Egy Népszabadság cikk kapcsán felmerült bennem, hogy érdemes lenne az erénnyel lejátszani a Jövőműhely 1.1. gondolatkísérletet. A fejlődéselméleten keresztül végig lehet  elemezni, hogy mikor - mitől hogyan változik a moralitáshoz való kulturális viszony.

A cikk egy filozófus  Skidelsky -nyomán egy anti liberális propaganda anyagnak látszik. A liberális ideológiát vádolja az elerkölcstelenedés előidézésével. Szerintem csak arról van szó mint a "sötét középkor" minősítés születésénél. A liberalizmus az ipari társadalomhoz szervesen illeszkedő ideológia és csak a centrum országok számára működött anno sikeres startégiaként. A posztmodern ember ugyan úgy "setét lejárt idők" attitűdökkel tekint rá, mint a középkori inkvizócióra. Sajnos nálunk a rendszerváltás utáni pártok lemásoltál az SZDSZ rendszerváltás programja néven futó stratégiáját, megcsináltuk és ebbe belepusztult a hazai gazdaság, a demokratikus felzárkózás ügye (mint kultúrális kihívás), és a jóléti társadalom tipusú intézményi és életmódbeli reform kérdése. A mai napig minden kormányzati lépés egyértelműen az ipari társadalom iránáyba mutat és egyértelműen elleneséges a posztmodern megközelítéssel.

Meglehet, hogy ez a kultúrfilozófiai témát feszegető cikk csak a pártok közötti szellemi torzsalkodás lenyomata és nem több, de az is lehet, hogy kísérlet arra, hogy a valóban előremutató posztmodern szemlélet végre le "sötét középkorozza" a liberalizmust. Azért mert a posztmodern szemszögéből nézve egy meghaladott történetről van szó!

Azért érdekel az erény - erkölcs mint téma, mert a mi nemzeti karakterünk azt gondolom, hogy erősen megvizsgálandó ebből a nézőpontból. Meglehet, hogy az eltérő kultúrák elétrő nemzeti alapokkal látnak hozzá ehhez a kérdéshez, ugyanakkor megvan a kultúrális univerzálé rétege is ennek a kérdésnek.

Az angolok vagy a japánok rettenetesen sokat adnak bizonyos nemzeti ritusaikra és jogtudatuk is lényegesen erőteljesebb mint mondjuk a mienk.

Egyszer egy oktatáspolitika tanárom felvázolta azt a szociálpolitika modellt, hogy a déli népeknél azért nincs komoly szociális védőháló, mert ha például az olaszoknál egy gyerek az utcán alszik, semmi veszély nem leselkedik rá időjárási szempontból, míg ha skandináviában egy részeg eldől egy estére az árokba, hónapokig költség a közkórháznak. Szerinte ez a magyarázata a skandinávok nagy megelőző szemléletű társadalompolitikájának szemben az olasz modellel, amely a mostani hazai társadalmi igazságtalaságokat produkálta 40 évvel ezelőtt, azaz volt egy 3-6% nyertes réteg és egy 40-50% egyértelmű vesztes réteg, leszakadó régiókkal.

Azon túl, hogy a morál a kultúrába beágyzott, időben is fejlődik, azaz a modernizáció fordulatai megváltoztatják az erkölcshöz való hozzáállásunkat.

A tudás alapú társadalom embere önismereti alapokon válik jogkövetővé, vagy fenntartható fejlődés barát életmód vagy demokrácia felfogás gyakorlójává. A belső művel kalkuláló korszak, a tanulásmotivációra erősen építő szervezeti kultúra másképpen fókuszál az erkölcsre, mint például Miamoto Mushasi vagy kigúnyolt nyugati meg felelője Quihote de La Mancha Úr.

A lovag kor tiszta erényképéhez képest bizonyára mindannyian kezdetlegesen állunk ehhez a kérdéshez, de félő, hogy ilyen hegyikristály tisztaságú erkölcsi rend soha sem létezett. A romantikus irodalom quázi humanizációja kezdett el eszményképeket felfesteni a rózsaszínű felhőkbe, de a komplexusok gödréből oda vezető létrát nehéz megtalálni. (Ez Szmicsek Gizi definíciója volt arról, hogy mire valók a civil technikáink.)

A ma embere általában másik társadalmi - kultúrális berendezkedésben él, mint a szülei. Meglehet, hogy az élete folyamán is átalakul a rendszer, sőt olyat is megélhetünk, hogy előre szaladtunk, vissza kellene térnünk egy meghaladott skenárióba.

