A Domschitz féle modell, amely leírja, hogy mikor merre fordul a gazdaság+kultúra+társadalmi berendezkedés fejlődési iránya, segítséget ad nekünk ahhoz, hogy megértsük például az állami gondoskodás fejlődéstörténetét.

leegyszerüsítve az a kérdés, hogy ha tendenciózusan csökken a mezőgazdasági termelésből és az ipari termelésből élők aránya, akkor mi az ember szerepe? Mi lesz az ember szerepe a gazdaságban? Teljesen más válasza van erre a kérdésre az ipari társadalmaknak és a tudás alapú társadalmaknak. Az egyik rendszerben az említett szektorokból kikerülők selejtek, akikre psuztulás vár. A másik rendszerben értékes emberek, akik gondolkodni és integrálni tudnak folyamatokat. Ha a hazai rendszer megveszekedetten ragaszkodik az ipari társadalom jövőképhez, meglehet, hogy a jelenleg másfél milliós piaci (nem állami) munkavállalói réteg talán 1 millió alá fog zsugorodni!

Szoktam olyan tréninget tartani a Matyi kockájával, hogy a legegyszerűbb használati tárgyaink, vagy hétköznapi szokásaink paradigmaváltásait megcsináltatom a csoporttal, majd pedig valamilyen szakkérdést gondolunk végig közösen.

Azt is szoktam a bevezető játékban firtatni, hogy az adott tevékenység (cipész – szobafestés – könyvelés – színház) létezik-e tőkeigényes – nem tőkeigényes, info igényes – nem info igényes és ember igényes – nem ember igényes verzió.
 
Részvételi demokrácia ügyben az egyik legfontosabb szakkérdés az állam és a polgár közötti viszonyok fejlődése – módosulása. Az előző rendszerekben soha nem volt ez annyira kulcsfontosságú, mint az olyan posztmodern gazdasági közegekben, ahol már nem a föld, már nem a nyersanyagok és az iprai termékek előáűllításának képessége ad verseny előnyt (értsd: fejlesztési - növekedési lehetőségeke), hanem a tudás és az együttműködés képessége termet olyan piacon eladható - áruba bocsátható javakat, amelyek biztosítják a sikeres jelenlétet a keringésben. Ezért most nekilendülök ennek a szellemi kalandozásnak, igyekszem felvázolni, hogy a nagy átalakulások során mikor, mivé változik át az állam és a polgár közötti viszony.

Nem mellesleg: kihirdetem az RDH plakátverseny győztesét:   SENKI.
 
Nagyjából akkora kudarcnak élem meg a pályázat szellemi teljesítményét, mint a zöld szivecskés HANEM? Kampányra készült felhozatalt. 3 cikk született… brrr. 5 akármi van belinkelve a gyűjteménybe, de az egyik a vicces sörreklámok gyűjteménye!

Ha magunk között nincsen meg a tudás intenzív verziója egy-egy kérdésnek, akkor gáz van.

Ezekből a bevonós - részvételi kezdeményezéseinkből látszik, hogy mennyire egyedül vagyunk. Mennyire esélytelen, hogy 2-3 elszigetelt karizma megmozdítsa a pártokrácia jól bebetonozott és mellesleg 16.000 fős főállású apparátusnak meg egy-egy médiabirodalomnak parancsoló moguljainak kivívott elfogadottságát. Várhatnánk, hogy "majd leesik az magától is...", de akkor mi lesz?
 
Márpedig Gyurcsány vagy Orbán egyértelműen a lepusztulás, az elszegényedés, a centrumtól való leszakadás felé viszik az országot! Sajnos ebben senki nem akarja megállítani őket! Legalábbis azzal biztosan nem, hogy megmutatná a közvéleménynek, hogy mit tettek ezek az Urak a hazai modernizáció ellen.

Ping Fa azzal az elképesztő javaslattal állt elő - a mai napig (immár lassan 2500 éve) használt hadtudományi művében, - hogy ha közel az ütközet, akkor a seregedet soha ne vezesd a völgyben! A hegytetőn kell menned! Ez ugye ellent mond a praktikusság szempontjainak, hiszen a hegytetőn nincsenek utak, a völgyben meg vannak. A hegytetőn tök fárasztó menni, a völgyben meg nem!
 
Ilyen szinguláris pont körüli dilemmának látom a hazai pártok „modernizációs teljesítményét”. Szerintem mára már közvélekedés, hogy amit tettek, az alapján megérdemlik, hogy a történelem süllyesztőjében végezzék! Csak egy baj van. Na mi?

A kényelem miatt jutottunk idáig és a kényelem és a tehetetlenség akadályoz abban, hogy ez a helyzet megváltozzon a következő 20 évben. A kényelemnek még egy ára van. Ha egy réspiacért folytatott versenyben megütközünk egy versenytársunkkal, mindig ki fog derülni, hogy ők éppen a hegytetőről gurulnak felfelé, mi meg ímmel-ámmal szomjasan és kiéhezve próbálunk loholni felfelé.

Ami a legjobban fájdalmat tud nekem okozni azaz, ha saját szellemi mozgalmi köreimet nem sikerül kibillenteni a szellemi tespedtségből.

A Domschitz modell kulturális hierarchiája mutatja, hogy a tudás intenzív verzió kommunikáció igényes, sőt tanulás – önművelés igényes. Össze kell ülni néhány műhelymunkára, esetleg képzésre. A szellemi térben úgy lehet a (ha nincs út, akkor csinálunk) módszert követni, ha vannak a mozgalomban képzési és műhelymunka alkalmak. Így építkeznek a mozgalmak. A civil ügyek számára a make or by sohasem lehet kérdés, mert nincs pénzük arra, hogy szaktudásokat vegyenek. Egyébként is, a szemléletformálás céllal létrehozott szervezeteink HIt vagy hIt típusú kihívások! Én mindíg az előzőt választom, de a hazai mozgalmak fejlesztési-képzési piaca az utóbbi területen is elképesztő silány teljesítményt nyújt.
 
A következő cikkben igyekszem azt megmutatni, hogy a jelen struktúraváltásának mik a kihívásai, ezek hazánkban mennyire tematizált vagy szőnyeg alá sepert fejlesztési célterültek.

