RDH Blog - RSS 2.0A 2008-as politikai tiltakozási akciók – mozgalmak elemzésével próbáljunk meg esetpéldákat gyűjteni ahhoz, hogy megértsük az érdekartikulációval kapcsolatos deficiteket.
Az Összefogás Szociális Parlament tűnt számomra a leg ígéretesebb civil összefogásnak a tavalyi közélet reformáló megmozdulások közül, ha az írott célokat nézzük.
Gyakorlatilag azonban nem tudtunk megegyezni az érdek artikulációval kapcsolatos procedurális kérdésekben, így szétesett a kezdeményezés. A NOE képviselője azt erőltette, hogy konszenzussal hozzunk döntéseket, ami már a rövid 3 találkozóból álló élettörténetünkben is tisztán halott ötletnek bizonyult. A nevünkben és a preambulum mondataiban is kínkeservesen tudott megegyezni a társaság.
Létrejöttek ugyan tematikus bizottságok, de mivel ezek nem tartottak műhelymunkákat – üléseket, így kifogásoltam, hogy ugye ilyenek nélkül nem fognak a bizottsági elnökök valamiféle közérdekké szentelhető szöveggel előállni.
Ezesetben ugyanis éppen követnénk azt a modellt, ami ellen fellépni igyekeztünk.
Nem szeretnénk részvétel nélküli demokráciát. Nem szeretnénk az érdekkijáró szalonpolitizálás mutyi kultúráját újratermelni. Nem szeretnénk az érintettek nélkül lefolytatott döntés előkészítési procedúrákat kialakítani. Alapvetően a demokrácia deficit körüli elégedetlenség hozta össze azt a kört, de nem lett volna csinos, ha a születés körüli káoszban egyből olyan procedúrákat alkotunk, amelyek a saját elveinkkel ellentétesek.
Nagy volt bennem a csalódás az integráció szétesése miatt, mert ha az érdekartikulációs területen mozgolódó szervezetek úgy félnek az átlátható érdekartikulációs procedúráktól, mint ördög a tömjénfüsttől, akkor pontosan ki fog lépni a demokrácia deficitek leküzdése érdekében valamit?
Ma reggel megfogalmazódott bennem egy modell, ami teljesen logikusan következik a Pál Tamás féle iskola gondolatmenetéből. Tamás azt is szerette volna tisztába tenni az Igazlátó Nap – interpellációkra épülő társadalmi tervezés technikában, hogy mekkora a mandátum súlya.
Akkor, amikor hallunk valakit beszélni a közbeszéd porondján, mi alapján döntsük el, hogy a buszon összeötletelt karizmatikus rögtönzést hallunk, vagy egy alaposan kiérlelt javaslatot – problémafelvetést, ami sokak élethelyzetét érinti, az érintettek részt vettek az életükről szóló javaslat kiérlelésében. Esetleg olyan ügyet, ami az érintettek által felvetett ügy. Esetleg olyan alaposan körbejárt ügy, hogy vizsgálat tárgya volt, hogy a probléma vagy annak megoldása mekkora kört érint. Hogyan befolyásolná az élethelyzetüket.
Senkinek ne legyenek illúziói, a hazai döntés előkészítési kultúra, legalábbis a kormányok által vezetett döntési procedúrákban általában megveszekedetten ragaszkodnak a „buszon mi jutott eszedbe” típusú érdekartikulációt nélkülöző tárgyalópartnerekhez.
Az elmúlt 6 év országos célkitűzéseit az határozta meg, hogy egy karizma vízionált arról, hogy milyen is lehetne egy általa elképzelt baloldaliság. A végrehajtásnál azonban kiderült, hogy a frakció esti meseként szívesen hallgatja ezt, de lépni ezügyben nem hajlandó egy centit sem. Azért vérlázító bűn a közéletben érdek artikuláció nélkül, mandátum nélkül megszavaztatni ötleteket, mert a végrehajtásnál mindenki él majd a passzív hatalmával és egyszerűen elszabotálja az egészet. Ezért veszélyes az ellenzék hallgatása is. Ott is ki lesz szolgáltatva az ország annak, hogy fantasztikus ötletek és víziók szálldogálnak majd a levegőben, de a megvalósítás belefullad az irányítási kérdések dzsungelébe.