A hazai XX. századi modernizáció tele van olyan vargabetűkkel, amelyeket az egyéni sorsok nehezen követhettek le. Hatalmas többnyire államilag ösztönzött mobilitási lépéseket életek meg a családok. Ebben volt állami erőszak is bőven. Ha valaki faluból bekerül egy városi - ipari munkás közegbe, az ugyan úgy kultúrsokk, mint az első generációs értelmiségi szerep. Nehéz a régi értékrend / életmód kliséit elhagyni és felvenni az új gondolkodásmódot - életvitelt.

Az említett cikkben is felmerül, hogy az erkölcs hagyományos keretrendszere nem alkalmazható ebben a korban, mert teljesen más közegben jött létre, más kihívásokra reagál, mint a mai ember kihívásai. Ez nem jeleni azt, hogy értelmetlen lenne fenntartani a vallásokat vagy más dogmarendszereket. Nagyon is reneszánszát éli a régi korok tiszta gyakorolható rítusait vagy akár erkölcsi tanításait megélni. A nagy kultúrák emberképe segít megélni azt, hogy ki is vagyok valójában. A posztmodern fontos eszköztára a premodern korban kikristályosodott fejlesztő eszközök sokasága. Éppen az erkölcsi tartás és a rendszerszemlélet miatt.

Csakhogy a posztmodern szerint az identitás választható. Nem törekedhet semmelyik vallás vagy személyiség fejlesztő eszköztár kizárólagosságra. Együtt hordozzák a teljességről alkotott tudást!

  "régi vallást a szegénység korára szabták, és nem képes a bőség gondjaival megküzdeni"

Próbálkozzunk meg nem abban gondolkodni, hogy létezik egy adott pont, amikor a kultúra akkora gyökeres változáson megy keresztül, hogy a régit lényegében eltörli egy új.

A Domcshitz - féle modell szerint 7 ilyen fordulópont van. (Ha a kedves olvasó nem olvasta a tojásbefőtt cikksorozatban felvázolt modellt, akkor ne próbálja megérteni ezt a cikket!)

A dehumanizációs forradalom (Hit - hit)

Az archaikus kultúrák természetfilozófiái mágikus egységeket tanítanak. A hagyományokat változatlan formában magába szedi a kultúrába bevezetendő gyermek, a hétköznapi életmenet sok-sok rítusa mind - mind tanítás. A hagyományok között számos dolog megkérdőjelezhetetlen tabu. Nincs nagy terepe az újításnak, a túlélés érdekében az ősök szájhagyomány útján megszerezhető tapasztalataira kell támaszkodni, ezért nagy gonddal ügyelni kell arra, hogy változatlan formában képesek legyünk kezeket a rítusokat átadni.

A japán kultúra őrizte meg a későbbi korok számára ezt a fajta tudás átadási metódust. A modern ember is képes feltétlen tisztelettel fordulni az őseihez vagy tanítóihoz, a japánok hajlandóak átadni magukat a másolás útján történő tanulásnak.

A mágikus fantázia szerint minden mindennel összefügg. Létünk egy szakrális harmóniából ered. Nem szabad sehol sem megbontanunk "Az egységet", mert az megbosszulja önmagát.

Az archaikus törzsi kultúra és a letelepedett növénytermesztő kultúra között van egy dehumanizációs forradalom. Az ember megszervezi az embert. Kasztrendszerek alakulnak ki, a társadalmi munkamegosztás más-más szereplői eltérő hagyományokat őriznek.

Indiában próbálkoztak ugyan a kasztrendszer eltörlésével, de mivel egészen a mit ehetek és mit nem kérdésig szabályozza az életmódot a vallásosság, így nem teljesen sikerült felszámolni a kasztrendszert.

A dehumanizációs forradalom államvallásainak átfogó részletes mítoszrendszere van. Általában egy írott mitológiai szöveggyűjtemény, amely az életmódon túl a társadalmi munkamegosztás szükségességét is igazolja. A vallásban foglalt erkölcs és életmód a társadalom minden tagjára kötelező autoritás. Az archaikus kultúra autoritásához képest azért van némi különbség. Ezt itt egy állam képes autoritásként megjeleníteni az alattvalóval szemben, míg a korábbi kultúrában nincs ilyen státuszokkal alátámasztott - elidegenedett büntető rendszer. Az archaikus törzsi kultúrákban a "férfiak közösségébe való tartozás" és az "asszonyok közösségébe tartozás" ami szabályozó tényező. A tabuk tisztelete teszi lehetővé, hogy elfogadott tagjai legyünk a közösségünknek.

A dehumanizációs forradalom utáni vallásoknál már erőszakszervezetek képesek büntetni és sokat beszélnek arról, hogy milyen szabályokat kell betartani, milyen értékeket kell követni.