A bevezetőből azért annyi sejthető, hogy számomra a tudás alapú társadalom innováció kialakulása vagy elkerülése az, ami érdekes, mert ez a jelen kor kihívása. Minden mást meghátrálásnak, mellé beszédnek vagy zsákutcának fogok minősíteni!

1. Hogyan oldjuk meg az archaikus törzsi társadalom

és a letelepedett önellátó gazdasági – társadalmi rendszer közötti átmenet feszültéségét?

Ez az a hírös dehumanizációs forradalom, ahol az ember megszervezi az embert! Ajánlott eszköztár: a lázadókat négyeld fel, öntsél ólmot az fülibe, verjed le a seregét, telepítsd szét a nemzettségét! (ezt az eszköztárat így Szent Istvánon kívül Mátyás vagy Rákosi alkalmazta sikerrel, más-más céllal.)
 
A régi rendben nincsen meg az ember=eszköz paradigma, míg az új rendben ez kialakul. (Rákosinál nyilván irányíthatósági okokból veszi elő ezt az eszköztárat.) Az első innovációban ugye nincsen állam, így nincs is szövetség az alattvaló és a hatalom között. A második rendszerben van. A társadalmi munkamegosztásról alakul ki egy nagy társadalmi kép, amit az uralkodó kaszt megszervez. Természetesen erőszakkal! Ezért vannak ezekben a társadalmakban a hierarchiában előkelő helyen a fegyverviselő kaszt tagjai.
Létezik olyan helyzet, hogy a társadalom elfogadja a rendszerbe be nem illeszkedő státust. Vannak kaszton kívüliek, akik úgy tartják, hogy a rendszer nem is létezik. Nincs állam. Ezt úgy kell dekódolnunk, hogy ők nem hisznek abban, hogy közöttük és az állam között érvényesíthető szerződés lenne.
 
Egy faluban, ahol bármikor beszélünk a cigánykérdésről, jönnek azok az előítéletek, hogy ezek mind segélyből élnek. Felmértük: tényleg azt találtuk, hogy a telepen élő 300 emberből egynek van legális munkahelye. Csakhogy! A felnőttek 30%-ának nincsenek papírjai! Márpedig tessenek elhinni! Személyi, lakcímkártya, adókártya, TB kártya nélkül az állam úgy kipenderíti a hivatalból a polgárát, …sőt még a piacnak is tiltja, hogy „ilyeneket” alkalmazzon!

A letelpedett önellátó rendszer és az alattvalója közötti szerződés valahogy így hangzik: "hódolj be uradnak, és én biztosítom a biztonságodat!" Ez egy munkamegosztás tipusú szerződés a kasztok között.

2. Hogyan oldjuk meg a letelepedett önellátó (önmaguk változatlan újratermelésére) szakosodott rendszerek és a korai piacgazdaságok közötti átmeneteket?

Ez talán egy még véresebb folyamat, mint a letelepedett rendszer megszervezése. Angliában ugye 4 millió embert felakasztanak, 10 milliót deportálnak a „börtönsziget” gyarmatokra, sok millióan meg elmenekülnek maguktól, hogy az új rendszerben a boldogulásukat keressék (egyébként otthon úgyis éhen halnának). Aranyláz, „üres kontinensek” benépesítése stb.

Ja, ha ott vannak bennszülöttek, akkor a népirtás (genocídium)… az a struktúra váltás kulturálisan elfogadott eszközrendszere.

Ez itt tipikus innovációs lejtő helyzet. Két csoportra irányul az állam fizikai agressziója: a társadalmon belül azokra, akik nem bírják megérteni, hogy az önellátó rendszernek (értsd paraszti kultúra), vagy az archaikus gyűjtögető rendszernek (értsd koldus ellenes törvények) vége. A másik a barbár (fejletlenebb) népek lakossága, akik az istennek se akarnak megkeresztényedni, meg a spanyol vagy britt korona alattvalója szerepbe belebújni. A kasztrendszerben ugye eltérő kultúra alakul ki az egyes kasztokon belül. Ezt itt a piaci rendszer át transzformnálja. A centrum középosztálybeli lakossága szabad ember, míg mások akár rabszolgák, vagy hasonló módon eszközzé minősített emberi lények. A polgárok a jogegyenlőségről és a közösen alkotott szabályokról írnak - beszélnek, de a rendszer a náluk nagyobb számú jogfosztott kizsákmányolásából finanszírozza a kultúrális fejlesztéseket.

Nálunk a legnagyobb magyar egy erőszakmentes megoldást választott, megpróbálta meggyőzni a hazai elitet, hogy a föld legyen áru, mert a hitel a piacgazdaság egy új kort teremt. Ebben az elit nem annyira volt partner, a 49-es vereség leblokkolta a 30-as években elkezdődött folyamatot, az elit teljesen elkurvult, majd szegény Széchenyi főbe lőtte magát.

Ebben az átmenetben jellemző, hogy a modernizáció tömegesen emeli ki a mély szegénységből az embereket, és az intézményességek társadalmasítása folyamán az egészég-biztonság-mobilitás kérdések átrendeződése miatt az ilyen folyamatokon áteső társadalmak népessége meghatszorozódik.

Nálunk a modernizáció kettőt akart ugrani, a megkésett fejlődésünk miatt. Egyszerre ugrottunk az alacsony információ igényű árutermelés kultúrájába, de az iskolarendszer elterjesztésével és modernizálásával már a magas információ igényű kapitalizmus is erősen fejlődött. Igaz, hogy ezt egy kasztrendszer szerű burok vette körül. A XX. század embere számára háromszor merült fel a tanuljak vagy vállalkozzak kérdés. Először a kiegyezés utáni dzsentri réteg, majd az újjáépítés utáni rövid korszak majd a rendszerváltás körüli pár év gyermeke számára volt ez érdekes dilemma.

Az első helyzet elhozta a modernizáció kultúráját a lakosság számára.