Amikor részt vettem törvény előkészítő procedúrákban, akkor ideiglenesen el lehetett érni a kormányszerveknél, hogy hagyjanak legalább 2-3 hetet egy-egy szakaszban arra, hogy a szervezet egyeztessen a felmerült javaslatokról, és a képviselők mandátummal, rálátással, módosító indítványokkal jelenjenek meg az egyeztető tárgyalásokon. Általában a minisztériumi apparátus pár hét alatt kipisilte azt a megvilágosodást, hogy az egyeztetéshez idő kell. Visszatér a hazai érdekartikuláció állandóan arra a metódusra, hogy 2-3 napot ad egyeztetésre.
Ennyi idő alatt csak arra van esély, hogy esetleg egy szűk vezetői kör egyeztessen.
Nagy gyakorisággal tehát az a magyar módi, hogy karizmatikus figurák ülnek le a kerekasztalokhoz. Mandátum nélkül.
Amikor azt elemeztem, hogy a hazai választásokban mi karizmákat, vagy programokat vagy facilitátorokat az érdekartikulációs folyamatokat levezénylő koordinátorokat szoktunk-e a választani, akkor is arra a következtetésre jutottam, hogy teljesen egyértelmű, hogy mi a karizmatikus rögtönzésekben hiszünk és a facilitált érdekartikulációban soha.
A 2008-as civil integrációk sorra buknak el, mint érdekartikulációs kezdeményezések. Az Összefogás Szociális Parlament addig jutott el, hogy megírta a részvételi demokrácia mániás preambulumát, majd elhalt. Az LMP programjának kulcseleme a részvétel, de a párton belül boszorkányüldözés áldozata lett a demokráciafejlesztés civil háttérből jövő szárny, a közgyűlésen senkit sem láttam már, sőt azt hallottam, hogy kifejezetten kiátkozták ezt a szellemi áramlatot. Márpedig, ha a civil elit nem hajlandó a mandátumképzésre, akkor ki?
A Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal meg a nyitó konferenciáján botrányba fulladt azügyben, hogy hogy is néz ki az érdekartikuláció, mert az elhangzott javaslatokat két karizmatikus figurára, Gazsó Ferencre és Széles Gáborra akarták bízni azügyben, hogy csináljanak vele valamit. Ez a procedúra nem annyira tetszett a jelenlévőknek.
A Tarka Magyar tisztán utcai akciózó terepet választott, ráadásul Gyurcsány-nyal nyakon öntött formációvá vált, tele balos szervezetekkel.
A Kossuth téri csoport vagy a Kurucinfo movement a leg hangosabb politikai tiltakozási formációk voltak, de ott gyakorlatilag megmaradtak a hordószónokok által diktált tempónál, így az egész elment zsidózásba, a Fradit vissza „típusú közérdekformálás felé” és természetesen megmaradtak a „Monnyon le” Orbáni álomkép hangoztatásánál, elképesztőbbnél elképesztőbb összeesküvés elméletek egymásra licitálása felé, szépen eltávozott a racionális síkról. Ki is hátrált mögülük a saját nézőközönségük is.
Ezek szerint a formális szervezeti rutinokkal bíró civil szervezetek mellé beírhatjuk a listára a spontán civil politikai tiltakozási akciókat is. Ezek az integrációk sem óhajtanak nekiállni annak a kihívásnak, hogy éremi érdek artikulációs tevékenységet gyakoroljanak.
Nem csodálkozom azon, hogy miért nem.
A mi kultúránkban ez a közéleti tevékenység végképp egy senki földje. A közember ezt már politikának tartja, a pártokrácia meg civil ökörködésnek.
A pártokrácia tudatosan igyekszik hajléktalan státuszban tartani a civil érdekartikulációkat, az intézményesült civilek meg annyi törődést akarnak adni ennek a területnek, mint az egyszerű ember. Azaz lehetőleg semmit.