A kereskedés - árutermelés forradalma (hit-hiT)

Az első tőke forradalamak utáni kultúrák, a görög demos vagy a korai kapitalizmus leváltja a korábbi autoriter rendszereket és annak számos intézményét. Alternatívaként megjelenik a demokrácia.

Az egyén itt már valódi individuum. Egyedül kell dönteni az üzleti kockázatáról, a vezetője választásáról. A monoteizmust felváltja a politeizmus, amely számos emberi tulajdonsággal ruház fel isteneket. A vallás tanít a féltékenységről, a becsvágyról, a bosszúról és minden olyan emberi dologról, amely a szabad egyén számára ingoványos terepnek számítanak. A vallás itt már nem előír, hanem felmutat annak érdekében, hogy az egyén tanuljon és döntsön helyesen.

A korai kapitalizmusban kifejezetten teret nyer a szekularizáció. A vallás és a gyakorolt életmód elválik. Elfogadhatóvá válik a materialista hozzáállás.

Az egyén meggazdagodásának érdekében bármi megengedett. A korai kapitalizmus küldi be a 6 éves gyerekeket a bányába. A munka egy fontos vezérlő érték.

A moralizálás forradalma (hiT - HiT)

A korai kapitalizmus idején számos moralizáló ideológia születik. Ezek a tanok felrajzolnak egy - egy olyan társadalomképet, amely egyértelműen az emberközpontúság felé mozdul el a társadalom. A fasizmus vagy a kommunizmus hatalmas önbecsülést ad a rendszerépítő embereinek, míg másokat teljes mértékben megfoszt ettől az önbecsüléstől.

Az ideológia alapján egy-egy társadalmi szerepet vázol fel, de az, hogy ki erkölcsös és ki nem, azt az egészhez való viszonyulás dönti el. Az, hogy ki elfogadott és ki nem, azt meghatározhatja a társadalmi státusza. Bűnbakként lecsap a rendszer a kulákokra, a volt nemességre, az értelmiségre, a zsidókra stb. Ugyanakkor az ideológiából következően komoly morálépítési küzdelem zajlik. Megpróbálja felépíteni az erkölcsi fölényét a centrumországokkal szemben.

A konzumerizmus és a materializmus forradalma (hiT - hIT)

A jóléti társadalom a szakszerűségek mindenhatóságában hisz. Hatalmas technológiai dömping tömeg vesz körül bennünket, az eszközök megsokszorozódnak körülöttünk. Elterjednek az info kommunikációs eszközök. A vallás helyett inkább a legfrissebb rockbanda olcsó prédikációjára figyelünk, amely maximum haloványan utal némi erkölcsi tartalomra. Nem az ősök hagyományának a tisztelete az érték, hanem az, hogy képes-e a fogyasztói társadalom embere időben érzékelni az új megjelenését. Az számít Walakinek, aki divatos öltözködésű - beszédű.

A tudomány és a technika diadala eltakarja az erkölcs vagy a vallások régi helyét. Semmi szükség arra, hogy tabuk-tól vagy a vallásokban megfogalmazott tilalmaktól féljünk. Azok az üzenetek nem nekünk szólnak. Ha megbetegszünk, akkor majd a mindenható orvostudomány meggyógyít. Ha problémákat látunk, akkor összehívjuk a tudósokat és kutatni fognak!

A szinguláris pontok manipulálásának forradalma (hIT - hIt)

Az információs társadalom embere belekóstol mindenbe. A világ más kultúrái - vallásai elérhetők, bárhol megérinthető - megfoható elemekké válnak.

A közvetlen környezeteünkben megtalálhatjuk bármelyik vallás képviselőit. Elolvashatjuk bármelyik tanait, elutazhatunk szent helyeire.

Mivel itt már három materialista korszakon túl vagyunk, így ez rövid betekintés egy-egy vallásos közegbe inkább csak amolyan élményturizmus.

Megkóstoljuk a másik nép ételeit, kultúráját vagy bekukkantunk a gondolkodásmódjába. Hátha van ott valami érdekes. Személy szerint semmi közünk ehhez az egészhez! Mi csak külső szemlélők vagyunk! Ne aggassa ránk senki az "erkölcs" bármiféle elemeit. Mindenki rakja össze magát olyannak, amilyennek akarja! Ahogy a TV főzőműsoraiban látjuk, hogy a különböző nemzetiségű ételek elkészítéséhez állandóan összeraknak valamit annak érdekében, hogy egy étel elkészüljön, úgy a személyiségünket is ilyen összecsipegetett elemekből felépíthetjük. Fontos, hogy egyedi legyek!

A rendszerváltás után számos olyan qvázi mozgalom jelent meg, amely hitt abban, hogy egy-egy érték puszta felmutatása szemléletformáló hatással van a tömegekre.

