A mezőgazdasági forradalom következtében kialakulnak a társadalmak. Kezdetben a vízhez kötődő öntözéses gabonatermelés, vagy Ázsiában a monszun okozta környezethez való alkalmazkodás alakított ki hatalmas hierarchián alapuló rendszereket. Mindenki szolga, még a fáraó is csak a napisten földi helytartója. Olyan kultúra, gazdaság, és társadalom szerkezet alakul ki, amely önmaga totális változatlanságában hisz. Minden erejével a változatlan újratermelődésre törekszik. Generációkra előre el van döntve az egyén sorsa. A család, a nemi szerep, amibe bele születik az ember meghatározza az életmódot, az értékrendet, a társadalomban és a munkamegosztásban betöltött helyet.

Az emberi viselkedés meghatározó elemévé válik, hogy levetjük a „falkaállat” múltunkból eredő szokásainkat. Az erőszak állami monopóliummá válik, az etalon viselkedési kultúra egyenesen az udvarból ered. A királyhoz és a főrendekhez személyesen járó nemesség az „udvariasság” letéteményese. A nemesi kaszt terjeszti – őrzi a kultúrát.
A tudás a családon belül áramlik és nem kísérletezünk azzal, hogy ezen kívüli kerteken átadjuk másoknak. Ezért az egyházi kereteken kívül nem alakul ki semmilyen iskolarendszerű képzési forma.

A dehumanizációs forradalom szépen kifejezésre került a nyelvünkben. Az ALATT VALÓ szóösszetétel jelzi, hogy alá-fölé rendeltségre épülő rendi társadalom alakul ki. Az UDVARIAS hozza a kultúrát a királytól, akinek a főnemesek jelentik az asztaltársaságot.

A kultúra személyes átadásáról gondoskodnak a nemesi rendi rendszer tagjai, a papság, de az iparosoknál is mester/inas szinten, személyesen lehet belenőni egy-egy tudás bázisba.

Ha olyan minőségű bort szeretnénk, mint a nagy borkultúrák népeinél iható, akkor behívunk olaszokat, franciákat. Ha kovácsokat és kardforgató lovagokat szeretnénk, akkor bajorokat hívunk ide. Ha a pusztai harcmodor védelmet jelenhet a tatárok ellen, jászokat és kunokat hívunk be az országba. A bányász vidékekre a szászok, kereskedelem szervezésére, só ügyek dolgában izmaeliták és izraeliták, örmények kapnak jogokat.

Ma nehéz elképzelnünk hogy a premodern egy másképpen globalizált világ volt, ahol az etnikai hovatartozáshoz kötődtek szakmák – társadalmi hasznosságok. A modernizáció nacionalizmusa elsodorta ezt a világot.

Ez a scenárió a ma embere számára egyrészt a kulturális gyökereink körül kialakuló közbeszéd formájában jelenik meg nagy jelentősséggel. A jobb oldali politika erősen hangsúlyozza a kulturális gyökereket, a „szavazz rám” erős eszközévé, fő adu ászává válik, hogy a politikai ellenfelét nemzetietlenséggel vagy szélsőséges esetben nemzetpusztító szándékok kitervelőjévé és kivitelezőjévé teszi meg. A premodern gyökerek újrahangszerelése - túlhangsúlyozása azonban magában hordozza azt a veszélyt, hogy a jobboldali politikai szocializáció miatt kevesebben próbálkoznak gazdaságilag saját lábra állni, mert a premodern kultúrában a játszmázás, és ebbe az üzletelés, az alkudozás beletartozik bűnös – megvetett dolog volt.

Kereskedni bűn?

Az önellátó mezőgazdasági termelésre berendezkedett ókori és középkori kultúrákban bűnös és megvetett dolog volt a tőkefelhalmozás, az üzletelés, a kereskedelem. Általában idegen népek töltötték be ezt a szerepet. Az egyiptomiaknál a főniciaiak, Európában számos elüldözött nép, például az örmények, a görögök, a zsidók és a cigányok kereskedtek. Kínában a kereskedő kaszt tagjait kasztrálták, így érték el, hogy vagyonok felhalmozódása ne okozzon változásokat a rendben. Európában a középkor során számos népirtás előzte meg a holocaust néven elhíresült második világháborús eseményeket. A kamatszedés jogosságának elfogadásához fel kellett bomlania az egész gazdasági – kulturális – társadalmi rendszernek.

Az emberi kultúra nem időben fejlődik. Ma is létezik rabszolgaság, a busmanok nem tértek át az úgynevezett civilizált életmódok valamelyikére, sokan ma sem értik, hogy miért engedik tovább gazdagodni a gazdagokat, egyáltalán miért nem rekeszti ki valaki a kereskedőket az országhatáron kívülre?