Ez itt nem a kutya vagy a macska vacsorája, hanem a rókájé.
Nem egyszerűen vagy megetetjük vagy nem, hanem kifejezetten szentségtörésnek számítana megadni neki azt a törődést, amitől ennek esélye lenne életben maradni.
A következő jéghegy modell azt mutatja be, hogy miként kapcsolódnak egymáshoz az egyes érdek artikulációs kommunikációs síkok.
IV. Tárgyaló delegáció
Minden érdek artikulációval foglalkozó szervezetnek, vagy ilyen célú ad hock integrációnak van valamilyen kommunikátor vezetése, aki elmondja a formáció véleményét, képviselőként jelenik meg és egyeztet az adott közösség nevében.
A kérdés az, hogy ezek a képviselők milyen minőségű és milyen súlyú mandátummal jelennek meg. Minél kidolgozatlanabb a mandátumuk, minél kevesebb javaslat, megbeszélendő problémás terület van a tarsolyukban, annál inkább kiszolgáltatottak mások ötleteinek, javaslatainak. Annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem érik el a tárgyalásokon a céljaikat, főként azokat nem, amelyeket napirendre sem fog tűzni a tárgyalásban résztvevők köre. Ahhoz kell világos mandátum és célkitűzések, hogy tisztán kommunikálni tudjuk a szándékainkat.
III. Döntés előkészítésben lezajló műhelymunkák tagjai
Az érdek artikulációs folyamatokban a tárgyalódelegációk mondanivalóját, a folyamatban elhangzott javaslatokhoz való csoport viszonyokat egy-egy tematikus műhelymunka vagy ezek sorozata tudja kiérlelni. Az ebben résztvevő szereplők közvetve konkrét javaslatokat – ötleteket – észrevételeket – kérdéseket tudnak bejuttatni a tárgyalási (vagy más kommunikációs) folyamatba.
II. Javaslatokat és érdeksérelmeket megfogalmazó aktivisták
Nem patologikus érdekartikulációs kultúrával megáldott népeknél nem áll meg az érdekartikuláció témákban összehívott szűk körű egyeztetéseken vagy a nálunk szokásos egyirányú kommunikációt erőltető politikai road show-kon. Az egyes szervezetek tisztában vannak a területükön működő bázisközösségek napi problémáival, esetleg szisztematikusan gyűjtik a felmerülő problémákat.
Egy országos hálózatban könnyű letapogatni, hogy az egyes kérdésekben mi számít közvéleménynek. Sajnos hazánkban gyakori, hogy ehelyett a civil szervezetekben is inkább keresnek egy-egy szakértőt vagy a területen dolgozó szalonképesnek tűnő karizmát, és a „Te úgy is tisztában vagy azzal, hogy mi folyik a végeken” felkiáltással ezt a mandátum súlyát adó részt pótolják egy IV-es szintű lépéssel, ahol semmilyen súly nincs. Ilyenkor képzavar keletkezik, mert a szakember vagy választott karizma, elviekben a közösség nevében nyilatkozik, miközben a saját fejére hagyatkozik csupán. Ennél nem sokkal több érdek artikulációs szempontból, hogy ha a karizma valamilyen formában nyilvánosságra hozza, hogy miket fog mondani, de arra nem jön érdemi vagy értékelhető reakció. Attól, hogy (a NOE szegregációs kérdésekben kifejtett oktatáspolitikai) XZY javaslataira nem jött reakció, attól ez még nem jelenti azt, hogy a mandátum súlya nőne.
A mandátum súlya attól nő, ha részvételi formákon keresztül sokan nyilvánítanak ki érdekeket. És ezeket összegzik.
Ilyen esetekben bemérhető, hogy mekkora tömeg, vagy még kifinomultabb esetben az érintettek mekkora köre áll a javaslat – kérés – kérdés – problémafelvetés mögött.
A hazai civil kultúra nem fog kimozdulni ebből a harapófogó helyzetből addig, amíg legalább az egyik fronton nem védi meg a hátát.
