Az elmúlt 26 órában 4 tréninget tartottam, és 11 órát zötyögtem vonaton. Mindegyik csoportmunka nagyon jól sikerült, jól éreztem magam a bőrömben, és a résztvevőket is sikerült feltölteni energiával.

Mindenki reménykedik a folyamatok kedvező folytatásában. Lépünk tovább!

Egyesével mindegyik megmozgatott annyira érzelmileg, hogy ha a négyből egy lett volna a naptáramban, ugyan ennyire lennék izgatott. Szurkolok ezeknek a csapatoknak és elhiszem, hogy bennük életre kelhet az, amiért dolgoztam az elmúlt 4 évben.

Asszem erre a reményre van szükségem ahhoz, hogy nyugodt szívvel tudjam itt hagyni az országot. Rossz lenne enervált vesztes helyzeteket hagyni magam mögött. Sokkal jobb így, ha azt gondolom - azt gondolhatom, hogy tovább szivárog az RDH módszertan és szemlélet olyan helyekre, ahol ezek fontos eszközei a civil érdekképviselet vagy a munkahelyteremtés körüli helyi integrációs folyamatoknak. Lassú kis lépések ezek, de biztatóak.

• Két tréningsorozat után elkezdődik egy közösségfejlesztő - facilitátor képzés, ennek a bevezetője volt a hétfő esti 4 órás tréning. Ez az a csapat, amely az elmúlt 2 évben legtöbb tapasztalatot szerzett a Részvételi Demokrácia Hálózat technikáiból, a tevékenység több mint fele az ő szervező munkájuk gyümölcse.
• Az Országos Cigány Kisebbségi önkormányzat "Esélyt adunk" műhelykonferenciáján kifejtettem, hogy azért nem folyhatnak nagy tömegben helyi roma fejlesztések, mert a pártokrácia a fejlesztési források 98%-át eltéríti az ilyen tevékenységektől. A blogban leírt fejlesztéspolitikai és szocializácós modellek annyira megtetszettek a hallgatóságnak, hogy könyvet is akarnak szerkeszteni belőle. Beszéltem az RDH három roma szervezetének tapasztalatairól. A Magyar Tarka levlistás bekiabálásom után ez volt a második alkalom, hogy a blogban felvázolt modellek oktatási anyagként segítették a civil érdekképviseletek rálátását. Hihetetlenül jó előadások hangzottak el előttem, a Máltai Szeretszolgálat vagy az OCÖ vezetőitől, és nagyon egymást erősítettük a többi előadóval.
• Délután volt egy műhelymunka, ahol a csoporttal találtattam ki a "szegénységdefiníciók" - Jövőműhely 1.1. témát.
• Este pedig végre releváns testület meghallgatott azügyben, hogy kellene-e a Civil Mandátum Program valamelyik kampányát végigcsinálni egy partnerségben, cserébe 3 nap ingyen tréningért. Ez is egy két és fél éve tartó tárgyalási folyamat csúcspontja, ahol az a valódi tét, hogy a kikristályosodott módszertanunkat megnézi-e közelről egy olyan szerveződés, amely komolyan építeni akar a részvételi demokrácia paradigmára.

Általában feltölt, ha sikeres előremutató helyi közösségi fejlesztésekkel találkozom, valahol az altruista tudásmegosztás mozgalmai azok a terepek, ami a Kultúrkör igazi közege vagy szellemi teljesítménye. 20 év alatt nagyon visszaszorult az altruista tudásmegosztás ügye. Komolyan hiszem, hogy nagy nemzeti innovációs terep lehetne. A nemzeti felemelkedés legnagyobb esélye! A civil együttműködésektől kezdve fel kellene fejtenünk azt a kihívást, hogy lehet-e tudásintenzív kultúrává tennünk a szervezeteink napi működését?

Nagyon fáj, hogy a civil rokon mozgalmak nem állnak ki a téma fontossága mellett, a forráselosztók, sem a politikusok nem hallgattak meg, és nem finanszírozták például az Állás/pont/ Lakossági Kör egyetlen NCA vagy EU-s pályázatát sem. Voltak, vannak EU-s, vagy OFA pályázatok, amelyek elvileg pont az ilyen tevékenységeket finanszírozzák, de a kormány és a vele együttműködő civil és média maffia teljesen blokkolta az RDH programjait.

Az egyesületi és a családi kassza összeomlása miatt most kimegyek nyugatra valami kétkezi munkát végezni. A múlt héten az egyetem is konstatálta, hogy már a múlt félévi tandíjat sem tudtam kifizetni, így töröltek.

Amióta eldöntöttem, hogy ellépek a rám omló csőd elől sokkal nyugodtabb vagyok, A tegnapi események kifejezetten megnyugtattak azügyben, hogy nem megszakítom az eddigi fejlődést, hanem útjára engedem ezeket. Este a jól eső fáradtság öröme volt bennem, és kintről szurkolok majd azon, hogy megerősödjenek ezek a folyamatok. A háttérből bármelyik építkezéshez tudok segítséget nyújtani és a tréningeket is meg tudják tartani helyettem más Kultúrkörös trénerek.

Reménnyel töltenek le az alábbi kérdések:

• Lesz-e közösségfejlesztő csapat a tavalyi tréningsorozatok résztvevőiből?
• Lesznek-e fórumokat levezető facilitátorok, lesz-e társadalmi vita kampány tapasztalat a zöldek kezében?
• A roma érdekképviseletek elkezdik-e megvédeni a helyi fejlesztési forrásokat a helyi állampolgári önszerveződések számára?
• A hazai felnőttképzés módszertani repertoárját gazdagítják-e a Kultúrkör 20 évében kikristályosodott módszerek és tréning anyagok?

Van egy Balázs Fecó szám, ami eszembe jut az ilyen helyzetekben, amikor kilépek a mozgalmár életemből és elmegyek átlagos kispolgárnak. Amikor megszületett a nagyobbik lányom, akkor felszámoltam az EDÖK-öt 10 éves működés után, és abbahagytam az edzősködést, elmentem az üzleti szektorba dolgozni, mert nem tartottam volna felelős apának magam, ha azzal a hektikus bevételi kultúrával vagyok "nyugodt családi környezet". Nem először teszem le a lantot, azon sem először gondolkodtam el, hogy másik országban kellene összeszedni a lakás önrészre valót. Akkor is hasonló helyzetben voltam szakmailag - érzelmileg.

Egy kicsit örülök annak, hogy megpihenek, mert fáradt vagyok!

Balázs Fecó: Érints meg

Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.

Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer,

lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?

A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.

Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.

Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.

Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.