Az önellátó gazdasági forma megszűnésének komoly szociálpolitikai következményei is vannak. Míg Írországban a vidékfejlesztés sikerrel alkalmazta főként a fiataloknál a földosztást inaktívak gazdasági vérkeringésbe történő bekapcsolására, hazánkban mind az önellátó élelmiszer termelés, mind a mezőgazdasági kisüzem halálra ítéltetett a 90-es évek elején. Az a Közös Agrár Politika (CAP), amely az EU költségvetésének 80%-át agrárszubvenciókra költötte, kelet európaiak millióit terelte ki a mezőgazdasági munkavállalói rétegből. Korábban kevesen rekedtek ki a szocialista munkaerőpiacról, de akiknek megélhetési gondjaik voltak, támaszkodhattak az önellátásra, sőt paradox módon a 68-as nagy gazdasági csoda éppen az élőmunka igényes mezőgazdasági termelés segítségével terelt be milliós nagyságrendű tömegeket a vállalkozások és ezzel a polgárosodás irányába.

Ezzel szemben az EU agrászubvenciói lehetővé tették, hogy a kelet európai piacokon az élelmiszer a nyugati túltermelésből olyan áron jelenjen meg, ami a takarmány és fűtési költséget fedezi, de munkabért, vagy technológiai fejlesztést nem tartalmaz. Ezzel az önellátó és az árutermelő mezőgazdaság itt is megszűnt létezni, mint, ahogy a nyugatiak sem tekintenek úgy a kertjükre, mint helyi élelemforrásra, de a két társadalom eltérőképpen fizeti meg az árát annak, ha állami pénzeszközökkel eltöröljük az önellátó gazdálkodási formák lehetőségét.

Drágább 4000 Ft-ért lóval felszántani kertet, bevetni, egy-két növényt, például a krumplit permetezni, mint az ezen a pénzen megvásárolható élelmiszer. Ezen kívül a mezőgazdasági kistermelésből feltételezhető profit is kiszámíthatatlanná vált, bármikor bármelyik piacon megjelenhetnek a nyugati tőkeerős konkurensek, 6-8 éve volt olyan, hogy a TESCO 12 Ft-ért jelentős mennyiségű káposztát dobott a piacra 12 Ft-os áron épp a káposzta betakarítás idején. Mivel már akkor sem lehetett a szüretelés költségeit sem realizálni egy ilyen felvásárlási áron, így a termelők teljes káosz közepén találták magukat.

A CAP hazai társadalmi költségeit természetesen mi viseljük! Az EU-nak soha senki nem nyújtotta be azt a számlát, nem kérdeztük, hogy vajon mennyibe kerül, hogy a 68-ban az élőmunka igényes mezőgazdasági termelésben sikereket felmutató hazai lendület megtörése, mennyibe kerül az ittenieknek! A 90-es évek fiataljai miből halmozhatnak fel egy lakáshitelhez szükséges önrészt? Azok, akik inaktívvá válnak, kiszorulnak a teljes foglalkoztatottság munkaerőpiacáról (4 millió polgártársunkról beszélünk!) pontosan miből is fognak megélni? El tudja őket tartani - és az 1.8 millió állami alkalmazottat - a munkaerőpiac maradék 2 millió adófizetője? Ha valaki rosszkedvű lesz a világnak ezen a táján, pontosan mikor találkozik majd olyan humán szolgáltatásokkal, amely ismét jókedvűvé, jövőbe tekintővé, siker orientálttá, humán orientálttá teszi őt? (Globe – Hofstede kutatásokban ezekben a dimenziókban meglehetősen leszerepeltünk)

Az az igazság, hogy az Amerikai Indiánok szerencsejáték monopóliuma mintájára meg kellene alkotni a kelet-európai szegények élőmunkaigényes mezőgazdaság termelői monopóliumát az EU-n belül, mert az itthoni szociális munkának óriási szüksége van olyan gazdaságfejlesztési terepekre, ahol alacsony információ igényű és alacsony tőkeigényű innovációról beszélünk. Errefelé, különösen vidéken nem tudok mit kezdeni szociálismunkásként a 4 milliós nagyságrendet kitevő - tőkekilátásokat tekintve katasztrofális helyzetben lévő és - iskolai végzettségét – piacképes tudását tekintve szintén kilátástalan helyzetben lévő klienseimmel.

Domschitz modelljében csak ebben az első két sceráióban találunk alacsony tőkeigényű és alacsony információ igényű környezetet, a 4 millió polgártársunk gondoljon bele, hogy elhagyja-e a középosztálybeli kultúráját és nekilendül-e a megélhetési bűnözésnek, a szegénységi kultúrának, vagy olyan új CAP alakul ki az EU-ban, amely nem tiltja az önellátó és/vagy mezőgazdasági kistermelői életmódot.

A következő cikkek jelennek majd meg:

1. Archaikus kultúra - szegénységi kultúra
2. Premodern kultúra - önellátó ember
3. Vállalkozás világa - korai kapitalizmus
4. Eszményképeket kergetve - szocializmus és társai
5. Ipari jóléti társadalom - a nyugat, ami előtt hasra estünk anno
6. Információs társadalom - a brókerek kora
7. Tudás alapú társadalom - részvétel az életedben
8. GAIA jövőkép - részvétel föld egészségének megteremtésében