Se előtte, se utána nincs népességrobbanás! A születések száma nem nő jelentősen, de itt életben maradnak az emberek. Később már lecsökken a születések száma a modernizációs okozta életmód és kultúraváltás miatt. Amennyiben ez kulturális univerzálé, abban az esetben a 8. szint világállama vizsgálni fogja ezt a kérdést, mert a fenntartható fejlődésre hatással bír, hogy vannak-e olyan társadalmak, amelyek jelentős társadalmi csoportokat tartanak ebben a fejlődési fázisban.

Az éjjeli őr állam, ezen a ponton az egyénre bíz minden ilyen kérdést. Az előző két kultúra ért ahhoz, hogy fenntartható gazdálkodást folytasson, de ez a kor végzetes károkat okoz a természetben. Ma már tudjuk, hogy ezen a ponton súlyos károkat okozunk unokáinknak és súlyos sebeket ejtünk földanya testén.

De hiába tudjuk. Ma is megvesszük 200 Ft-ért a banánt, amit csak úgy lehet megtermelni, ha 6-11 éves gyerekek dolgoznak az ültetvényen. Szemet hunyunk! Sőt az EU a költségvetésének 80%-át költi CAP támogatásokra azért, hogy ez a fenntarthatatlan rendszer fennmaradjon!
 
Na és mi lesz a földdel?

Az állam és a polgár közötti szerződés így hangzik: "védd meg az ország intézményeit, tartsd fenn azokat az adóból, védd meg az állami hadsereggel a kereskedelem biztonságát!"

3. Hogyan oldjuk meg korai kapitalizmus és az utópiák alapján megszervezett qvázi humanisztikus rendszerek közötti átmenetet?

Ez ügyben két módszert kell összevetnünk. Van a szerves fejlődésben hívők, azt gondolják, hogy ezt hagyni kell és kialakul. Ilyen a blogban bemutatott Iván Kosztya naplója típusú iskolakísérlet, de erről beszélnek a társadalmi vízió szintjén az anarchisták is.
Egyébként, ha megkérdezzük azokat, akik az 50-60-as években hittek a rendszernek, akkor könnyen megérthetjük, hogy ehhez már szubjektív feltételek kellenek. Csakhogy a hit tudás nélkül… információktól elzárva… ez itt a „vezessetek vakon” szerződés az ember és a vezetői között. Ezért vezetik kartoték elvtársból lett tejhatalmú diktátorok ezeket a rendszereket.
A másik irányzat meg tolni akarja a folyót, szóval félretolja azokat, akik másfajta információkat terjesztenek, mint ami a hivatalos képbe beleillik. Magyarul a sietség kedvéért előveszi a ritikürjéből a dehumanizációs forradalom megszervezésére használt eszköztárat és azzal „oldja meg” a két rendszer közötti humanizálás típusú forradalom kihívásait.
 
Itt is elcsúszik az ideológia meg a gyakorlat. Az első és második rendszernél is ahol a mezőgazdasági forradalom lezajlik, nem a tőke síkon kell szemlélnünk a dolgokat, mert nem az a hatás specifikus tényező, hanem a kultúra átfordítása. Nem a termelési mód megváltoztatása a lényeges, hanem a dehumanizációs forradalom! Itt ez fordítva van. A humanisztikus irányú „fejlesztés” kamu. A 45 utáni kapitalizmusok ezerszer humanisztikusabbak, mint az ilyen ideológiát hangoztató cucializmusok. Csakhogy! Tőke dimenzióban a létező szocializmusok minden másnál hatékonyabban számolják fel a tömeges szegénységet. Átzsilipelik a társadalom nagy csoportjait a hit ből a hIT-be.
 
Érdekes hazai seggre esés, hogy a rendszerváltó elit a Kádári örökség hIT-jét visszafelé vezeti a hiT-be. Durva társadalmi átrendeződés történt ezügyben az elmúlt 20 év alatt. Kigyomlálták a magas hozzáadott értékű munkahelyeket, a társadalom 80%-a az állam emlőjén függ anyagilag. A 35 év alattiak 36%-a számítógép analfabéta. A lakosság 80%-a gyakorlatilag nem gazdálkodik diszkrecionális jövedelem résszel, és a pártokrácia rendszerváltás utáni egyetlen „teljesítménye”, hogy gyarmatosította a pluralizmust (pedig úgy tűnt, hogy ez lesz a legfontosabb különbség!)…etc.
 
Innen nézve a tervgazdaság nem is annyira az ördögtől való.

Az utópiákra épülő rendszerek szerződése így hangzik: "Az állam biztosítsa a széles tömegek biztonságát, akár a tulajdonosi réteg rovására is, akár az értelmiség rosszallása ellenében is."

4. Hogyan döntsük meg a kommunizmusokat és a fasizmusokat és miként szervezzünk jóléti társadalmat?

HiT és hIT között ugye két váltást is találunk. Mindkét „fronton” elsöprő vereséget mértek a centrum országok a félperiféria szocialista kísérleteire. A Ford által meghirdetett jóléti társadalom koncepció, mely szerint, ha megfizetjük a munkásokat, az a tőkéseknek is jó, mert akkor van belső piac, és minőségibb munkaerőt fog eredményezni… bejött. Kialakult a szocializmusoknál lényegesen ember központúbb és elkötelezettebb polgár-állam szerződéssel felruházott rendszer, amely segítette a polgár tudás alapú (tőke) felhalmozódását. Az egyik rendszer hagyta megvalósulni azt, amit a diktatúrák nem tudtak megszervezni mesterségesen!
 
A diktatúra egyenesen tiltotta a gondolkodást. Tiltotta a kommunikációt. Ember központúbb rendszerről papolt, de akik látták, hogy mi van a falon túl… egy idő után már mindenki ezen röhögött. Százezer viccünk van erről a feszültségről. Ma már azért látszik, hogy a hidegháború itt dőlt el. A 45 utáni rendszerek (átmenetileg) leszámoltak a kapitalizmus okozta társadalmi feszültségekkel. Tényleg weber-i alapokra helyezték a társadalomszervezést. Megcsinálták, hogy ki-ki tehetsége szerint foglalja el a társadalmi munkamegosztásban elfoglalható helyét! A tudás alapú társadalom szemszögéből az egy felkészülésnek tekinthető, ez meg sarkon fordítja a kultúrát. Ezért távolodunk olyan gyorsan! Ehhez a képhez azért még hozzátartozik a rasszista-e az információs társadalom - tudástársadalom világkereskedelme? - kérdéskör is.
Paradox, de "majd magától mindenki megtalálja a munkamegosztásban neki való helyet" a mítoszra hivatkozva vezette a politikai elit „a rendszerváltás programja” az ez előtti rendszerbe az országot. Akkor is gyilkos indulatokat szült, hogy a "mit érlel annak sorsa?"
 
