RDH Blog - RSS 2.0Simon Gábor, aki a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára, arról nyilatkozik a sajtóban, hogy az NCA megújul.
Általában az az MSZP stratégiája létező pénzosztó társadalmi intézményekkel, hogy lassan elinflálják. A szocpol például tipikusan ilyen.
Az NCA konstrukcóra is jellemző, hogy a nyilatkozatokban úgy tűnik, mintha a felajánlott adó 1%-okhoz kötődne, de valójában van egy plafon, ami nem infláció követő, és függetlenül az 1% felajánlásoktól, az állampolgári aktivitás növekedésétől – csökkenésétől ugyan azt az összeget teszi szétoszthatóvá.
Az EU támogatások időszaka igényelte volna, hogy az egyre intézménysülő civil szektor forrás elosztó rendszerébe megtízszerezzék a betett pénzmennyiséget, de ez a mai napig nem történt meg, és szándék sincs arra, hogy a szektor forráselosztásának átláthatóságát fokozzák.
Az NCA a III. szektor méretének kevesebb mint 1%-át teszi ki. A maradék 99%, a civilek számára nem kontrollálható módon kerül újraelosztásra. Egy-egy BKV PR vagy HR tanácsadói szerződés fele annyi „pénzt ér az országnak” mint az NCA maga. Azaz társadalmi önszerveződések sokaságának tevékenysége eltörpül a pártokrácia körül lepzselő kommunikációs tanácsadók „társadalmi hasznosságához” képest.
Simon Gábor szerint atekintetben következik be forradalmi változás, hogy a pártokrácia kivonja az embereit az NCA testületeiből. Eszerint Barabás Miklós volt népfrontos kollega főcivilkedése összeférhetetlenné válik, sőt a családtagjait is hátra fogja hívni a párt?!?
No ezt megnézem magamnak! Egy kicsit szkeptikus vagyok, 10 évig írtották a politika független civileket. Aszerint osztották a fennmaradáshoz való jogot (lehetőségeket), hogy ki melyik pártmaffia szekértáborába áll be.
Ezek után milyen woo-do mágiát fognak alkalmazni arra, hogy civilek által választott testületekből ki lehessen gyomlálni a pártembereket?
Ha ezt megteszik, marad-e kultúrnövény a kertben? El lehet-e indítani a társadalmi önszerveződések valódi szerepének megkeresését a magyar demokráciában? Lehet-e az a sok-sok fejlesztő jobbító misszió a hazai szociális védőháló része, amit helyi lakosok helyi problémákat érzékelve - megoldásokat összerakva építenek?
Gyurcsány tisztasági csomagja talál-e támogatókat a pártjában? Az ellenzékben? A szakmai –civil alapon szerveződő testületek képesek-e mernek-e végre önkormányzó módon, autonóm testületként működni? Ki merik-e szelektálni maguk közül azokat, akiknek a szakmai teljesítménye nem indokolja azt a mértékű támogatottságot, amekkorát az uram-bátyám korszakban kikapart magának? Lesz-e valódi szelekció, vagy marad a pártokárica vazallus szelekciós rendszere?
Abból, hogy ezt a politika menedzseli, lehet sejteni, borítékolni lehet, hogy természetesen ezügyben a pártokrácia érdekei megint menet közben felülírják a kinyilatkoztatott célokat, a pártok körüli apparátusi érdekcsoportok magánérdekei bedarálnak minden kontrolláló kezdeményezést? Ide államférfi kellene! De olyanunk nincs!
A dolog onnan indult ki, hogy mi van, amikor a Zuschlag féle pártifjúsági egyesületek nyakra főre hívják le például az ifjúsági pénzeket mindenféle tevékenység és társadalmi hasznosság nélkül. Ennek mellékhatása, hogy a politikusok elkurvulnak, a korrupció eszkalálódó méretekben kiteljesedik, a civil kontroll csírái és palántái pedig elsorvadnak, elhalnak. Ez persze egy öngerjesztő kölcsönhatás.
Ettől még gyengébb a civil érdekérvényesítés és még gőgösebb és arrogánsabb a pártokrácia. Nem mellékes az a szál sem, hogy innentől kezdve az önművelés civil formái, a tudástársadalom érzékeléséhez elengedhetetlen szakmai hálózatok szinte teljesen hiányzanak. Ez tartalmi és formai szempontból is igazi tatárjárás méretű pusztítás. Egy álláskereső munkanélküliségben eltöltött ideje fordítottan arányos a telefon regiszterében szereplő adatmennyiséggel! Tessék megnézni egy átlagos EU ország 70%-os foglalkoztatottsági szintjét, társadalmi aktivitásának mértékét, az emberek felnőttképzési hajlandóságát, a számítógépanalfabetizmushoz való viszonyukat, a távmunkákhoz való viszonyukat!
Mondjanak olyan szakmai szerveződést ebben az országban, amely nem nevetségesen satnya hálózatépítési kapacitásokkal rendelkezik. Ez még a pártokkal egy hálószobába járó civilekre is igaz!
A politikafüggetleneket arról lehet megismerni, hogy afrikai módon csak külföldi forrásból élnek, vagy halottak. Tisztelet és kitartás a túlélőknek!
