Részvételi demokrácia a rendszerváltás után

A mostani helyzetből kitörési pontként sokan az öngondoskodás felé történő elmozdulást tartják. A hazai adórendszer követte a nyugatiak azon adórendszerben szerkezet átalakító „divathullámot”, amely az állami felelősségeket leépítette, a szemléletformáló szociális humánszolgáltatások kiépítésének és fenntartásának felelősségét a III. szektorra hárította, az egyénre pedig a szociális és életpálya biztonságának megteremtését. A tudás alapú gazdaságban válik igazán természetessé, hogy az információ, a kultúra, a segítőkész módszertani kereteket  biztosító  szakember olyan terméket/szolgáltatást ad el, amit megéri fogyasztani.  A rendszerezett információ és a szemléletformálás rangjának megfelelő helyet foglal el a piaci termékek között. A fizikai termékekben is egyre nagyobb arányban a szellemi teljesítmények árát fizetjük meg. Egy mobil telefon sokkal több emberi teljesítményt horodoz az árában, mint a technológia fizikai előállításának költsége.

A kultúrában bekövetkezik a pszicho- boom. A könyvárusok árukínálatában hódítanak a szemléletformáló, önelemző, identitás keresésében segítséget nyújtó írások. A jóléti rendszerek nem fogják pusztán az újraelosztás átszervezésével megoldani, hogy minden „ingyen” rendelkezésre álljon. Mindenkinek meg kell találnia azt az utat, ami által a piac megveszi a munkaerejét. A munkahelyteremtés az egyén és a kisközösség felelősségévé válik.

Az élethosszig tartó tanulás, a kulcskompetenciák fejlesztésére irányuló oktatási fejlesztések egyfajta keljfeljancsi létre próbálnak felkészíteni. Ha átmenetileg álláskeresővé válunk, minél hamarabb meg kell találnunk a munkaerőpiacra visszavezető utat. Az EU fejlesztések kulcspontjába a munkaerő piaci reintegráció áll. Ehhez sokszor a szemlélet is hiányzik mind az egyén, mind a rendszer szintjén Az EU gazdasági teljesítménye rendszeresen alulmarad a Japán és az USA teljesítménye mögött, különösen a tudás intenzív ágazatok teljesítményét tekintve. A távmunka, az atipikus munkavégzés az USA-ban a munkavállalók 27%-át érinti, hazánkban ez az arány 3% alatti.

Japán gazdasági felemelkedése annak köszönhető, hogy kulturálisan másképp állnak hozzá az alkotáshoz, az együttműködéshez, a közösségi sikerességhez. Japán a demokráciánál mélyebb participációs viszonyokhoz van hozzászokva és a vállalti stratégiai partnerségek sikere mutatja, hogy a kompetitív piacokon csak úgy őrizheti meg egy vállalat a versenyelőnyét, ha az emberi erőforrás lojális építő energiáira iparszerűen alapozni tud.

Ez már nem az ember eszköz, vagy az ember cél szervezeti kultúrája. Itt az ember érték!

A hazai fejlesztéspolitikában a tudástársadalom típusú fejlesztések eleve halálra voltak ítélve. A politikusok úgy gondolták, hogy nem kell partneri viszonyt kialakítani azokkal a szakmai műhelyekkel, akik az oktatásban a kompetencia alapú pedagógiai munka terjesztésén dolgoztak a rendszerváltás után. Az erre vonatkozó HEFOP pályázati kiírás kifejezetten kitiltja a személyközpontú iskolai gyakorlatot folytató iskolákat az élethosszig tartó tanulásra felkészítés piacáról. Az NFT II-es pályázati kiírás pedig azzal kezdődik, hogy csak az pályázhat, aki a múltkor már nyert.

Hasonló a helyzet a foglalkoztatáspolitika kommunikáció igényes sőt tudás-intenzív kihívásai körül. Mielőtt 500 hazai civil szervezet találkozhatott azzal az EU-s megrendeléssel, hogy csináljunk foglalkoztatási paktumokat, ágazati összefogásokra alapuló EQUAL kísérleti kezdeményezéseket, határokon átnyúló INTERRREG programokat, hagyományos államigazgatási struktúrákon átnyúló LEADER típusú fejlesztést, tranzit foglalkoztatási modelleket, szociális és civil hálózatokat, a hazai politikai elit nagy gonddal 10 évet szánt arra, hogy kiírtsa a civil fejlesztő szervezetek közül a közösségfejlesztő – hálózatépítő – demokrácia technikákat terjesztő szolgáltató szervezeteket.

