FEDOR blogján a pesszimizmus statisztika ürügyén volt egy pár levélváltás, amit itt is közzéteszek, és igyekszem belinkelni hozzá a korábbi kapcsolódó írásokat.

DeMarco:

Én speciel boldog vagyok. Nem vagyok pesszimista. Szerencsére megvan mindenem, ha a minden alatt normál családot, lakást, kocsit értünk. Jah és ezek mellett nincs hitelem se, ellenben van megtakarításom. Nem élek nagylábon, de nem is halok éhen. Azt persze nem mondom, hogy nincs olyan dolog ami nem bosszant, ilyen a maszop-szadesz kormány 7 éve, de ők annyira szánalmasak, hogy nem tudják elvenni a boldogságomat. Ilyen olcsón nem adom...
Mindenesetre a boldogságfaktor sztem nagyban függ a normális munkahely-normális fizetés-normális, kiszámítható élet hármasától.

Saman:

Ez a feneketlen rossz hangulat egy komplex kulturális betegség felszíne. Más attitűd vizsgálatok is rendre katasztrofális képet hoznak ki. Van egy 30 éve többször elvégzett adatsor a Globe aztán Hofstede vizsgálat. Ott a 11-12 szempontból 8-ban katasztrofális a hazai kultúra.

1. Mi vagyunk a 2. leg individualistább kultúra.

2. Mi vagyunk a 3. leg nőiesebb kultúra (ez most leginkább azt jelenti, hogy előbbre való a magánélet mint a hivatalos).

3. Mi vagyunk a 3. legkudarcfélőbb kultúra.

4. Mi vagyunk a 2. legbizonytalanságtűrőbbek.

5. A humánorientáltásgunk (ez egyfajta kedvességfaktor), katasztrofális.

6. A jövőorientáltságunk katasztrófa.

Olvassatok bele a blogomba az ezzel foglalkozó cikk soroztaba.

Van ennek egy robbanó elegye, szerintem a nőies és individualista kultúra az nekilát nem intézményeket látni az intézményekben. Mi leköpjük a rendőrt, a politikust, az orvost és még sorolhatnám.

Márpedig ha nem hisszük el az ilyesmiknek, hogy a szerepük szerint működnek, akkor irtó nagy khaoszt kezdünk el generálni magunk körül.

Az a politikai bagázs, aki 20 éve hatalmon van, rengeteget tett az ezirányű visszafejlődés érdekében.

A blgomban 200 cikk van besorolva a REBARBARIZÁCIÓ rovatba, de az utóbbi 3 hónap cikkeit még nem soroltam be a keresőbe

Saman:

Ehhez még tegyük hozzá, hogy egyes pártvezérek átmennek varázslóba, és beledumálják a hasadba, hogy majd az ő kormányzásuk alatt ez a helyzet átvarázsolódik nagy össznemzeti optimizmussá!

Orbán rendszeresen előáll azzal, hogy ő majd hoz nekünk egy használható lelki tartást. De aki elemzi, hogy mit csinált az látja, hogy személyesen ő tett a legtöbbet azért, hogy idáig jussunk!

De nem vagyunk az az elemző fajta, és nem szeretjük a tényeket sem. Így aztán hiszünk az Orbán Viktorban, aki elhozza majd a reményt!

Azt meg elfelejtjük, amiket a reménytelenség ekkora mértékéért tett!

DeMarco:

Én az első kettőre büszke vagyok ami azt illeti... Az 5-ös pont nyertesei sztem meg a franciák.
Egyébként meg uncsi ez az Orbán patás szöveg. Elárulok egy titkot, a maszopnak is az egyetlen reménye Orbán Viktor.

Saman:

Egy kicsit kifejtenéd, hogy mi abban a jó, ha individualista egy nép vagy abban, hogy a munka mindig a magánélet mögé sorolódik?

Én mint közösségfejlesztő vért izzadok ezekkel.

