, aki értelmezni tudná, hogy miről beszél! És ez az egyetlen cikk, amit írnak róla!
Megírta a Ping Fa, hogy tisztek nélkül nem annyira jó ötlet egy sereget "felkészíteni" a harcra.
10 éve egyetlen dologra koncentrál a hazai pártokrácia, hogy tud-e többet lopni mint a másik párt. Ebbe persze a gazdasági elit, sőt a tömegkultúra is beszállt! Az eszkimók lassan csak egymást nézhetik fókának...?
Mindez persze az ország törvényszerű gazdasági leszakadását okozza, hiszen a világ a magasan humanizált, magas információ igényű és alacsony tőkeigényű innováció síkján verseng! Tökéletes tükörképe a nálunk zajló folyamatoknak!
A politikai közbeszéd minősítésére szokták alkalmazni a közírók a "törzsi szembenállás" minősítést főként a jobboldal által megkreált zsigeri elutasítás szisztematikus kiépítésére. Ez a "próbálkozás" váratlan és "elsöprő sikert" hozott. Nem egyszerűen a saját újságíró hadosztájuk harci kedvét szították fel (és látják el gyűlöletbeszéd munícióval) a mai napig, hanem a köznép elképesztő mértékben vevő ezekre a kommunikációs konzervekre.
A családokba, a buszemgállókba, a munkahelyi kávézókba bekerült a "lövöldözzünk nyilakat a szomszéd törzsből valóra", "mégpedig azért, mert ott van" - probléma megoldási "algoritmus"! Ahhoz, hogy értsük az alapvetően harci - menekülési csoport alapfetevésre épülő kultúrákat, érdemes végiggondolni, hogy milyen pontokon érintkezünk az
archaikus kultúra sajátosságaival. Ehhez ad antropológiai alapfogalmakat a Domschitz-féle fejlődésmodell. A szegénységi kultúra, a politikai szocializáció és a gazdaságfejlesztés területén használom ezt a fogalomrendszert. Elég jól le lehet vele írni gyakorlati kérdéseket. Az EU például a Liszaboni stratégiában megfoglamazza a nemzeti kormányok számára, hogy mindenki legyen szives a teljes foglalkoztatottság felé haladni az
információs társadalom és a
tudás alapú társadalom folyamatok erősítésével. Ehhez képest nálunk a magas humán tartalmú, magas információ igényű és alacsony tőkeigényű fejlesztésekre
megcímkézett pénzeket (EQUAL, HEFOP, ROP, TAMOP, EAOP stb.)
áttranszformálja a kormány alacsony humán értékű, alacsony információ igényű, magas tőkeigényű síkra!)
Pál Tamás: alattvaló – állampolgár dimenziója
A Kéri – Lengyel - Stumpf - Pál Tamás kutatás a 80-as években alaposan utánajártak a néplélek eme dimenziójának. A Gazsó –féle 85-ös oktatási törvény nagy határozottsággal nekilátott, a demokráciára felkészíteni a fiatal generációkat. Ha határozottan szeretnénk megváltoztatni a lelki jobbágyság tömeges újratermelését, akkor az oktatásnak ebben bizony kulcsszerepe lehet.
Az iskola és a hazai szervezeti kultúrák többsége szankcionálja a problémák kimondását, ami arra tanít bennünket, hogy ne mondjuk ki az igényeinket – javaslatainkat.
Az érdekartikuláció képtelenség egy meglehetősen lényeges dimenziója ennek a kérdésnek, hiszen állandóan felmerül a kérdés, hogy miért lehet velünk bármit megcsinálni. Az 1500 milliárdos TB kassza megmentése az első olyan jelentős kérdés, amelyben technikai tussal sikerült megvédeni az érdekeinket! Pál Tamás a százlábú modelljében megfogalmazza, hogy az az egyén, aki nem képes mások számára érthetően megfogalmazani a problémáit/érdekeit, annak nincsen esélye másokkal érdekközösségi szinten összefogni.
Közösségfejlesztési szempontból az is aggályos, ha hazai rendszer szisztematikusan kiiktatja azokat a közösségi tereket, ahol az egyének meghallgatják egymást, ezzel szintén előáll az a helyzet, hogy két azonos cipőben járó egyénnek nincsen esélye felismerni egymásban a potenciális szövetségest! Ezt négyzetre emeli a szélsőségesen individualista nemzeti hozzállásunk! Közösségfejlesztőként mindíg is nehézvolt bevonni másokat, de most már, hogy nincsenek is olyan vezetőképzések, amelyeken terjedt az ezzel kapcsolatos módszertan...
