Ma orvos-járó napom volt begyűjtöttem az óvodai influenzát a lányomtól, délelőtt én, délután ők...

Az orvosnál rákérdeztem, hogy „most akkor vizitdíjjal mi lesz?” – Mármint fizetni akartam (mint jó polgár – aki betartja a törvényeket).

Az orvosom nagyon kiakadt a kérdéstől, arról panaszkodott, hogy az emberek 70%-a egyszerűen megtagadja a díjfizetést. Hiába hozta a kormány a január elsejét április elsejére, a nép már most szabotál, sőt meglehetősen ágresszív stílusban leteremti az orvost, aki kerülvén a nagyszámú indulatos és értelmetlen konfliktusokat, vélhetőleg a saját kasszájából fizetgeti ebben a két hétben a vizitdíjak 70%-át.

Nagyon zaklatottnak tűnt az orvosom, és belém hasított, hogy talán nem tud és nem is akar mit kezdeni itt a „fronttá változott”, egyébként a mély emberi bizalmi szintet feltételező kapcsolatban, ezzel a politikai vitával.

Mostanában sokszor szembejön velem az a téma, hogy egyre civilizálatlanabban viselkedünk. Amikor a kondi teremben tanúja voltam két amerikát megjárt honfitársunk beszélgetésének, kitértek arra, hogy abban a kultúrában elképzelhetetlen, hogy valaki megüssön valakit, és ezt hétköznapi esetnek tekintse. Még egy hangos szóváltás sem fér bele. Nagyon is felvállalják a véleményüket, de nem hágnak át hangoskodva - nyakra főre törvényeket, nem mennek neki az állami alkalmazottaknak, akik a dolgukat végzik.

Pesten a buszellenőrök már régen nem nagyon mászkálnak a felszíni közlekedésben. Gondolom azért nem, mert azt a munkát, annyi pénzért nem lehet megkövetelni tőlük!

Mivé válik az ország, ha egy rendőr, ha egy orvos, egy vasúti vagy busz vagy bármilyen ellenőr napi szinten kivan téve annak a pogánylázadásnak, amit Orbán Viktor félévente újrahangszerel?