Ezért kell foglalkoznunk, külpolitikai szemszögből is és belpolitikai szemszögből is a "ki mit kezd az átmenetekből adódó társadalmi feszültségekkel", mert mi mindig készségesen megfinanszírozzuk azt, hogy ők tovább fejlődjenek. És készségesen bele szoktunk rokkanni!
 
Kezdődik újra az előző ötéves terv. Visszakerülünk a 30-as évekbe. Az államtól várjuk, hogy erőszakkal szervezze meg a társadalmi munkamegosztást, mert ez a lessé passzé elég szarul sült el. Ezek szerint az erős állam után nem jó módszer a bénakacsa állam, amelyik magában felejtette a heroinos tűt, és lassan de biztosan elvérzik.
 
A rendszer megdöntésében egyébként a magas I is erősen jelen volt. Ez az össznépi viccelődés a rendszer korlátain, meg qvázi humanisztikus, de valójában cenzúrára és az inkvizícióra épülő rendszer komoly ütésfelületeket hagyott ezen a hazugság – igazság terepen. Soros, aki a Kelet Európába irányuló amerikai befektetéseket irányító cégcsoport sztár brókere, 10-20 év munka után, amikor már volt mit megvonni, bepróbálkozott egy aprócska kis kockázati befektetéssel. Kb. 2-3 újságosbódé éves árbevételével megegyező nagyságrendben fénymásolókat adományozott a közkönyvtárakba. Azt gondolom tudta, hogy az itteni rendszerek nem bírnak sebtében még 3000 szorgalmasan olvasó titkos ügynököt felvenni – kiképezni stb. Így a rendszer bezavarodik és végképp elereszti, hogy az inkvizíciós mechanizmusait működtesse. A tőkehiány ütésfelületet hagyott egy magas információ igényű területen.
 
A Soros György (értsd amerikai állam) 5-6 év alatt elérte, hogy a két – három újságosbódényi befektetés évi 30 milliárd dollár tőkekivitelt eredményezzen egy olyan országból, ahonnan ki voltak tiltva a tőkések. Ehhez adjuk hozzá a többi szocialista ország tőkekivitel mérlegét. Ja bocsika, vonjuk le belőle, hogy az éves szinten kivitt tőkehozadékok kb. 0,3 %-át visszaadományozzák a nonprofit elit szervezeteknek. Még sincsenek fából! Ezt úszták meg a Szlovénok meg a kínaiak! Nekik volt nemzetstratégiájuk! Antalnak meg nem!
 
Bár talán a Horthy féle jövőképet azért bevette a politikai elit. Horthyékat az az ideológia tartotta demodernizációs pályán, hogy fel kell készülnünk az orosz veszély elhárítására. Bibó le is húzta 45-ben Horthyék modernizációs teljesítményét, és még az oroszok is megérkeztek!
 
Bogár László idézte Bibót a belinkelt műsor vége felé, aki azt mondta, hogy a hazai elitek erkölcsi és értelmi lezüllésben vannak. Képtelenek értelmezni az ország alapvető stratégiai érdekeit és megvalósítani is képtelenek! Egyre gyakrabban hallok olyanonak Bogártól, ami egybeesik az én meglátásaimmal. Ebben a műsorban kifejezetten a jobb és baloldali pártokrácia modernizációs fatörűségéről beszélt!

A jóléti társadalom szerződése így hangzik: A rendszer garantálja a polgárai szociális biztonságát, és a maximális tanulási lehetőség kihasználásának lehetőségét, cserébe a polgárok legyenek szivesek felnőni a "jó polgár" eszmélyéhez!(halovány zárójelben jegyzem meg, hogy  ez itt bizony részvételi demokrácia paradigma! ez a rendszer nem működik az egyén és a kisközösség erős motivációja és cselekvése nélkül!)

Itt szoktam megjegyezni, hogy ha hazai pártok közül mindegyik civilgyilkos, azaz egyik sem hajlandó venni a fáradtságot és integrálni a polgárok szándékait - érdekeit - céljait. Tetteivel mindegyik áldozati bárányként felkínálja és feláldozza a saját apparátusi érdekcsoportjai számára az állampolgári önszerveződéseket, ez azt jelenti, hogy nálunk a pártok nem kötik meg ezt a szerződést. Lehet, azt modnani, hogy a nép nem köti meg. Ez is igaz! De a pártok felelősek ebben a helyzetben. Ezért szoktam az SZDSZ-t is a fasiszta tartományba besorolni! Semmivel nem kevésbé civilgyilkos, mint a FIDESZ vagy az MSZP. Hiába beszél erős civil társadalomról az ideológiája, ha a kezével ugyan úgy írtja az állampolgári önszerveződéseket vagy azok megélhetési forrásait...

Ez az oka annak, hogy a rendszerváltást kezdi átverésnek érezni a nép, mert arról volt szó, hogy annyit fogun keresni mint az osztrákok, és elég jó esélyünk van arra, hogy annyit keressünk lassan, mint a kínaiak.

A pártokrácia elő kell álljon azzal, hogy mi nem az első osztályra váltottunk jegyet, örüljönk, ha a harmadosztályra be tudunk zsúfolódni.

5. Hogyan transzformáljuk át a jóléti társadalmat
az információs társadalom síkra?

Innentől kezdve csak arról beszélhetünk, hogy nyugaton hogy csinálják a modernizációt, meg a többi keleti országban. Hazánkban meg nézzük, meg hogy mit hogy „kúrnak el” jobb és baloldali mogulok és kiskirályok.

