Részvételi demokrácia a rendszerváltás után

A második ipari forradalom után a gépek bonyolultabbá válnak és a szervezeti kultúra nagyléptékűvé válik. Tömegessé válik az embergép szervezeti modell, az államigazgatástól kezdve az orvostudományon keresztül a műszaki tudományokig hatalmas kutatások és fejlesztések kezdődnek. Kiépül a közoktatás a közegészségügy. Az ipari társadalom ipari – jóléti modellbe vált át.

Rengeteg találmány, technikai fejlesztés gyors piaci elterjedése megnöveli az általános jólétet, a demokratikus választójog egyre szélesebb embertömegeket érint. Kialakul a fogyasztói társadalom, a háztartás tele lesz eszközökkel. A jólét mércéje a felszereltség. Henry Ford azzal az „őrült” ötlettel állt egy konferencián más gyáriparosok elé, hogy emeljék a munkások fizetését a többszörösére.
A személyes kontroll alatt álló szervezeti viszonyokat intézmények váltják fel. Tömegessé válik, hogy szakmákat tanulnak az emberek, a szakmai előírásokat betartva egy gigantikus méretű munkamegosztás alakul ki. A szakmák, a szervezetek és a nagy társadalmi újraelosztó rendszerek is olajozott gépezeteként kapcsolódnak egymáshoz.

Ha a munkások jól fognak keresni, meg fogják venni azokat a termékeket, amelyeket a gyárainkban gyártanak. Ezzel a centrum országokban széles foglalkoztatottságon alapuló, erős szociális védőhálóval bíró, jóléti rendszerek alakulnak ki Ford javaslatát követő 30 év alatt

Az életmód minden területére betüremkedik a bonyolultság, a technológiák által szabályozott biztonság. Ha kiveszünk egy tejes dobozt a hűtőből, bele sem gondolunk, hogy mennyi tudás rejlik a dobozban, a hűtőben, az áramellátásban.

A fehérgalléros értelmiség egy szépen vasalt, racionálisan berendezett világot hoz. A szociológusok ebben a korban szépen beállnak ebbe a sorba, és társadalomformáló igénnyel fogalmazzák meg rálátásaikat.

A Kádári perspektívából ez az a világ, amire mindig is vágyakoztunk és aminek az eljövetele semmilyen jóérzéssel nem töltött el bennünket. Ma már nálunk a (demokrácián kívül) minden nagyon szakszerű, úgy működik, „mintha csak” egy második világháború utáni nyugati „újjáépülő” kis térség lennénk… Van már nyugati autónk, bármikor vehetünk 3. hűtőszekrényt, a fiaink egyetemre járnak, bármikor bárki alapíthat vállalkozást, az utcán autóbusz szállítja munkába az embereket, a közegészségügyet TB kassza finanszírozza…

Ami miatt mégsem így képzeltük a „nyugatiasodást”, azaz, hogy ők ezt a salátatépőgép - barbikultuszt már elhagyták. Megváltozott a fogyasztói társadalom számos aspektusa. Ma már nem a kütyügyártó pozíciókért folyik a versengés.
Abban az időszakban, amikor mi azon dolgozunk, hogy lehet-e annyi tőkénk, mint amennyit a centrum országok 400 évnyi kalózkodással összeharácsoltak, addig a gazdasági versengés átzsilipelte magát az együttműködésre és innovációra képes kultúrák versenye síkra. Sikerült a partin nagy igyekezettel bejönnünk abba a terembe, amit az a társaság, akihez tartozni akartunk, éppen elhagyott. Ahhoz a teremhez viszont, mi nem húztunk csokornyakkendőt. Ezzel a toalettel, oda mi nem mehetünk be.

Ezért elkezdtünk azon gondolkodni, hogy esetleg forduljunk vissza. A demokráciánk elkezdett megint ideológiákkal foglalkozni, elkezdett megint élethosszig tartó személyi kultuszokat kitermelni, bármit szakszerűen megtervez, kivéve a döntéseket. Nálunk, ami viszonylag kevés pénzből megoldható lenne, arra nem költünk, mert arra akarjuk minden forrásunkat koncentárlni, amihez sok pénz kell.

A következő cikkek jelentek / jelennek majd meg:

1. Archaikus kultúra - szegénységi kultúra
2. Premodern kultúra - önellátó ember
3. Vállalkozás világa - korai kapitalizmus
4. Eszményképeket kergetve - szocializmus és társai
5. Ipari jóléti társadalom - a nyugat, ami előtt hasra estünk anno
6. Információs társadalom - a brókerek kora
7. Tudás alapú társadalom - részvétel az életedben
8. GAIA jövőkép - részvétel föld egészségének megteremtésében