Nagy gondot fordít a hazai fejlesztéspolitika a kontraszelekciós mechanizmusok működtetésére is. Ha vannak olyan programok, amelyek a sok középszerű programhoz képest jó teljesítményt mutatnak fel, akkor azok a programok garantáltan halálra vannak ítélve. A LEADER pályázat Szolnok megyei és Szabolcs megyei pályázatai közül azt a pályázatot, amely betartva a LEADER alapelveket valóban a helyi vállalkozók és helyi civil szervezetek bevonásával alkotta meg programját, a szakmai pontozók a legjobbnak ítéltek meg, majd jött a pártokrácia és egyik legjobb program sem került be a nyertesek közé. A mostani LEADERNÉL már odáig mentek a politikusok, hogy a LEADER alapelveket teljesen letaposva a civileket és a vállalkozókat nyilatkozatra kényszerítik: mond meg, hogy FIDESZes, vagy MSZPs vállalkozó vagy civil vagy?

A tudástársadalom és a fasizmus – kommunizmus típusú fejlesztési elképzelések szerint alapvető különbségek vannak. A fasiszta – kommunista modernizáció nem információ igényes de tőkeigényes közegek. A tudástársadalom innováció alacsony tőkeigényű és magas információ igényű. A fasiszta – kommunista fejlesztéshez nem kell nyílt társadalmi vitákat lefolytatni, nem kellenek szakmapolitikai viták. Van egy ideológia, aki nem azt fújja, azt meg el kell taposni! A tudástársadalom típusú fejlesztés azért vigyáz „élő nemzeti kincsként” azokra, akik képesek szemléletformáló teljesítményeket felmutatni, mert ez az innováció a csoport, a szervezet vagy ennél nagyobb és ennél kisebb szinten is a partnerség építésre, hálózat építésre, pénzügyi és ökológiai fenntarthatóságra képes emberek számát növelik.

Abban hasonlít a fasiszta – kommunista innovációkra, hogy azok is humanisztikus irányú innovációkról beszélnek. Emberközpontúbb társadalomkép nevében avatkoznak be a fejlesztés életvilágába. Ahogyan csinálják, az persze garantálja, hogy az emberi viszonyok nem a magasabb bizalom irányába fejlődnek, ettől ezek nem tekinthetők humanisztikus fejlesztéseknek, de az ideológiájuk az!

A hazai fejlesztéspolitikában komoly modernizációs krízist idéz elő, hogy a pártokrácia meg van győződve arról, hogy a civil fejlesztő szellemi műhelyek ugyan olyan ideológus érdekcsoportok, mint a saját szellemi műhelyei, tehát konkurens szellemi áramlatként a saját műhelyeiket helyzetbe kell hozni a szakmai – civil vagy tudományos műhelyekkel szemben. Számukra kézenfekvő, hogy a saját műhelyeit a fejlesztések közelébe engedi, a politika független civil műhelyeket pedig kirekeszti a fejlesztésekből.

A tudásintenzív fejlesztésekhez a létező fejlesztési kapacitások azaz segítőképes segítők megtízszerezésére lenne szükség! A szemléletformálás ugyanis macerás terepmunka. Nem lehet rendszerezett információkkal, azaz könyvekkel, sajtómunkával és konferenciákkal elintézni ezeket a kérdéseket. Az előző szkenárióban az információ alapú szervezeti kultúrákban ez működik, itt meg nem! Itt emberi reflexiókból indul ki a gondolkodás, ehhez pedig elengedhetetlen feltétel a kommunikáció!

Míg máshol „iparszerűen ráállnak” arra, hogy a munkaerő a fejlesztésközpontú humánszolgáltatások világába találja meg az új helyét, a mezőgazdasági termelésben és az ipari termelésben ugyanis a gépek egyre hatékonyabban pótolják az emberi közreműködést.

Nálunk a tudástársadalom szkenárióra való felkészítés azzal kezdődött, hogy az új típusú társadalmi mozgalmak közösségfejlesztő – hálózatépítő szervezeteit szinte egytől egyik kinyírták! Arra, hogy a világgazdaság ebben a szkenárióban versengő nemzetgazdaságokból áll, mi azzal készültünk, hogy deportáluk a kiképző tiszteket, akik felkészíthettek volna arra, hogy sikeresen álljuk a sarat!

Semmilyen módszergazda közeg nem foglalkozik azzal, hogy a kisközösségeket elkísérje helyi problémák felismeréséig, hiánypótló humánszolgáltatások kialakításáig, vagy a kis nonprofit szervezeteket a pénzügyi fenntarthatóság pályájára állítsa.

PR szinten azért próbálja a politika elfoglalni ezt a terepet! Olyankor ilyeneket nyom az orrunk elé: "Magyarország benned van!"

A következő cikkek jelentek / jelennek majd meg:

1. Archaikus kultúra - szegénységi kultúra
2. Premodern kultúra - önellátó ember
3. Vállalkozás világa - korai kapitalizmus
4. Eszményképeket kergetve - szocializmus és társai
5. Ipari jóléti társadalom - a nyugat, ami előtt hasra estünk anno
6. Információs társadalom - a brókerek kora
7. Tudás alapú társadalom - részvétel az életedben
8. GAIA jövőkép - részvétel föld egészségének megteremtésében