RDH Blog - RSS 2.0Avagy a Honti – Domschitz modell ide vonatkozó tanulságai
Egy rendszerszemléleti modellt ismerhetünk meg ebben az e-bookká dagadt blogban, egyrészt azért mert blog műhely hátterében az egyik legfontosabb megközelítés ez a bizalom anatómiáját leíró fogalmi készlet.
A bizalom egy aktuális érzet. Meghatározza, hogy a másik féltől érkező felajánlásokat pozitív vagy negatív kontextussal értékeljem, bele menjek egy helyzetbe, vagy inkább lezárjam azt. Ugyanakkor a bizalomnak előtörténete van. Emberekhez, embercsoportokhoz kötődnek előzetes tapasztalások, amelyek segítenek eldönteni, hogy az aktuális helyzetben mire számíthatok a másik fél részéről!
A bizalom egyrészt megajánlás kérdése, azaz számomra vadidegen embereknek is felkínálhatok mélyebb bizalmi szintet, másrészt ezesetben szükséges hogy az illetőről az öltözéke, a nemzetisége vagy egyszerűen a szóhasználata a kisugárzása miatt azt feltétezzem, hogy vevő erre a mélyebb szintre.
A bizalom fejlődéséről szóló modellt használta is mind az érdekképviseletre nevelő ODU-s képzési kultúra, önálló életre kelt a Ve-gában, de alapvetően a Mikroműhely által képviselt Domschitz -Almási tréningeken volt alap tréning kellék ez a Humanisztikus és Transzperszonális Egyesülés műhelyéből származó modell.
A demokrácia fejlesztő műhelyek azt a vonulatot emelték ki, hogy a diktatúra és a demokrácia emberi együttműködési forma közötti alap különbségeket alaposan ki tudjuk beszélni.
A bázisdemokratikus mozgalmakat sokkal jobban vonzotta a humanisztikus ereje a modellnek, az a Rogers-i lehetőség vagy inkább küldetés nagyon erőteljesen ott van a modell körüli műhelyekben, hogy „startolj onnan, ahol a kliensed tart!”
Ha bizonyos közösségek a saját szubkultúrájuk értékrendje miatt, vagy a tanuló szervezeti kultúrájuk miatt építenek a szabad emberi kommunikáció adta találkozás és rálátás élményre, vagy felületes, kevés a demokrácia – játszma világa, ott nem a diktatúra és a demokrácia közötti kultúra váltás az érdekes, hanem a demokrácia és a kommunikációs szint közötti kultúra váltás világa.
A posztmodern életmódot élő emberek, akik hozzászoktak, hogy olykor-olykor teljesen új megvilágításból önmagukra is ránézzenek a rálátás igényével, azok olyan tréningekre is járnak, ahol az énen túli élmények segítségével kapnak önismereti impulzusokat. Átlépik a határt a humanisztikus és a transzperszonális között! Ezek már vastagon spirituális töltetű tréningek is lehetnek, ősi beavatási hagyományokra épülő tréningek, de lehetnek újszerűek is.
Mivel alapvetően egy szocio kibernetikai fogalomrendszerrel állunk szemben, ezért több síkon nekiláthatunk alkalmazni a feltárt törvényszerűséget. Az egyén éppen úgy láthatja a másik emberhez, vagy az embercsoporthoz kötődő viszonyát, mint ahogy az egyének összjátékaként működő csoport, vagy szervezet kultúrájának leírására is alkalmas a fogalmi közeg.
Amikor diktatúráról és demokráciáról beszélünk, vagy posztmodern tudás alapú társadalmak kultúráját akarjuk megérteni, akkor össztársadalmi szinten beszélünk a kultúráról.
Ebben a blogban egyelőre főként ez utóbbi szemponttal fogunk foglalkozni. Azt fogom vizsgálni, vagy olyan cikkekre fogok visszautalni, hogy pártok egyes kommunikációs lépésükkel erősítenek-e valamilyen kultúra váltást.
Tesznek-e valamit azért, hogy a demokratikus emberi együttműködési viszonyrendszer elmozduljon a posztmodern – tudás alapú társadalom kultúra váltás felé, vagy ellenkező irányba fejlesztik a hazai kultúrát, és lépéseket tesznek a demokrácia megbuktatására egy új diktatúra megteremtésére.
A rendszerszemlélet alapjaihoz kötődő fogalmakkal ismerkedünk az elején, majd végig haladunk a zéró bizalom, az alacsony bizalmi szintre épülő emberi rendszer és 3 (egyre)magasabb bizalmi szintet feltételező emberi rendszeren. Nagyjából 20 cikkre szeleteltem egy 4 éve megírt tanulmányt, de a blog e-book jellege lehetővé teszi, hogy friss politikai szocializációs élményanyaggal töltsem fel a fogalmi kereteket. Éppen ezért úgy ahogy a Domschitz másik modelljét 1.x verziószámokkal láttam el, ezt a cikksorozatot is így fogom beszámozni, azért, mert később újabb és újabb szempontok szerint kapcsolódhatunk az adott szintekhez.
Ami rögtön eszembe jut, az talán az, hogy kereshetnénk legjobb gyakorlatokat olyan szervezeti kultúrákra, amelyek a maguk nemében harmonikusan működő diktatúrák, jól olajozott demokráciák, vagy kitűnően élik a demokráciát meghaladó emberi együttműködési kultúra szabad kommunikációs kereteit.
Beveztés: A bizalom lineáris skálája, kommunikációs alapfogalmak, feszültség és fejlődés, rendszerelméleti alapfogalmak,
I. szint: a KÁOSZ szintű kommunikáció dinamikája
II. szint: a SZEREP szintű kommunikáció dinamikája
III. szint: a JÁTSZMA szintű kommunikáció dinamikája
IV: szint: a HUMANISZTIKUS vagy KOMMUNIKÁCIÓS szint dinamikája
V: szint: a TRANSZPERSZONÁLIS élmény dinamikája
Kommentek