A kinek mi van a zászlajára írva című Orbáni metafora kapcsán Török Gábor írt egy elemzést a blogjában. Az LMP-ről a következőket jegyezte meg:
"S végül mintha az LMP egyelőre elfelejtene (értsd: nem tudna, vagy nem akarna) kampányolni: honlapjuk alapján még sem miniszterelnök-jelölttel, sem listával, sem a nagypolitikában releváns mondanivalóval (közleményekkel) nem rendelkeznek. Még Orbán Viktor sem látja a zászlójukat."
Ez bizony így van. Az LMP elfelejtette integrálni a körülötte lévő civil köröket. Megmaradt a Védegyletes zöld retorika, és például a részvételi demokrácia ügyben teljesen ugyan az az elzárkózó távolságtartás jellemzi, mint az elmúlt 10 évben bármikor. (Itt természetesen nem konkrétan az LMP-re, gondolok mint 10 éves formációra, hanem az LMP-t a Védegylet egyik hajtásának tartom).
Az LMP túlságosan hamar bezárta a kapuit, a zöld mozgalmakkal való házasság helyett, túl hamar kitessékelte az értékrendben hasonló rokon mozgalmak embereit.
Márpedig ha a saját fajtájával sem tud szót érteni, akkor hogyan tudna kormányerőként a korábbi világképétől teljesen idegen megközelítésekkel érdemben tárgyalni?
Konkrétan az általam képviselt irányvonal az volt, hogy olvassuk a pártokrácia fejére azt, hogy ők KIREKESZTŐEK. Ennek egyik arca a demokrácia deficit. Ez nemigen érdekli az egyszerű embert. De ennek a MUNKAHELYTEREMTÉS oldala már annál inkább.
Megvan a magam sejtése arra, hogy miért talált süket fülekre ez a nézőpont.
Az LMP radikalizmusa kimerül abban, hogy kreppapírral felcsinálnak egy köztéri szobrot.
Meghúzni a határvonalat a régi és az új elit közé, ez már meghaladja az LMP képességeit. Lenne helye annak, hogy radikálisan másnak fessük le az új elitet és számon kérjük a régi eliteken azt, amit tettek és azt, ahogyan tették. Ilyet az LMP nem csinál. Hogy miért nem? Fogalmam sincs!
Gyakorlatilag az elsöprő erejű választási győzelem elhallgattatta a pártvezetést. Azóta alig jelenik meg valami. Pedig pont most kellene 3 napilapnyi mennyiségben szellemi termékekkel előállni. Csakhogy ehhez nem készült fel a párt HR. Inkább a kóma jellemző az LMP-re és nem a parlamentbe készülő párt ereje. Úgy tűnik, hogy elegendőnek tartják a zöldpárt arculatot, márpedig nem biztos, hogy ez elegendő. Elegendő lehetne, ha komoly sajtóval párosulna.
Ha nincs komoly sajtó, akkor ezt pótolni kellene erős internetes jelenléttel. Meg kellene mutatni a "föld alatti mozgalom" arcát ennek a kirekesztett (sajtó és Orbán Viktor által elhallgatott) mozgalmiságnak.
Erre lett volna jó a lakossági fórumokra épülő kampánytechnika. Ezesetben olcsó utcai plakátokon folyamatos jelenlét lenne országosan.
Ehhez képest úgy látom, hogy továbbra is 1-2 kampányarc futtatása folyik. A fórumok nem fórumok, hanem pódiumbeszélgetések. A részvétel nem műhelymunka, hanem hallgatói szerep. Az emberi aktivitás nem érték, hanem eszköz.
Ha valakit érdekel, hogy miket írtam itt eddíg az LMP körüli ügyekről, olvassátok végig az LMP vagy Védegylet vagy Schiffer kulcsszóra kibukó cikkeket. Néhányat kigyűjtöttem.
Néhány fontos hozzászólás, javaslat, beszámoló a tevékenységeimről :
Beszámoló az említett LMP tréningről
Domschitz fenntartható fejlődés elmélete elfér e Gyulai Iván modelljei mellett?
Javaslat a kongresszuson megfogalmazott "kellene egy kicsit több radikalizmus" indító kérdésre
A kongresszuson ért egyik legfontosabb benyomás
Beszámoló a másik két tréningről
Fórumtechnikákról - társadalmi tervezés módszerekről beszélünk vagy egyetlen módszerről?
Kommentek