Vagy a pártokráciának kell elkezdeni tisztelni a mandátum súlya című intézményességet, vagy a népnek kell tudomásul venni, hogy az, aki artikulált közérdeket tart a kezében, az nagyságrendekkel nagyobb figyelmet kell, hogy kapjon, mint a karizmatikus rögtönzések szószólói.
Sőt nekünk mint szavazóknak, kispadra kellene küldenünk az önzőző közéleti szereplőket a csapatjátékosokkal szemben.
Minden pártban, testületben, egyesületben vagy bármilyen közösségben a civil intézményességek építőit kellene pajzsra emelni és távol kellene tudnunk tartani a civilgyilkos zsákmányszerző mentalitást a közéleti terepektől.
Ez a képviselők kiválasztódásának versenypályája, ahol a minőség azaz a karizmatikus tehetség és a mandátum súlya egyaránt fontos tényezők. (mármint a nem patologikus közösségi kultúrákban) Ennek a terepe ez a II. szint.
A szervezetek közötti térben eltérő súlyú mandatmmal vesznek reszt az egyes szereplők, de ettől még lehetne tiszta kérdés, hogy kinek mekkora a mandátuma.
I. A szervezeti célok, értékek, tevékenység formák meghatározásában résztvevő aktivisták
A szervezetek egészen kis része jön létre kifejezetten érdekképviseleti célokkal. Általában más missziók mellé jön be ez a tevékenység.
Mégis a szervezetek természetes életvilága rengeteg részvételi erőforrást és tapasztalatot hoz érdekképviseleti szempontból. Egy erős bázistevékenységgel bíró szervezeti hálónak könnyű tematikus fórumokat tartani, vagy adott részterületen elegendő mennyiségű aktivistát integrálni egy-egy érdekartikulációs folyamathoz.
Azok, akik közösségfejlesztő munkával foglalkoznak, vagy bázisdemokratikus hálózatok koordinátor szerepben lévő aktivistái / munkatársai, természetes módon erősítik az érdekartikuláció lehetőségének kommunikációs csatornáit. Bárki, aki embereket hív össze időnként, bárki aki aktivitásra buzdít, vagy ilyen jellegű közösségi kultúrafejlesztéssel foglalkozik, bárki aki adatbázisokat, levlistákat épít és lát el információkkal, vagy közvetít bizonyos szervezetek között, integrációs tevékenységhez ad bizalmi tőkét, az hozzájárul az érdekartikulációs tevékenységek megerősödéséhez. Ezek a háttér tevékenységek fontos muníciók ahhoz, hogy ne légből kapott ad hock megnyilatkozásai legyenek csak az érdekartikulációs folyamatoknak, hanem minél inkább beágyazott, valós emberek valós kommunikációjára épülő, ütőképes javaslatok – kérdések – problémafelvetések
Ez az I. szint Magyarországon teljes mértékben a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia legfőbb mumusa. Akkora pusztítást végeztek a hálózatszerűen működő civil szerveztek között, annyira kiirtották a független bázisdemokratikus mozgalmakat, hogy lényegében derékba tört a rendszerváltáskor tapasztalt nagy civil építkezési hullám. Az NCA maximálja az egy szervezetnek adható forrásokat egy olyan összegben, ami bázistevékenységre elegendő, hálózatépítésre nem. Ezért gyakori, hogy megszűnnek a mozgalmi centrumok vagy beintegrálódnak egy-egy civilgyilkos zsákmányszerző párt szekértáborába.