Általában az az MSZP stratégiája létező pénzosztó társadalmi intézményekkel, hogy lassan elinflálják. A szocpol például tipikusan ilyen.
Az NCA konstrukcóra is jellemző, hogy a nyilatkozatokban úgy tűnik, mintha a felajánlott adó 1%-okhoz kötődne, de valójában van egy plafon, ami nem infláció követő, és függetlenül az 1% felajánlásoktól, az állampolgári aktivitás növekedésétől – csökkenésétől ugyan azt az összeget teszi szétoszthatóvá.
Az EU támogatások időszaka igényelte volna, hogy az egyre intézménysülő civil szektor forrás elosztó rendszerébe megtízszerezzék a betett pénzmennyiséget, de ez a mai napig nem történt meg, és szándék sincs arra, hogy a szektor forráselosztásának átláthatóságát fokozzák.
Az NCA a III. szektor méretének kevesebb mint 1%-át teszi ki. A maradék 99%, a civilek számára nem kontrollálható módon kerül újraelosztásra. Egy-egy BKV PR vagy HR tanácsadói szerződés fele annyi „pénzt ér az országnak” mint az NCA maga. Azaz társadalmi önszerveződések sokaságának tevékenysége eltörpül a pártokrácia körül lepzselő kommunikációs tanácsadók „társadalmi hasznosságához” képest.
Simon Gábor szerint atekintetben következik be forradalmi változás, hogy a pártokrácia kivonja az embereit az NCA testületeiből. Eszerint Barabás Miklós volt népfrontos kollega főcivilkedése összeférhetetlenné válik, sőt a családtagjait is hátra fogja hívni a párt?!?
No ezt megnézem magamnak! Egy kicsit szkeptikus vagyok, 10 évig írtották a politika független civileket. Aszerint osztották a fennmaradáshoz való jogot (lehetőségeket), hogy ki melyik pártmaffia szekértáborába áll be.
Ezek után milyen woo-do mágiát fognak alkalmazni arra, hogy civilek által választott testületekből ki lehessen gyomlálni a pártembereket?
Ha ezt megteszik, marad-e kultúrnövény a kertben? El lehet-e indítani a társadalmi önszerveződések valódi szerepének megkeresését a magyar demokráciában? Lehet-e az a sok-sok fejlesztő jobbító misszió a hazai szociális védőháló része, amit helyi lakosok helyi problémákat érzékelve - megoldásokat összerakva építenek?
Gyurcsány tisztasági csomagja talál-e támogatókat a pártjában? Az ellenzékben? A szakmai –civil alapon szerveződő testületek képesek-e mernek-e végre önkormányzó módon, autonóm testületként működni? Ki merik-e szelektálni maguk közül azokat, akiknek a szakmai teljesítménye nem indokolja azt a mértékű támogatottságot, amekkorát az uram-bátyám korszakban kikapart magának? Lesz-e valódi szelekció, vagy marad a pártokárica vazallus szelekciós rendszere?
Abból, hogy ezt a politika menedzseli, lehet sejteni, borítékolni lehet, hogy természetesen ezügyben a pártokrácia érdekei megint menet közben felülírják a kinyilatkoztatott célokat, a pártok körüli apparátusi érdekcsoportok magánérdekei bedarálnak minden kontrolláló kezdeményezést? Ide államférfi kellene! De olyanunk nincs!
A dolog onnan indult ki, hogy mi van, amikor a Zuschlag féle pártifjúsági egyesületek nyakra főre hívják le például az ifjúsági pénzeket mindenféle tevékenység és társadalmi hasznosság nélkül. Ennek mellékhatása, hogy a politikusok elkurvulnak, a korrupció eszkalálódó méretekben kiteljesedik, a civil kontroll csírái és palántái pedig elsorvadnak, elhalnak. Ez persze egy öngerjesztő kölcsönhatás.
Ettől még gyengébb a civil érdekérvényesítés és még gőgösebb és arrogánsabb a pártokrácia. Nem mellékes az a szál sem, hogy innentől kezdve az önművelés civil formái, a tudástársadalom érzékeléséhez elengedhetetlen szakmai hálózatok szinte teljesen hiányzanak. Ez tartalmi és formai szempontból is igazi tatárjárás méretű pusztítás. Egy álláskereső munkanélküliségben eltöltött ideje fordítottan arányos a telefon regiszterében szereplő adatmennyiséggel! Tessék megnézni egy átlagos EU ország 70%-os foglalkoztatottsági szintjét, társadalmi aktivitásának mértékét, az emberek felnőttképzési hajlandóságát, a számítógépanalfabetizmushoz való viszonyukat, a távmunkákhoz való viszonyukat!
Mondjanak olyan szakmai szerveződést ebben az országban, amely nem nevetségesen satnya hálózatépítési kapacitásokkal rendelkezik. Ez még a pártokkal egy hálószobába járó civilekre is igaz!
A politikafüggetleneket arról lehet megismerni, hogy afrikai módon csak külföldi forrásból élnek, vagy halottak. Tisztelet és kitartás a túlélőknek!
Kommentek