Az érdekartikulációhoz kötődő személyes problémák ott kezdődnek, ha az egyén nem kultúrakonform nyelvi köntösben, azaz a többiek számára nehezen dekódolható formában fogalmaz, vagy csak jelzett szintű problémákat említ, azaz csak "nevet ad" a problémás területnek, vagy még ezt sem lehet tudni, pusztán csak azt tudjuk, hogy baja van. A mi mozgalmaink éppen ezeken a területeken folytattak gyakorlati közösségfejlesztő tevékenységet, módszetani kutatómunkát. Sajnos sem az ilyen irányú közösségfejlesztés sem az érdekképviseletre nevelés nem bizonyultak annyira fontos misszióknak, hogy bárki, akár a civil elit, vagy a megmentő szerepre vállalkozó ökomókus zöldek, felismerték volna, hogy mekkora ezeknek a jelentőssége, hagyták, hogy a Zuschlag alkuszok kiírtsák ezeket a szervezeteket.
Ez persze csepp a tengerben, a jogvédők, a közösségfejlesztők, a munkaerőpiaci humánszolgáltatók, a gazdaságfejlesztéssel fogllakozók a mai napig nem látják, hogy miért kellene mondjuk az EU források ezekre a területekre célzott forrásait megvédeni! Amikor rá akarom venni a civileket, hogy védjük meg a humánfejlesztési forrásokat, ne hagyjuk, hogy 300 milliárdot ne hívjunk le ezekből a forrásokból, ne hagyjuk, hogy minden pénzt aszfaltra és betonra költsenek, akkor annyira nem érdekli őket, hogy ez elképeszt!
Eddig az oktatás sikeresen ellenállt az ilyen irányú fejlesztésnek, az bázisdemokratikus civil önszerveződéseknek pedig írmagjuk sem maradt!
A Pál Tamás féle mozgalmak az ifjúsági vezetőképzés területén végeztek szemléletformáló és módszergazda tipusú fejlesztő munkát a 90-es évek elején. Az ifjúsági vezetőképzés egy igen effektív terület, hiszen ebben a korban a kamaszok elve sokszor fogékonyabbak arra, hogy a világképükhöz tartozó tevékenységekbe belevágjanak, szellemi horizontokat járjanak be hajnalokig tartó vitákban próbálgassák szárnyaikat.
Céges tréningeken töredéke a motiváció és az újra való fogékonyság az ifjúsági mozgalmak tréningjeihez képest. Borzasztó Magyarországon unatkozó picsáknak tréninget tartani, ezt sajnos az egyetemi oktatók is gyakorta hangoztatják, azok akik láttak másféle csoport kommunikációs szintereket is egyszerűen rosszul érzik magukat az önművelés-ellenes - tanulás-ellenes hazai hozzáállástól.
Az egyetemisták körében végzett kutatások szerint az egyetlen bemérhető megalapozott ideológia és mozgalmi gyakorlat a kurucinfo mozgalmiság.
Gratulálok ehhez az Zuschlag - Halász - Orbán - Gyurcsány ifjúságpolitikai pusztító gépezetnek!
Interkulturális összehasonlításból eredő válasz
Két szempontból is érdemes megnézni más nemzetek fejlődéstörténetét. Egyrészt a nagy kultúrák emberképe érdekes megvilágításba helyezheti a mienket, másrészt a versenyképesség megteremtése nagyban függ a bennünket körülvevő gazdasági – társadalmi környezet diktálta adottságoktól.
Az intézményességtagadó hozzállásunk akkor válik feltűnővé, ha valaki belenéz a japán kultúra elképesztően és lenyűgözően más hozzáállásába. A Japánoknak rengeteg olyan tanuláshoz - tanításhoz kötődő fortályuk van, ami segít abban, hogy az ember, a csapat, a nemezet összerakja önmagát. Épp azért tudok annyira rácsodálkozni, mert azt látom, hogy nálunk mennyire jó lenne valami hasonló! A japánok például az óvodában a gyerekekkel mosatják fel a padlót. Nálunk a családomban van olyan szülő, aki csak kiskamasz korában próbálkozna azzal, hogy a munkába bevonja a gyerket, ott viszont már nem megy! Kicsit nagy ugrás, de ott szinte teljes foglalkoztatottság van, hagyományosan élethosszig tartó cég-alkalmazott viszonyokkal. Nálunk az aktív korú népesség 50%-a nem szereplője a munkaerőpiacnak, és a munkaerőpiac szereplőinek sem garantálja semmi, hogy nem hajléktalanként fognak meghalni az utcán!