Ebben a korszakban bekövetkezik a posztmodern kultúra tömegesedése a centrum országokban. Amerikában ott tartanak, hogy a saját társadalmukban a távmunka helyzetek 36%-ot tesznek ki a munkaerőpiaci tortából.

Hazánkban 3% alatti a távmunka aránya, ami elég elkeserítő a gyeses anyáknak, a vidékieknek, a fogyatékosoknak stb.
 
Van nálunk is internet penetráció, meg mobilokat is fogyasztunk, csakhogy az információs társadalom nem pusztán technológiából van. Az információs korszak a brókerek kora. A szociális szervezetek például az állami rendszerből átkerülnek a nonprofit szektorba és évről évre a hatékonyságukat és társadalmi hasznosságukat igazolva kell tevékenységüket gyakorolniuk. Sokkal teljesítmény orientáltabb humánszolgáltató rendszerek ezek, mint az állami emlőn csüngő hazai dínószervezetek.

Az ottani szervezeteknek vannak bemérhető teljesítményei, míg nálunk tűzoltás és kirakattevékenység folyik. Megpróbálunk "frontot tartani", miközben küszöbön a szegénység tömegessé válásának nagy társadalmi átrendeződéseket okozó és ezekkel az eszközökkel kezelhetetlen lavinája... Volt olyan munkahelyem, ahol 24 gyerek volt és 57 alkalmazott. Bezzeg amikor civilként megpróbálok mondjuk Munkahelyteremtés területen szolgáltató szervezetet létrehozni, akkor menten kiderül, hogy ez a "teknősbéka hátra felé futtatás" tipusú misszió az maximum annyit ér meg a rendszernek, hogy 4 évből fél évig fizessen meg erre egy egyszemélyes apparátust!

Munkahelyet kellene teremteni! Meg szemléletet kellene váltani! E persze nekünk nem annyira sikerült még elsajátítanunk, nálunk nem a hatékonyságok versenye a civil szolgáltatói pozíciókért folyó versengés, hanem a „lábat csókoltunk-e Gyurcsánynak vagy Orbánnak” című versengés zajlik.

Az állami szerveket meg nem igen sikerül kiterelni a nonprofit szektorba. Ugyanis a pénzügyileg diverzifikált árbevételi struktúra piaci oldalához nincsenek diszkrecionális jövedelemhányaddal rendelkező szolgáltatót kereső fogyasztók, és nincsenek adományozók – szponzorok se. Marad az állami emlő és az a megveszekedett hit, hogy a szemléletformálás részét nyugodtan iktassuk a maradék elven (értsd sehogyan sem) finanszírozandó büdzsé sorokba. Az amerikaiak ugyan finanszíroztak olyan szervezeteket, amelyek vállalt funkciója az lett volna, hogy segítsék a szektor szolgáltató szervezeteinek a talpra állását és talpon maradását, de... hogy is állunk ezzel?

Így aztán nálunk se az információs társadalom, se a tudástársadalom alapjai nincsenek meg. A Családsegítők szökőévenként egyszer érnek el szemléletformáló teljesítményt, az egyetemek még 30 évvel elhalasztották a tutor rendszer bevezetését, a sajtó abban látja fő küldetését, hogy meggátolja a fontos információk szétterjedését a társadalomban, a politikusok nem hajlandóak szóba állni a tudományos diskurzus és a civil diskurzus szereplőivel, a civil diskurzus sem áll szóba más hasonló megalázott – eltaposott mozgalmakkal stb.
 
Az alkuképesség és a projekt képesség a kulcskompetenciái ennek a korszaknak. Ezért tanulnak a nyugati iskolákba járó gyerekek a projekt módszer szerint. Mert az fejleszti azt a képességet, hogy ha valami érdekel: NÉZZ UTÁNA! Nálunk még a diplomás emberek egy része is projekt analfabéta.

Nálunk a parasztkirályainktól, meg médiamunkásoktól, meg a megmondó emberektől várjuk, hogy megmondják nekünk, hogy mi van, márpedig az előző kultúrától kezdve az összes azután következő nem az állam aktivitásának sebeségén múlik, hanem a gazdaságén és a polgárokén.

Nincs mese: információs társadalom analfabéták vagyunk! A blogban van vagy 20 cikk arról, hogy az ezen a területen folyó állami újraelosztás milyen durva képet rak elénk! Ezen a területen látszik a legtisztábban a többi keleti országtól való leszakadásunk! Ott legalább hagyják, hogy az élet növekedjen a természetes fejlődési irányba, nálunk a pártokrácia a fejlesztési pénzeket az utolsó szögig eltéríti a fejlesztési céloktól a "saját működési költségei rovatba."
 
Ameddig a politikusok lopnak és hazudnak, úgy félnek a civil hálózatoktól meg az információs fejlesztésektől, mint ördög a tömjéntől.

Az infótársadalom polgára és állama között van egy olyan szerződés, hogy az állam átláthatóbbá teszi a folyamatait. Persze nálunk a civil - szakmai szervezetek inkább betagozódnak a pártokrácia szekértáboraiba és hallgatnak az információs társadalom és tudástársadalom fejlesztési pénzek eltűnésével kapcsolatban.