Az első pont miatt nemes egyszerüséggel az emberek így állnak a közügyekhez: "szarok rá!"

A második pont miatt pedig: "miért pont ÉN? Nem érek rá ilyesmire!"

Ez a hazai startvonal!

Az angolok is kb annyira individualisták mint mi, de ők legalább használják. Ők ettől versenymániásak!Mi gyűlöljük a versengést...
A déli népek is nőiesek, de ők legalább boldogok benne! De mi sírunk rívunk...

van is miért!

Én nem is értettem a többi adatot, ami állítólag élhetőnek, biztonságosnak, meg közszolgáltatások szempontjából szuper kényelmesnek állítja be az országot...mi ez?

De Marco:

Nem tudom neked kifejteni nagyon. A lelki berendezkedésem az individualitás felé nyitott. Nem tudom, hogy ez született tulajdonság vagy tanult. Ha egyszerű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy skorpió vagyok, nem tűrőm a korlátokat. De igazából a szocializmusnak lehet hozzá köze, pontosabban annak a negatív vonzatához. Egész életemben elutasítottam az egyenkedést és minden egyenkedésre irányuló kísérletet. Minden barátomat, barátnőmet az alapján válogattam meg, hogy mennyire individualisták. Nem szeretem a tucatot... Mindenekelőtt az egyéniségeket kedvelem. Én azt vallom és azt hiszem, hogy minden ember más, minden ember különleges.
Ami a munkát illeti, nem is értem itt mi a kérdés. Természetes, hogy az első a magánélet és csak a második a munka. Nyilvánvaló, hogy a család az első és minden más mögötte van csak. Vagy másnak nem?? Hagyjuk már azt a japáni hozzáállást, hogy a cégem a vérem.. Frászt. Van egy életem, van egy célom és ezekhez felhasználom a munkából származó bevételt, mint szükséges rossz eszközt. Ez nem jelenti azt, hogy rosszul végzem a munkámat, dehogy. Ami a feladatom azt tisztességesen ellátom. De a cég nem az emberek élete. Csak egy hely, ahol a munkájáért pénzt kap, amit aztán a családjára és magára költ. Ahol ez nem így van, akkor ott valami nincs rendben... Persze sok embernek nincs családja, vagy ha van utálják őt és ezért terrorizálja az alkalmazottait, de ez az ő torz képe és egyéni kudarca.
A munka - család egy viszonyrendszer is egyben. Ezt a rendszert lehet jól is csinálni, meg rosszul is. A munkáltatónak csak végig kell gondolnia, hogy mire van szükségük az alkalmazottaknak és ehhez rugalmasan kell viszonyulnia. És a munkavállalónak is figyelembe kell vennie, hogy a munkaadójának mit az érdekei és ennek tudatában kell elvállalnia a munkát. Sok munkáltató biorobotokat akar, de csak érző lényeket kap, akik nem sokáig bírják ki az embertelen körülményeket. A legjobb példák erre a vállalaton belüli csapatépítő tréningek. Főleg ha kétnapos és mind a két nap hétvégére esik. Mindig van valaki, aki nem akar menni, mert inkább a családjával töltené a saját szabadidejét. Vagy egy másik példa, hogy egyre inkább terjedőben van a cégeknél, hogy a túlórákat nem akarják kifizetni. Ezzel nem is lenne akkora baj, ha néha-néha lenne, de manapság már gyakori, hogy mindennap van 1-2 óra túlóra, amiért semmit sem akarnak fizetni. Én dolgoztam olyan helyen ahol nagyon jó kis csapat alakult ki, összejártunk a magánéletben is, de dolgoztam olyan helyen is ahol bár jól dolgoztunk együtt, mégis annyira különböző személyiségek voltunk, hogy a magánéletben nem vágytunk arra, hogy együtt legyünk. Így ott mindig zátonyra futottak a csapatépítő ivászatok. De ez nem látszott meg a melón, mert frankón össze tudtunk dolgozni, csak egyébként nem tartottunk igényt a másikra. Úgyhogy szerintem a sorrend: Család - Cél - a cél elérése érdekében: Munka.

