RDH Blog - RSS 2.0
Mi garantálná a társadalmi részvétel lehetőségét,
polgár kontrollját a pártok fölött a hazai demokráciában?
Ez egy társadalmi vita vázlat, amely segít végiggondolni, hogy mitől állunk ellen a helyi összefogásnak. Miért nem működnek együtt a civilek, társadalmi kontrollmechanizmusok kiépítésében? Miért nem akadályozzuk meg a politikusainkat, a teljesen antidemokratikus döntés előkészítési procedúrák kialakításában? Miért hagyjuk, hogy a társadalom közösségi szövetei végképp szétessenek?
A részvételi demokráciára óriási szükség van, hiszen az önszerveződés képessége nélkül elveszíthetjük a maradék gazdasági pozícióinkat is, mint például a dinnye vagy a meggy krízisben ez nyilvánvalóvá vált.
Rengeteg jó példát látunk más népeknél! Sőt hazánkban is bőven akadnak olyan közösségi kultúrák, amelyek óriási mértékű, és nagyon jó minőségű munkát végeztek ezen a területen.
A politikusaink álmukból felköltve is bármikor, bármekkora beszédet rögtönöznek a demokrácia és abban a civilek fontosságáról, mégis erősebb a civil gyilkos tevékenységük, mint a tudatosan kisközösség romboló Kádári diktatúrának. Ha bizottságokban vagy a parlamentben szavazni kell a procedúrákról, költségekről, stratégiákról, vagy oktatási - szocializációs kérdésekről, akkor konzekvensen civil ellenes és demokrácia ellenes döntéseket hoznak.
A következő 3 alternatíva három különböző diagnózist állít fel, így három különböző terápiát javasol. Ezzel a mérlegelő állásponttal szoktuk elindítani a helyi műhelymunkákat, amikor arra kérjük a fórumokat, hogy a három alternatíva mentén gondolják végig:
- Mi az előnye a javasolt megoldási alternatívának?
- Melyek a hátrányai?
- Mi az ára annak, hogy ha az lenne az üdvözítő megoldás?
A három lehetőség kibeszélése után szoktuk arra kérni a csoportot, hogy készítsen negyedik alternatívát, azaz szedje csokorba a hozzászólások alapján leülepedett tapasztalatokat!
I. A rossz idő bennünk van!
Az erős részvételi demokráciához a mentalitásunknak kell tömegesen megváltozni
Egy 70-es - 80-as években készült hazai kutatás megállapította, hogy alapvetően az alattvalói mentalitás jellemző ránk. A többség szerint a politikai a TV-ben lakik, semmi szükség arra, hogy részt vegyünk helyi egyesületek vagy pártok munkájában! Kifejezetten illik lenézni a közélettel - közügyekkel foglalkozó vezetőket!
A dinnye krízisen is látszik, hogy az emberek saját maguk akadályai annak, hogy létrejöjjön valamilyen közös megállapodás, és a szereplők betartassák az ilyen közösségükre vonatkozó irányelveket! Valamilyen módon rá kellene döbbennünk, hogy szükségünk van a közösségi megállapodásokra, és képessé kellene válnunk arra, hogy az érdekeinket kinyilvánítsuk és egyeztessük másokkal!
Sajnos elmondható, hogy rengeteg kulturális hátrányunkat kellene leküzdenünk. A "szabályok és megállapodások betartása" ügyben az egyik leg bizonytalanság tűrőbb nemzet vagyunk. Bizonyára jobban mernénk kezdeményezni, ha nem lennénk teljesen kudarcfélő mentalitásúak! Bizonyára jobban meglátnánk, hogy itt emberi együttműködési problémákról van szó, ha nem lenne a humánorientációnk csökevényes. Maga a döntés előkészítéshez kötődő kulturális hagyományunk is egy nagy csődtömeg! Nálunk nem szokás bevonni a döntésekbe a szakértőket és az érintetteket, nálunk illik megcsáklyázni a végrehajtás közben a folyamatokat, és értékelésről még hírből sem hallottunk! A 61 országban végzett attitűd vizsgálat legidevágóbb skálája a kollektivizmus - individualizmus, ahol egy afrikai ország népe bizonyult nálunk individualistábbnak!
Az iskolában elkezdődhetett volna valamifajta megalapozása a kultúra váltásnak, a 85-ös oktatási törvényben határozottan megjelent az a "népnevelő" szándék, hogy igen is teremtsük meg a demokrácia szubjektív feltételeit a diákokban, készítsük fel a gyerekeket a polgári viselkedésre, csakhogy az iskola egy katonai hierarchia logikájára kitalált intézmény, így 10-15 év elteltével az utolsó demokrácia fejlesztő pedagógusok is kipusztultak az iskolák környékéről!
A civil önszerveződések terepén is hasonló "iparági összeomlás" következett be. A rendszerváltás utáni pár évben sorra alakultak a bázisdemokratikus elven működő ifjúsági közösségek, rengeteg olyan szolgáltató szervezet működött, amely módszerekkel támogatta közösségi döntés előkészítést, vagy egyszerűen csak terjesztette az erőszakmentes kommunikáció kultúráját. Ma ezek 95%-a elpusztult! Áldozatul estek a Zuschlagpolitikusok pénzéhségének! Elmondható, hogy 95-98-ig volt értelme próbálkozni ezen a területen, volt forrása a civil önszerveződéseknek, ma szinte lehetetlen új belépőként elindítani egy társadalmi kezdeményezést! Ma lényegesen nagyobb az emberek nemtörődömsége, lényegesen beláthatatlanabb a közcélú tevékenységek finanszírozása és sokkal inkább luxuscikknek számít a közéleti tevékenykedés!