A papír alapú bürokrácia és a digitális bürokrácia ugye egészen más minőséget tud, és mellesleg más a költségvozata. Nyilvánvalóvá válik a hazugság meg a manipuláció, meg a pénzpazarlás. Csaba László az egyik beszélgető műsorban említette, hogy egy előadói tiszteletdíjához, amit magánszemélyként vett fel, kértek tőle olyan igazolást, amit a nukleáris hivatal ad ki azügyben, hogy istenuccse nem folytat nukleáris tevékenységet az ő regisztrációjuk szerint. Az információs társadalom embere ilyenkor meghőköl, hogy vajon az állami szervek, amelyek a törvényes – nem törvényes bináris kód alapján működnek, tényleg kérdezhetnek ekkora baromságot? A józan jogérzékünk azt súgja, hogy biztos 1200 paragrafus, sőt még a Norbi Upgrade módszer is tiltsa, hogy magánszemélyek atombombával rohangáljanak, vagy a sufniba ilyeneket eszkábáljanak…Tuti, hogy muszáj ezt ezzel az igazolással…? Az is felmerül, hogy miért nem kérdeznek rá telefonon? Vagy neten? Vagy miért nincsenek összekötött adatbázisaik?
 Pedig ez az állami infókavarás amolyan hegytető meg völgy Sun Cu helyzet. Ha meggátolják az igazság terjedését, ha a demodernizáció, a kirekesztés eszközévé teszik az infótársadalommal szervesen összefüggő eszköztárat, akkor majd a családi kaszám terhére kikoplalok vagy 3 újságosbódé éves árbevételnyi munkaidőt, teleírom a blogomat, és aztán reszkessenek a kiskirályok! Mert az információ is képes gyomorszájon vágni egy rendszert. 56 – Szabad Európa, 89 Soros, …
Sajnos a mi IT Animátor Projektünk 4 éve nem kapott egy vas támogatást se, azaz a tatabányai közösségfejlesztési programot mégiscsak támogatták volna, de mivel sós kútba tették, onnan is ki vették, így 2 évvel a beadás után nem írtuk alá a szerződést.
 No de az egyetlen statisztikai hibahatár fölötti mozgalmi kultúra, a kurucinfo movement erős IT-hálózatszervezési kultúrájával mutatja, hogy azért mégiscsak van valami a mozgalmak vs IT kérdéskörben. Hazánkban azért nem látványos ennek az előretörése, mert a jelenlegi fő kommunikációs csatornák (kurucinfo, Echo TV, HírTV) egyelőre a műsoridő nagyrészében nem információ típusú tartalmakat közvetítenek. Hitvita zajlik arról, hogy a druida vagy a summér samanizmus megközelítései helyesek e jobban. Bogár László pl. az egyik ilyen fősámán, előveszi a ritikürjéből a mitikus fantáziáját, és futószalagon gyárt néhány rémtörténetet arról, hogy miért is pusztulunk.
 
Ez a mitikus fantázia olyasmi, mint amikor a Görögök vakarják a fejüket azügyben, hogy hogy megy a nap ezen a pályán. De nem azt mondják, hogy nem tudják, hanem gyártanak rá valamilyen magyarázatot. Sokkal jobb, ha valami akármilyen magyarázat van, mintha semmilyen sincs. Bogár professzor fősámánt nem bántja, ha a tudomány által a tények világában használatos társadalom és gazdaságstatisztikai adatokat valamilyen akármilyen magyarázattal kezdi el megértetni velünk. Az esetek 90%-ában arról beszél, hogy itten elhatározták, hogy kiírtnak bennünket, és jól haladnak a tervükkel, aztá, 9%-ban arról, hogy a politikai "elitnek" sose volt értelmes stratégiája, aztán 1%-ban arról, hogy ezért azért mi is hibásak vagyunk.
 
Ha Bogár Úr megint államtitkár lesz a FIDESZ kormány alatt, és megint kő kövön nem maradhat rombolást fognak produkálni a tudástársadalom meg információs társadalom ügyben, akkor ugyan úgy tovább fog csökkenni a népesség, ugyan úgy romlik majd az életszínvonal, ugyan úgy folyik majd az ország kirablása, csak most ők lesznek a rablás vezénylői. Nagyjából olyan arányban vonkják majd be az embereket a problémák megoldásába, mint ahogy az időt beosztja (90% - 9% - 1%) az egyes felelősök között. Pedig a megoldáshoz ez így elég kevés!
 
Beszéltem azzal az emberrel, aki a Nemzeti Informatikai Stratégia Bizottságot vezette (még az Informatikai Minisztérium létrehozása előtt). Az ÉS-ben írt egy cikket, arra írtam a Tud-e a kígyó biciklizni – dolgozatot. Most, hogy a Minisztérium szublimált, úgy tűnik a pártokrácia lemondott arról, hogy fejlődjünk info társadalom területeken. Utólag az látszott, hogy soha nem is voltak valódi céljai! Ezért süllyedünk az információs társadalom területen!

Ameddig meghódítandó piacaink voltak, addig a rendszerezett információ előállításának képességére számító rendszerek majdnem a nyugati fizetések felét megadták a projektképes bennszülött munkaerőnek. Most, amikor csak „működtetni kell” a rendszereket, például az információt vagy info technológiákat értékesítő rendszerek nem számíthatnak piaci növekedésre, mostmár elkezdik megfelezni a fizetéseket. Ezen a munkaerőpiacon ugyanis feleannyiért is ugyanolyan minőségű munkaerőt kapnak. Ettől persze tovább nő a profit kivitel és tovább szűkül a belső kereslet. Bezzeg a szlovénok! Ők ügyféltőkeként értelmezték ezeket a piacokat! Könnyű nekik! Tök jó lenne egyesülni Szlovéniával és átvenni az ottani standardokat! Amelyik multinak ez nem tetszik, az meg húzzon el innen!
 
A legszebb információs társadalom ellenes szövetség a multik és a tolvajpolitikusaink között a 3 szor elhalasztott digitális televíziózás bevezetésének keretszabályai. Már csak nálunk nem készült el a digi korszak szabály rendszere, mire egy vélhetően Nobel díjas ultra űber liberális cyberdemokratikus megállapodásra jutottunk:

 BÁRKI INDÍTHAT NÁLUNK TV-T, AKI MÁR NÉGY ÉVE INDÍTOTT!
 
 6. Milyen feszültségek adódnak az információ alapú társadalom és a tudástársadalom közötti átmenetből?

Az információs társadalom és a tudástársadalom közötti különbségek megértéséhez már nagyon alulnézetből kell szemlélnünk a társadalmat. A hangsúly áthelyeződik az államról az egyénre, a cégekre, a kisközösségekre.

Amikor az információs társadalom korában az ipar végképp elveszíti korábbi rangját, bekerül abba a státusba, amibe a modernizáció tette a mezőgazdaságot, akkor elkezd átértelmeződni az emberi erőforrás szerepe.
 