A globalizált világban meg kell tennünk a nemzeti pozícióink megtalálásáért olyan lépéseket, amelyekről menet közben derül ki hogy sikeres stratégiának bizonyulnak-e.
A Domschitz –féle kocka szemüvegén keresztül például teljesen jól látszik, hogy a szlovén modernizáció és a magyar modernizáció között az a különbség, hogy a szlovénok követik a kor színvonalának megfelelő gazdaságfejlesztési irányvonalat, a magyar meg teljesen szembe megy. A szlovénok egy humánintenzív fejlesztést csináltak végig és azzal kezdtek, hogy megkonstruálták a 450.000 Ft-os minimálbért, míg mi gőzerővel dolgozunk a kínai 19.000 Ft-os minimálbér mielőbbi megkonstruálásán. A szlovén polgár autonóm, saját forrásokkal rendelkezik az önművelés megfinanszírozására, résztvett egy sikeres nagy nemzeti fejelsztésben, és elmeneteltek abba a szférába, amit Domschitz tudástársadalomnak nevez.
Nálunk: függőség, közösségi kirekesztettség, eszkalálódó korrupció, tömeges szegénység, és most már: fizikai erőszak!
A gazdasági versenyképesség kulturális feltételei nálunk a következő állapotban vannak a
Globe majd Hofstede 61 országban végzett felmérés szerint:
A mi individualista és nőies attitűdjeink eleve erős versenyhátrányt jelentenek, mert olyan intézményességtagadó egyveleget alkotnak, amely immunissá teszi a szervezeti kultúrákat az emberi erőforrás fejlesztésekre.
Ezek közül a humánorientáltság konkrétan ezt a dimenziót méri! Ebben a 61 ország közül a 58. legbarbárabb népnek bizonyultunk!
Amikor 78 után a világ a termék szerkezetváltás sebessége és a magas hozzáadott értékű termékek előállításának dimenzióiban kezdett versengeni, akkor a HR kitört az adminisztratív szerepkörökből és a fejlődés motorjává vált! Hazánkban, az ilyesmi annyira fehér holló, hogy a HR szakon nem tudnak olyan esetpéldát elénk állítani, ami megfelelne ennek a logikának.
Ezért is fáj a szívem az ifjúsági közösségfejlesztő mozgalmaink után, mert anno 10.000 diákot vettünk rá arra, hogy készüljön föl egy interpellációs helyezetre és gyakorolja, hogy milyen nyilvánosan kérdést intézni egy helyi probléma kapcsán élő hivatalnokhoz, anno 90 és 95 között 15.000 diákvezető és pedagógus vett részt a tréningjeinken, ami lassan lassan azért elegendő mennyiségű pedagógust és civil vezetőt jelenthetett volna egy nagyobb kultúra fejlesztő programhoz.
Ping Fa szerint, ha az ország háborúra készül akkor kell egy hadvezér, aztán pedig kellenek kiképző tisztek. Nálunk ma nincsen a politikai elitben olyan vezető, aki látná, hogy milyen lépéseket kell megtennünk, ha a mostani kornak megfelelő posztmodern gazdasági - kultúrális dimenzióban meg akarunk jelenni.
Az ilyen irányban gondolkodó szellemi vezetők pedig olyan mértékben a pálya szélén vannak, hogy az elképesztő! Ebben a tudományos elit, a sajtómunkások, civil forráselosztók felelőssége éppen úgy felmerül, mint a pártokrácia felelőssége.
Kedves Bastie!
Tényleg történelmet írunk ?! Megtarthatjuk az első fecskék tömegsírja fölötti halotti beszédet, de meglehet, hogy mégiscsak jön a nyár! Meglehet, hogy a közfigyelem fókuszába kerülnek a meglátásaink, ezért is tartom rendkívül értékes írásnak a bejegyzésedet! Nagyon izgatott az a kérdés, hogy csak az "irodalmi fantázia" terméke ez a riport, vagy valós. Utánanéztem a neten és nem találtam az iskolát. Ebből arra következtetek, hogy ez vicc. De akkor is jó! Számomra meg, annyira komoly mint ez a fenti írás!
Irodalmi értéke is van az írásodnak, hiszen közel hasizomlázat kaptam a cikktől és a kommentektől, de számomra többről szól. Látom az m1, az ECHO TV meg a HÍRTV beszélgetésein, hogy a köztudatba kezd erősen beszivárogni ez a helyzetértékelés.
„milyen szó már az, hogy dekultúráltság?” … szarul hangzik, de valahogy csak le kell írni, hogy mi a bajunk!
RDH Blog - RSS 2.0
Kommentek