Saman:

Kedves DeMarco!

Nem akarlak én lenevelni a magyarságodról. Lehetsz erre büszke! Semmi bajom ezzel. Amilyen példákat hozol, abból azt látom, hogy eléggé fogtad, hogy mi ez a nőies - férfias tengely, meg azt is érze, hogy mi az individualizmus. Leírod itt, hogy ebben mi tetszik Neked! Erre én nem fogom azt mondani, hogy holnaptól tessék kritikusan szemlélni ezekre az értékekre. Az értékekkel - érzésekkel nem lehet vitatkozni. Annyit tudunk tenni, hogy meghallgatjuk és megértjük egymást.
A FEDOR és az én témához hozzászóló írásaim nem arról szólnak, hogy egy-egy személyiség mit kezdjen ezzel.
Én például a munka világáváal - a gazdaság fejlesztéssel és a közélettel - közéleti neveléssel összekötve borulok ki ezeken az adatokon. Megértem ezekből, hogy miért sokkal nehezebb kilábalni ebből a gödörből, mint ahogy azt gondolnánk.
Én a japán és az angolszász kultúrát ismerem a mienken kívül valamelyest és ezekből a tükrökből szoktam kritizálni a kultúránkat. A japánok férfias és kollektivista mixe miatt kezdtem el kutatni azt a kérdést, hogy nincs-e összefüggés ezek között az értékek és az intézményességekhez való hozzáállás között. A japánok ugyanis a sepregetésből is valami szakrális intézményességet képesek összehordani, nálunk meg az sem világos az emberek 40%-ának hogy a rendőr az egy szerep, egy intézmény, amely egyedüli módon képviselheti az állam erőszak monopóliumát. Százezer példát tudnék mondani arra, hogy miért baj ha intézményességtagadó kultúra vagyunk. Például a szervezetfejlesztés elkezd nem működni. Például a közösségfejlesztés elkezd nem működni. Például a pártprogramosdi elkezd nem működni. De a rendetlenség az eszkalálódik, a globális világgazdaságtól dezintegrálódunk, mert semmire sincs korszerű válasz, ami szervezeti vagy nagyobb keretek között zajló változást igényelne. A rendszereink mozgáskorlátozottak.

Ettől Te még jól érezheted magad mint egyén.

Én nem érzem jól magam. 20 év közösségfejlesztő munka után emigrálnom kellett.

A kultúránk betegségeiből jól látszik, hogy mi a baj a közélettel. ebből levezethető, hogy mi a baj a gazdasági lemaradásunkkal.

Az meg visszahat arra, hogy ki hogy érzi magát az országban.

Talán a mostani választások után felcsillant némi remény arra, hogy elinduljon a változás.

DeMarco:

Közben eszembe jutott, hogy van neked egy saját blogod is... Úgyhogy "gyorsan" beleolvastam ami eltartott vagy 2 órát biztosan. Persze nem az összes cikket, csak 2008.11. hóig kb. Nagyobb darázsfészekbe nyúltam, mint elsőre gondoltam, de így legalább már értelek és értem, hogy miről beszélsz. Ne is válaszolj az előző kérdéseimre.
Mondjuk az nem teljesen világos, hogy ha fikázod a Fideszt, gyakorlatilag egyfolytában, amiért civilgyilkos, akkor pontosan mit is vársz? Ha nyer a Fidesz, ne adj' isten nagyon nyer, akkor majd támogatni kezdi azokat a civil szerveződéseket akik folyamatosan támadják a politikáját? Miért tenné? Hogy még nagyobb hangjuk legyen és még jobban fikázzák? Sztem hülye lenne. Az sem teljesen világos, hogy melyik pártnak lenne érdeke olyan civil szerveződést támogatni, aki ellene uszít és a pénzt arra használja, hogy keresztben tegyen neki? Nyilván mindegyiknek megvannak a saját szervezetei akiknek oda lehet adni ezt a pénzt és ellátják a feladatukat. Kb., mint ahogy Lendvai para Ildikó mondta a bukott önkormi választások után: "Ne aggódjatok a pénzt úgy fogjuk elosztani, hogy nektek jó legyen.." Hogy a Jobbik semmi olyan szerveződésnek nem ad pénzt ami kicsit is liberális, vagy komcsi arra mérget veszek...