A mezőgazdaság és az ipar zsugorodása a foglalkoztatási tortán felteszi a kérdést: mi a kénköves tüzes isten nyilát csináljunk azokkal, akiknek a technikai fejlődés adta termelési szektorok nem növekvő munkaerő igénye miatt már nem lesz belátható szerepük a piacon?
 Az információs társadalom korszaka kb. akkora pusztítást visz véghez a piacokon, mint az ipari társadalom a természeti erőforrások kiaknázása területén.
 
Ez a következő innováció jön rá, hogy itt valami bibi van, tök jó, hogy Soros vagy Bill Gates bácsi már megint 40 milliárd dollárt keresett a héten, de máshol meg olyan nadrágszíjakat szorongatnak, meg olyan szükséges fejlesztésekről mondanak le még 10 évre, hogy… nem jó ez így!
 Az is egy elég nagy kulturális varázslat volt, hogy a feudalizmus ma már nevetségesen egyszerű törvény és erkölcs rendszerét felváltotta egy hatalmas írott (tehát elolvasható) szabályrendszer. Ehhez kellett, hogy a tömegkultúrában elterjedjen az intézményesség-érzékenység. Az emberek bármily furcsa is ez nekünk, magyaroknak, hajlamosak ilyen jogszabályokhoz úgy viszonyulni, hogy azokat követik!
 
Az információs társadalom emberén túli kultúra, meg rutinból meg tudja különböztetni a zéróösszegű játszmákat és a nyertes viszonyokra építő emberi viszonyokat.
És nem csak érzékeli, hanem szóvá teszi, felajánlja, hogy esetleg forduljunk már be abba az utcába…
 
Mondok egy fonák példát erről, amely több ponton mutatja a hazai közállapotok tudástársadalom-analfabéta mechanizmusait.
 
o    Az EU csatlakozáskor a kiáll a HEFOP EQUAL IH vezetője, és a pofánkba hazudja, hogy a kormány tisztába van azzal, hogy a hazai civil szerveztek nem rendelkeznek likvidforrásokkal az EU projektekben való részvételhez, de esküszik, hogy ezzel kezdenek ők valamit.
o    Az egyetlen (ami a Nemoda Úr titkára szerint) kitaláltak ennek a problémának a megoldására, az egy olyan OFA program, ami pályakezdő fiatalok bérkeretét adja a civileknek (bár kér cserébe egy fél éves tovább foglalkoztatottságot!). Ennek a programnak a likviditásra gyakorolt hatása semmilyen mértékben nem az, hogy feltőkésíti a szektort. Sőt lenyúl plusz egy félévnyi bérkeretet. Ráadásul olyan évben, ahol nulla EU forrást osztanak ki! A megmentő programból így lesz a helyzetet jelentősen súlyosbító intézkedés!
o    Nos, ennek a programnak dolgoztam egy mentor programjában, ahol a megrendelés az volt, hogy a plusz féléves bérkeret megteremtéséhez legyünk szívesek szemléletformáló munkát végezni. A szervezetek pénzügyi fenntarthatóságáról szólt a tanácsadás. A program után 4 hónappal kiderült számomra, hogy ez eredetileg HR tanácsadásról is szólt volna, bár ez a záró interjúkon meghallgatott problémákból is tisztán látszott!
o    A civil szervezetek diverzifikált árbevételi struktúráját valóban nem lehet, csak úgy előhúzni a cilinderből! Ehhez sokat kell gondolkodni és tanulni! Ehhez tényleg kell tanácsadó! Adekvált megrendelést tett tehát az adományozó a tenderkiírásba. Csakhogy, az a szolgáltatás, amit megvett, tipikus információ alapú tanácsadás, aminek a szemléletformáló hatása nulla körüli.
o    Tanácsadóként egyszer kellett a program alatt találkozni az ügyféllel. Utána maradt az e.mailen való kapcsolattartás. Ezt nem volt nehéz teljesíteni, de lássuk be ez nem szemléletformáló tanácsadás. Információ csere. Amikor banki brókerként dolgoztam, akkor is tanácsadónak hívtak ilyen jellegű megbízással. Ilyen segítő-segített kapcsolati keretek nem alkalmasak arra, hogy érdemi dologban előrelépés történjen a szervezet életében.

Semmit sem csodálkoztam azon, hogy ezt a két tanácsadói keretrendszert összekeveri az adományozó meg a végrehajtó. Az iskolákban sem tűnik fel, hogy nincsen tutor rendszerünk, nem tűnik fel senkinek, hogy az alternatív iskolák nálunk szélre szorult altruista hülyegyerekek szinten vannak kezelve az OM részéről, és nem a nemzet nagy modernizátoraiként. Az sem tűnik fel a civileknek sem, hogy a demokrácia technikákat terjesztő mozgalmak és szolgáltató szervezetek valahogy kipusztultak.
 
Az egyes szolgáltatás tartalom, a humánszolgáltató szektor helyzete, vagy az emberi erőforrás fejlesztéssel foglalkozó programokon igen is le lehet mérni, hogy közeledtünk-e a tudástársadalom jellegű gazdasági versengés felé vagy távolodunk tőle. Nálunk szűken ezeken a területeken is kimutatható, hogy nemzeti kultúránkból következően közünk nincs az olyasmihez, amiben a világgazdaság élvonala verseng. Ez persze tetszik a nyugatiaknak, mert ezek szerint még mindig tőlük fogunk olyan termékeket venni, ami a mi fejlettségi szintünknél magasabb skenárióba tartozik. Ha egy termék rendszerezett információból van, vagy uram bocsá szemléletformálásból, akkor azonnal nem bízunk a hazai termékben. Ez az információs társadalom és a tudástársadalom rasszizmusa. Ellentétben Bogár Lászlóval én azt gondolom, hogy ez sajnos a mi fejünkben van és nem valami külföldi titkos stratégia része!
 