A "Tégy a Gyűlölet ellen", a "Találjuk ki Magyarországot", a "Szeretem Magyarországot", az antifasiszta tüntetések, vagy a "Tarka Magyar", a "Rajtad is múlik", de ide sorolhatjuk a FIDESZ és a JOBBIK által irányított nemzeti mozgalmakat is. Közös ezekben a mozgalmakban, hogy bázisközösségek és tevénységminták nélküli kezdeményezésekről van szó. Az információról hiszik azt, hogy erkölcsi tartalamakat fog megjeleníteni, sőt felerősíteni. A brókerek a jutalék morzsákért szeretnének üzletet csinálni. De amennyiben nem kötődik élő folyamatokhoz, abban az esetben a történet önmaga karikatúrájává válik.

Számos hazai humánfejlesztésnél tapasztalhatjuk, hogy szemléletformálás tevékenységként jelenik meg olyan gyakorlat, amely lényegében nem több rendszerezett információnál. Az EU támogatások kötelező kűrjei számos ponton szemléletformálásra vagy hálózatépítésre adnak megbízást, ezekben sorra elbuktunk azért, mert a zsákmányszerző pártokráciával ügyesen brókerkedő csopotok maradéktalanul élik fel a fejlesztési forrásokat érdemi teljesítmény felmutatása nélkül.

A psziho boom (hIt -HIt)

A tudás alapú társadalom fejlett szervezeti kultúráiban az önismeret szerepe felértékelődik. Ennek érdekében a kész világképek újra komoly jelentőségre tesznek szert, mert a vallások adnak támpontokat a szisztematikus önismereti munkához.

A tréning csoportok megannyi módszereit, a kultúrával foglalkozó könyveket elkezdjük nagyban fogyasztani. A tudás alapú társadalom embere elmélyült szinten művelte ki magát a társas együttélés egyedi és kreatív alapjaiból. Képes önmagát egyedileg elhelyezni egy megújult szervezeti rendszerben. Épen ezért rugalmas alkalmazkodó és erős szervezeteket képes létrehozni.

A tudás alapú társadalom embere nem szívleli a butaságot. A korábbi korok megközelítései adott esetben korlátoltnak tűnnek egy olyan ember szemében, aki saját magában már lebontotta az azzal kapcsolatos függőségeket. A premodern ember vallásossága meglehet, hogy egy csokor előítélet egymás mellé rakva. Miért nem jár önismereti csoportba és miért nem tanul meg rálátni a saját előítéletességére? A konzumerista ember, azzal kenegeti az egoját, hogy tárgyakat vesz. Nem veszi észre, hogy ezzel semmit nem ér el, és környezeti károkat okoz?

A fenntartható fejlődés forradalma (HIt - HIT)

Az emberi kultúra a jelenlegi technikai apparátusával fel tudná venni a harcot a világ környezeti problémáinak megoldására, a világban keletkezett túlnépesedési, szegénységi problémák megoldására.

Az informatikai háló alkalmas lenne arra, hogy a föld egyensúlyának helyreállítása szempont szerint újrastruktúráljuk a dolgokat.

Fájdalmas és gyökeres változásoknak nézünk elébe.

 Az egyénnek és a kisközösségének újra vissza kell találnia a nagy egységhez való kapcsolódás gondolatához. Ráadásul ebben közmegegyezésnek kell lennie. Itt nem az a cél, hogy vitatkozni tudjunk, hanem az ahogy kreatív megoldásokat tudjunk megvalósítani. A fenntartható fejlődés egy olyan korszak utáni paradigma, ami a szociális biztonság és a kultúra újraelosztásával megalapozta, hogy az egyén nem konfliktuskereső hanem harmonikus viszonyban van a közvetlen szervezeteivel és rajtuk keresztül a földi élővilággal. Sajnos ma még a fenntartható fejlődés alatt tőkeberuházásokat értenek, pedig ez elsősorban a kultúraváltás tudatos menedzseléséről szól.

Hegedűs Zsuzsa talált erre egy jó szót, úgy hívja, hogy önkreatív társadalom. Ez utal arra, hogy az egyén hozzáállására számíthat az a rendszer, amely ebben a kultúrális fázisban él.

Kár, hogy Hegedűs Zsuzsa a leginkább civilgyilkos párt egoját kenegeti azzal, hogy esetleg köze lehet a posztmodern hazai fordulatához, az sem teszi őt hitelessé, hogy nincsen bázisdemokratikus fejlesztési gyakorlata. Amikor ő csinált mozgalmat, akkor az egy információs lufi mozgalom volt, erős sajtó támogatással.