Megnéztem az Antiraszista nap tudósításait a neten.
Meglepett, hogy Vitányi Gábor és Horváth Aladár arról beszél, hogy a pártokárcia bűne elvitathatatlan abban, hogy ide jutottunk.
Ők mintha oroszlán részt vállaltak volna abban, hogy a cigány közélet lezülött a pártokrácia szinvonalára. Lettek FIDESZES meg SZDSZ-es cigányok. A civil terekben sehol sem vált ez ennyire kardinális kérdéssé, mint az országos cigány önkormányzati választásokon. Midegy, földet rá!
Annak azért örülök, hogy megfordult a szél.
Elkezdünk végre aról beszélni, ami nekünk civileknek a dolgunk. A saját érdekcsoportunk érdeksérelmeiről.
"Nem a jogkövetelő roma közélet veszélyezteti a nemzet biztonságát, hanem a faji-szociális elnyomás, a közöny és az újjáéledő rasszizmus - teszi hozzá. Lajstromba veszi azokat a fontosabb javaslatokat, amelyeket a polgárjogi mozgalom tett az elmúlt húsz évben, és amelyekből alig-alig valósult meg valami. "Ki voltunk rekesztve a demokratikus egyeztetés lehetőségéből is" - állapítja meg. "Először a konzervatív oldalon lévő barátaink távolodtak el, majd a liberális és baloldali politikusok hagytak cserben minket. Közben a romák válságos helyzete tovább mélyült." "A hatalommal bírók nem védenek meg bennünket. Magunkra maradtunk, védtelenül."
Ma láttam itt Londonban egy órásplakátot: csak ez állt rajta:
HISZEK A FÜGGETLENSÉGBEN!
Itt angliában, egy napilap azzal kampányol, hogy ki kell végre mondanunk: - Nem hódolhat be a sajtó vagy a civil közösségiség pártmoguloknak!
Örülök, hogy kezd magához térni a világ. Reménykedek.
Kommentek