Az államnak és a szakmapolitikai diskurzusnak itt a korábbi rendszerben, megtanult alku alapú kontrollmechanizmusain keresztül egy ilyen helyzetben azonnal lépnie kellene. Az EU fog is lépni! Vissza fogja kérni a tartalmi fejlesztéseket nem produkáló HEFOP / EQUAL, ROP stb. pénzeket! Teljesen úgy tűnik, mintha az EU tovább szeretne profitálni abból, hogy az ország politikusai balkániak. Olyan az ő ellenőrzési procedúrájuk, hogy az első ellenőrzéseket a zárás után két évvel tartják. 2008 végén jelennek meg először EU ellenőrök. Mit fognak látni, azt hogy az ESZA Kht. számos projektnek elvesztette a dokumentumait, az EQUAL nyertesek között van olyan, aki 4 nappal a leadási határidő után adott be 2 kockás lapon olyan szuper koncepciót, hogy menten kiütötte mások 16 kilós pályázatait. Az NCA pályázatunk szerződésébe már bele van kódolva, hogy technikai lehetetlenség, hogy az állam fizetései késedelembe essen!
A tudástársadalom felé mutató mozgalmak semmilyen szinten nem számíthatnak arra, hogy pályázati forrásokból pénzhez jussanak. Az új belépők számára a rendszer zárt!
 
Ehhez képest a mai napig nem kezdődött el semmilyen felkészítő program arra, hogy az EU által a tudás intenzív szolgáltatások világába tartozó ügyekre felkészítsünk nonprofit szereplőket! Ezért éppen vidéken pusztult ki a civil szektor! Ott ahol égető szükség lenne a szolgáltatás kapacitások meg kétszáz szorozására.
 
A tudástársadalom irányba fejlesztő állam márpedig képessé tevő szolgáltatásokkal igyekszik átzsilipelni az egyéneket arra a síkra, ahol már magától elműködik. A szemléletformálás bizony mentor meló, vagy maximum kisközösségi fejlesztés. Nálunk az ilyeneket írtja a pártokrácia!
Ezért tragikus, ha Magyarországon elpusztultak az ilyen tudásbázist terjesztő szolgáltató szervezetek és csupa „információval fizessük ki az adományozó feneketlen papíréhségét” típusú fejlesztéseket finanszíroznak az EU adományozók. Közben egyre távolodunk attól, ami felé közelednünk kellene! Az pedig a korszerű kultúra – gazdaság – társadalom.

7. A fenntartható fejlődés és a tudástársadalom sík közötti nagyfeszültség!

 Már az előző skenárió is felveti azt a kérdést, hogy az államnak nincs-e nagyobb szerepe a humánszolgáltató rendszer finanszírozásában. Ez a rendszer viszont egészen biztosan óriási állami (akár világállami) beruházásokról szól.
 
Ma még nem látszik annyira, de a környezetvédelmi ügyben szükséges beruházásokhoz akkor se lenne elég pénzünk, ha hirtelen megkétszereznék a centrum országok az adószintet.
 Leginkább azzal szoktam piszkálni a hazai zöldeket, hogy a tudás alapú társadalom utáni kultúra, már rutinból fogja előállítani a szemléletformálás helyzetek megfelelő végrehajtását.
 
A fenntartható fejlődésre költött mozgalmi figyelem nem kellene, hogy csak az állami meg EU nagyberuházások területére koncentrálódjon, mert ez a FF sztori nem megy az emberek rézvétele nélkül.
Egyrészt sajnálnák rá a pénzt és a demokrácia eszközei közepette szépen megfúrnák a zöldek összes FF kezdeményezését, másrészt sokkal végrehajthatóbb ez az egész ma még ködös álom, hogy ha nem az állam, hanem a polgár (értsd: fenntartható fejlődés tudatos világpolgár) szemszögéből nézzük. Ez egy HIT scenárió, amely humán orientáltsága kiterjed mások ember-eszköz vs. ember - érték megközelítésére is. A nyugati zöldek más országok szegényei nevében is fellépnek. Helyben is. Nálunk is külföldről finanszírozott, adott esetben külföldiek által alapított, vagy jelenleg is vezetett rendszerek tartanak fenn pl. domináns jószolgálati szereplőket. Márpedig ez itt kevés! Ide integrációs és szemléletformáló teljesítmény kell!
 
Innen nézve nem az a teljesítmény, ha megfúrtunk 5 csúnyaberuházást, hanem azt, ha 20%-al növeltük a rálátók – cselekvők számát.
A nyugatiak tök jól haladnak ezzel. A japánok már talán készen is vannak! (könnyű nekik, ők úgy születtek!) Nekünk meg van kurucmozgalmunk, bunkócska Gyurcsányunk, meg csodatévő szent Orbánunk!
 
Ping Fa Sun Cu-jának a nézőpontjából azt látjuk, hogy a magyar politikusi (hadvezéri) kaszt semmiféle körültekintő tájékozódást nem végzett. Ennek legszebb jele, amikor Magyar Bálint - Sándor Klára előálltak egy új "rendszerváltás programja" horderejűnek szánt művel, oszt nincs benne semmi érdemleges. Mármint stratégiai iratnak teljesen alkalmatlan! Nem is használja a kutya se!

A (sereg) a nép meg teljesen el van lustulva. Totálisan irányíthatatlan! Arra a felszólításra, hogy menjél fel a csúcsra bogárkám, egyszerűen csak néz! Egy mukkot se ért ebből az egészből, de cselekedni azt biztosan nem fog! Hülye vezetőknek hülye vezetettjei!
Nincs olyan pontja ennek a modernizáció elméletnek, ami ne mutatná a hazai fejlesztéspolitikai szereplők (beleértve az RDH) hatalmas kudarcát! Ezért kezdtem el pár hete arról írni, hogy a pártokárcia rebarbarizáló tevékenységére kellene ráirányítani a közvélemény figyelmét.

Mi civil mozgalmak két frontos harcot vívunk. Itt ez a szellemileg tespedt tömeg, aki az agyalágyult politikusoktól várja, hogy majd azok megmondják...
Ha legalább egymással megtanulnánk összedolgozni... ha lenne 12 szamuráj, aki mondjuk nelikát minden elérhető fórumon felszólalni, ahol a modernizációs erőforrásainkat pusztítják a pártok...

Ehhez persze képzések kellenének, ahol kinevelődnek ezek az értő agyak. Ilyen képzéseket meg 15 éve tartottunk utoljára.