Ha lakosságszámban hozzánk hasonló Ausztriával összehasonlítjuk a hazai közéleti aktivitást, akkor elmondható, hogy ott 10 szer akkorák a pártok mint nálunk. A magyar civilgyilkos modell teljesen egyedülálló módon a párt aktivistáknál kisebb civil aktivista kört integrál. Tehát nálunk a törpepártok mellett vannak hangyacivilek. Ausztriában vagy más nyugati kultúrákban a tízszer akkora pártok tagságát háromszor tízszer meghaladó civil kör aktív. Mondhatjuk, hogy mi ilyenek vagyunk. Ez a mi demokráciánk, de ez szerintem kamu. Ez a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia modellje, amit az összes forráselosztó testületben el tud adni. Jöhetnek ide Norvégok, Svájciak EU hívők vagy akárki. Ebbe pusztult bele a rendszerváltás utáni tudástársadalom innovációhoz való felzárkózásnak a lehetősége. A hazai pártokrácia a Marx előtti ipari társadalmat akarja és ezért esküdt ellensége lett a modernizációnak, az ellenzék és a kormány kéz a kézben írtja a tudástársadalom innovációhoz szervesen ileszkedő mozgalmakat.
Ebből a 21-ből a FIDESZ - MSZP nagykoalíció nem enged. Erre épül a hatalmuk.
Nézzük meg a mandátum súlya szempontból a kormányellenes mozgalmak tevékenységét.
Megkísérlem elemezni, hogy az egyes 2008-as állampolgári tiltakozási akciók, hol erősek, hol gyengék, vagy mely pontot ignorálták teljes mértékben az én információim szerint.
A szervezeti célok, értékek, tevékenység formák meghatározásában résztvevő aktivisták. | Javaslatokat és érdeksérelmeket megfogalmazó aktivisták. | Döntés előkészítésben lezajló műhelymunkák tagjai. | Tárgyaló delegáció | |
Kossuth tériek | nulla | Nulla, vagy enyhe részvétel | nulla | Hordószónokok jelennek meg a tömeg nevében |
Kurucinfo | Hosszabb szerves építkezés 150 éves történelmi hagyományok. | Az ideológia mentén sokan publikálnak, reagálnak a napi történésekre. | Nulla vagy enyhe. | Nincs, hacsak a JOBBIK-ot nem tekintjük annak. |
Magyar Gárda | Kialakul egyfajta frenchise, amit a bázisok gyakorolnak. | Vannak alternatív tevékenység formák. | Nem látok ilyet. | A JOBBIK vezetője nyilatkozik a Gárda ügyeiben. |
Összefogás Szociális Parlament | 3 alapító műhelymunka lezajlott | Az egyes bázisszervezetekben zajlik tevékenység, de a műhelymunkák elmaradása miatt ez nem manifesztálódik. | Nem volt semmilyen műhelymunka. | Vannak bizottság elnök jelöltek és bizottsági tagok. |
Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal | Volt egy előkészítő munkacsoport és előtörténete is van. | Az egyes bázisszervezetekben zajlik tevékenység, de a kommunikációs keretek nem alkalmasak ezek megjelenésére. | Egyetlen „5 percet beszélhet” bárki típusú konferencia volt. | Eleve adott egy kör, aki mandátumot szeretne ezzel képezni esetleges tárgyalásokhoz. |
Lehet Más a Politika | A szervezet elegendő aktivistát toborzott ahhoz, hogy látványos eredményeket produkáljon az EU választásokon, de ez ijesztően kevés ahhoz, hogy az OGY választásoknak nekivágjon. | A mélyebb érdekegyeztetést vagy fórumsorozatra vonatkozó procedurális javaslatokat elutasítja a kezdeményezés. | Nyílt műhelymunkák voltak, bár nagyon kevesen csatlakoztak ezekhez. | Van választott vezetőség. |
Meleg Méltóság Menet | Szűk tagságot integráló és a szélesebb közösséggel nyíltan szakító belső kör, mintha nem is számítana az általa képviseltek részvételére | A honlapokon főként ellenkampányok zajlanak és a pártokrácia és a sajtó egy másik síkon kampányol a kérdésben | Volt egy műhelymunka, de később elutasította ezt a részvételi formát az előkészítő kör. | Van belső kör, aki a folyamatot irányítja |
Tarka Magyar | Nincs bázistevékenység irányába mutató építkezés. | A levlistán megjelennek újabb és újabb probléma felvetések, kampánytémák. | A belső körnek vannak egyeztető műhelymunkái | Van belső kör, több akcióban mozgatják az ad hock integrációt |
Kommentek