Kálmán Olga meghívta Tóta Wét az Egyenes Beszédbe és újra végigrágták azt a témát, hogy a pártválasztás körül mennyire irracionális az a sok érzelmi alapú handabandázás, ami egyes párthíveket fanatikusan köt a rajongásuk tárgyához! A párthoz.
Az ilyen elmélyülten elkötelezett figurák akármilyen aljasságok hegyén völgyén végig fogják kísérni pártjukat, a politikai versengés, a választások nem a részükre készült.
Meggyőzni csak azokat lehet, akiknel ez a kérdés nincsen élethosszig betonkennyé fagyva.
A betokosodott elkötelezettségű figurákkal az érdemi párbeszéd teljességgel lehetetlen. Olyan feketeöves elfojtókájuk van, hogy nincs az a balfék 450 milliárdos pénzpazarlás vagy oldalnyi lista párt rablásairól, ami egy kicsit is meggyőzné őket arról, hogy pártmaffiák lopása bűn és tenni kellene ellene valamit. Még beszéd témaként sem gondolják, hogy az erre költött közfigyelem ne lenne a világ legfeleslegesebb időtöltéseinek toplistáján. Ezt a kommentjeikben is szivesen hangoztatják.
Tóta W. szerint a politika mosópor, és felesleges az érzelmi viszonyainkra alapozva fontolgatni a döntést. Ilyenkor mi felvesszük az alkalmazottunkat, aki felé elvárásaink vannak! A jobbat válasszuk ki, és a kevésbé alkalmast pedig próbáljuk meg kiszelektálni.
Ha nem adunk megbízást a fatökűeknek, előbb utóbb lesznek közepes képességű politikusaink, vagy ne adj isten egy két alkalmas is akad majd közöttük egyes szakterületeken!
Ebben az élet halál harci állarcban pózoló törzsies gyűlöletkeltésben tényleg releváns felvetés, hogy le kellene higgadnunk és racionális mérlegelés tárgyává kellene tenni a pártválasztás sztorit, csakúgy mint a szakmai, ágzati érdek egyeztetést de tekintve hogy a jelenlegi parlamenti patkó 80%-a a "magyarpusztító világösszesküvés és annak földi helytartói" sztorival jutott parlamenti mandátumhoz, így egy kicsit utópisztikus azt gondolni, hogy ez a hazugságlufi eltűnik a világűrben.
Mint részvételi demokrácia kísértet magam is abból a nézőpontból ostorozom ezt a mandátumképzési folyamatot, hogy a mi érdekeink milyen eséllyel, milyen úton-módon csatornázódnak be a döntéshozatalba. Nyilván én is naponta eresztek meg ekkora mindent áthidaló víziókat, mint Árpád. Közösség-fejlesztőként élő érdek egyeztetési vagy probléma felvetési mechanizmusokkal dolgoztunk, belecsöppentem néhány ágazati alkufolyamatba is
A magyar iskola történetében a diákjogok megjelenése a Gazsó féle 1985-ös oktatási törvényhez kötődik. Az MDF a rendszerváltás utáni első oktatási törvényből nemes egyszerűsággel kifelejtette a diákjogi részt. Egészen onnan kellett kezdeni az érdek képviseleti tárgyalásokat, hogy egyáltalán mi, mint diák szervezeti oldal, mit keresnénk a három oldalú oktatási kerekasztalnál.
Gazsót a fenntartaható fejlődés startégia MTA-ban szervezett pódium beszélgetés sorozatban láttam utoljára, úgy tűnt, hogy miniszteri évei után, folytatta kutatói munkáját és szemmel tartja a pártok vezető kiválasztási folyamatait mint elitkiválasztódási szociológus.
Ha elképzeljük, azt a helyzetet, hogy kirúgjuk a FIDESZT. mert a svéd ügyészség szerint 15 millió Eurót tettek zsebre csúszópénzként a Grippen ügynél, vagy kirúgjuk az SZDSZ-t mert 3 milliárdot tettek zsebre a MÁV Cargo értékesítésénél az MSZP-t a Simens villamosok miatt etc, akkor mondanunk kellene valamit, hogy ebből a rabló pártkörből hogy hogy a két főkolompos még ott virít a "centrális erőtér kellős közepén?"
Sajnos a valóságban sem a felvételinél, sem a felügyelő bizottság helyzetben nem vagyunk ott.
A pártok szépen lassan beszivárogtak abba a helyzetbe, hogy a pártokon belül semmilyen disznóság nem képes a szőnyeg szélére állítani az elkurvult vezetőket. Akkora blamázs a világon nincsen, hogy őket a pártdemokrácia számon kérje.
Olyan sincs, hogy jönnek az ifjú titánok és a teljesítményükkel lenyomják őket. Ezekben a pártokban nem nő fel senki! Az őskövületek rotálnak! Mindíg kiderül róluk, hogy ha egy metroépítés 14 éve kezdődött, a közepén 205 milliárdos volt a költségvetése a végére meg 450 milliárdos lett, akkor teljesen mindegy hogy melyik szakaszt szeretnénk értékelni. A címzettek ugyan azok!
Egy normális országban a pártok mazsoláznak a sikeres érdekkéviseleti karriert befutott civil megmondóemberek közül. Nálunk a bukott politikusok írnak könyvet a pártmaffia viselt dolgairól és ilyen Magyar Bálint meg Zuschlág könyvekkel tündökölnek a civil érdekvédő szerepben, remélve hogy mint a polgári érdekek szószólja tehetséges civil jogvédő háttérrel felveszi őket valamelyik párt. Na jó végül is Zuschlag tisztességes foglalkozást választott, elment közpénzt árulni a pályázatíró piacon. A civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe arcátlansága nem ismer határokat!
Nem kell elitrekruitációs kutatónak lennünk ahhoz, hogy emlékezzünk a történet elejére. Láttuk, hogy miként fordult be a politika abba a korba, ami ide vezetett. Láttuk hogyan lett párt a FIDESZ vagy hogyan nőtt fel a Zushlag - Mesterházy kör az MSZP fiatal generációjaként.
Egy kicsit eufemisztikus őket elitnek hívni, olyan egyszerű ügyekben nem állnák ki a nyilvánosság próbáját, hogy "ki volt a mérnök" a metroépítésnél. Olyan kérdésekre végképp nehéz lenne választ találni, hogy az érintettek milyen úton mérlegelhették, hogy ez-e legjobb útja a 450 milliárd elköltésének. Mi mint adófizetők ezt hogyan írtuk alá?
Kell ahhoz egy párton belüli közösségi kultúra, hogy ilyen kérdések ne merüljenek fel soha.
Egy kicsit messzebb lépve, kell ehhez egy sajtó, és a civil szektor elfoglalása.
Egy kicsit messzebb lépve a jogállam, meg az ügyészség / bíróság függetlenségének bedarálása is kell hozzá.
Egy kicsit messzebb gurul a kisgömböc és már ott tartunk, hogy kultúraformáló kihívásokat is maga alá temetett a kérdés, hogy mit kérdezzünk, ha talpraesett vezetőt keresünk nemzeti ügyeink menedzselésére, vagy akár csak apró szaktörténetek koordinálására.
Boszorkány babonák és bonyolult szervezeti / intézmény közi mechanizmusok takarják el azt az eredeti elképzelést, hogy a pártok tisztségviselői, mint minden tisztességes tisztségviselő interpellálhatók és adott esetben elcsaphatók.
Meglátjuk mit dönt majd a nép!
Kommentek