II. A politikusok a legfőbb akadályai a fejlődésnek!
Újra el kell kergetni a pártokráciát!
A pártokráciának sokkal könnyebb a dolga, ha lényegében semmi felett nincs érdemi társadalmi kontroll! Így szabadon lophatnak, és a teljesen elhibázott döntéseik ellenére is élethosszig tartó pályának számít a politikai karrier!
A parlamenti belépési küszöböt úgy határozták meg, hogy lényegében ebben a rendszerben csak a hegemóniára törekvő pártok tudnak érvényesülni. A "legyen vége a Kádári mutyiországnak!" - felkiáltással csináltunk egy 10 szer annyira korrupt kétprátrendszert!
Hiába közvélekedés, hogy a jelenlegi nagypártok korruptak és nagyban felelősek a társadalmi - kulturális - gazdasági krízis kialakulásáért, a politikusok olyan játékszabályokat fektettek le, amely lehetővé teszi a korlátlan, és kontrollálhatatlan uralmukat. Semmi esélye annak, hogy a kispártok bent maradjanak a parlamentben, és annak sincs semmi esélye, hogy egy, vagy több kis párt bekerüljön a parlamentbe! A nagypártok az engedélyezett kampány költségvetés tízszeresét költik a kampányokra, a média szereti ezt a túlköltekezést, így kialakult a média és a pártok közötti hallgatólagos paktum a prularizmus technikai felszámolására. Ha valaha lesz új erő, akkor az vagy olyan gazdag lesz, mint az iparszerűen tolvajlással foglalkozó nagypártok, vagy ezektől a médiumoktól független kommunikációs csatornákat fog ellátni hírekkel szavazókat. Jelenleg hiába szeretne az emberek egyharmada új pártot látni a parlamentben, a választók csak 3%-a tudja, hogy melyik pártra is szavazna konkrétan. (ha ez egy párt lenne és nem 30, akkor sem érnék el a parlamenti küszöböt!)
A nagypártok viszont semmilyen érdemi kérdéssel nem foglalkoznak. 3-4 parlamenti ciklus óta minden érdemi kérdésről csak annyit lehet tudni, hogy nem ebben a ciklusban lesz megoldva. Közben az állam nagyrendszerei egyre csak züllenek! Romokban az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, lassan megoldhatatlan mérteket ölt a szegénység, már a politikusaink is csak a depressziós néplélekről szónokolnak. A politikusok sem az ellenzékükkel sem pedig a szakmapolitikai szereplőkkel nem állnak szóba. Egyfajta "fogjuk a nyuszira" politikai kultúra alakult ki Magyarországon. Előrángatnak egy-két karizmát, aki rohamot vezényel, a sereg persze gyakorlatilag el sem indul, majd kikiáltjuk, hogy ez a karizma bizony alkalmatlan vezetőnek! A "szakértői kormányzás" ezt a modellt szeretné teljesen tömegessé tenni. (Újabb pár év elmélyülő káosz várható!)
III. A civileknek kellene öntudatra ébredni.
A társadalmi kontroll kialakítása az egyes szakmapolitikai érdekképviseletek dolga!
Sem a "nép" nevezetű tehetetlen tömegtől, sem pedig a korrupt politikusainktól nem várhatjuk, hogy elmozdulás történjen! A szakmapolitikai színtereken kellene valamiféle általános emancipációnak bekövetkezni!
Először is rá kellene borítani az asztalt a pártokráciára, azügyben, hogy nem normális az az egyensúly, hogy a pártok szervezhetnek országos társadalmi vitákat, a civileknek pedig erre semmi esélye!
Nem normális, hogy a pártokrácia kb. 16.000 főállású alkalmazottnak parancsol, az egyes szakmapolitikai ernyőszervezeteknek meg egy-három alkalmazottja van!
Óriási modernizációs lehetőségeket hagyunk ki azzal, hogy az EU fejlesztési modelljeihez nem tudunk hozzáértő és tőkeerős hazai civil szervezeteket hozzárendelni. 500 hazai szervezet kellett volna ahhoz, hogy 2004-ben a megjelenő AVOP - ROP - EQUAL - HEFOP INTERREG - PHARE pályázatoknak legyen megfelelő végrehajtója. A foglalkoztatási paktumokhoz, a kísérleti foglalkoztatási kezdeményezésekhez, a mentor hálózatokhoz, a tranzit foglalkoztatási szervezetek megalapításához szaktudásra és a szervezeteknél lévő 10-50 milliós likvidtőke tartalékra lett volna szükség! A tudás alapú gazdasághoz erős informális kapcsolati hálókban élő lakosságra, az önszerveződés képességre van szükség! Ehhez képest a hazai közélet tele van szószegéssel és törvényszegéssel!
A civilek eltűrik, hogy az állam 10 hónapos fizetési késedelemmel fizeti ki nekik az EU forrásokat és megpróbálnak egy 50 milliárd Ft-os forgótőke hiányt finanszírozni, miközben egy 6 milliárdos NCA alapból élnek!
Eltűrik, hogy évről évre minden döntés előkészítési folyamatból kihagyják a szakmai szervezeteket, eltűrik, hogy a pártok ál civilekkel foglalják el a polgári önszerveződéseknek kijelölt játékteret a demokráciánkban! A pártokrácia felkészült arra az eshetőségre, ha esetleg a társadalom, a civil önszerveződéseken keresztül akarna tárgyalni velük. 10-17 éve a saját pártszervezeteikkel tárgyalnak csak, a szakmai önszerveződéseket kiirtották - megtizedelték! A kurucok szerint semmi más lehetőség nincs, csak a forradalom!
Kommentek