Saman:

Kedves DeMarco! Imádok Veled vitatkozni, mert mindig értő figyelemmel tökön ragadod a problémát.
Pontosan az az én nagy szívfájdalmam, amit leírtál. Kultúrális beállítódásunk miatt teljesen 120%-ban elismerjük a pártokráciának az ahhoz való jogát, hogy kiirtsa a politikafüggetlen állampolgári önszerveződések világát, megszállja a független sajtót, az ügyészséget, a rendőrséget, a bíróságot, az iskolákat és sorolhatnám. Biztos találkoztál a blogomban olyan példákkal, amikor a körzeti orvosom klienseinek vagy a 6 éves lányomnak az ilyen attitűdjeiről írok.
Még akkor is nehéz lenne ezirányú kultúraváltás elérni, ha felvilágosult politikai rétegünk lenne. De ez itt egy rossz konstelláció. Egy agyalágyult politikai réteg, aki kamikáze irányba fejleszt és egy olyan nép, akinek ez egy cseppet sem tűnik fel.
Fene nagy empátiával fordulsz a politikai elit civilgyilkos mentalitása felé. Én meg helyben dolgozom kisközösségekkel és azzal mérem a fejlődést vagy pusztulást, hogy találok e talpon szolgáltató szervezeti szintet megütő helyi önszeveződéseket. Magasról nézve ez meg a tudástársadalom nevezetű kultúra hátbaszúrása. Mármint ha megengedjük a politikai elitnek, hogy a saját holdudvara miatt kicsinálhassa a független civil társadalmat.
Mindez persze jelen helyzetben utópisztikusnak tűnik, ugyanis a pártokrácia nem hajlandó érzékelni ezt. Az utolsó reményem, hogy esetleg a nép elkezdi ezt érzékelni.

És elkezdte! I belive in independency!

DeMarco:

Nincs "fene nagy empátiám". Tegnap este óta azon gondolkodom, hogy milyen állást kellene foglalnom a témában. Láthatóan neked ez nagyon fontos és áthatja az életedet. Vélhetően bizonyos kihatásai mindegyikünkét. Mégsem sikerül átéreznem a téma fontosságát. Lehet, hogy már fertőzött vagyok? Nem tudom, mindenesetre semleges állásponton maradtam. Nekem van pár érdekes elképzelésem, de 5 éve tartalékolom, mert a komcsiknak nem segítek. Várom a fidesz-kormányzást. Úgy gondolom, hogy inkább az ő dicsőségüket emelem az ötleteimmel és az ő szervezeteiken belül keresem a kapcsolatot. Lehetne civil kezdeményezésként is, de én nem hiszek a kívülről próbálkozó erőlködésben. Fertőzött vagyok, vagy reális? Vagy mindkettő?

Saman:

A FIDESZ-ben is vannak részvételi demorkácia hívők, pl. Bús Balázs az osztálytársam volt a fősulin, Stumpf Pistát a Pál Tamás vitte be a Vezetéstudományi Inzétezetbe lánykorában, Pokorniékkal egy irodát béreltünk kb. 6 évekig... Hegedűs Zsuzsa is próbálkozott a "Tégy a Gyűlölet ellen" mozgalmárkodással anno... Örülök, ha lelkes vagy csinálni akarsz valamit. De nézd el nekem, hogy nem tartom hiteles demokratának a FIDESZ csapatot, sőt!