A köztársasági elnök által összehívott javaslatokat megfogalmazó testület egyik oktatáspolitikai felvetése volt, hogy újjá kellene éleszteni a táborozás hagyományát az iskola világa körül.

 A Kulturkör állampolgári készségfejlesztő tréningjeinek 90%-át ebben az ifjúsági közegben tartotta 85 és 95 között, utána a terület teljes elhalásáról lehet beszélni.

Ha belegondolok saját gyerek koromban már elég korán elkezdtem táborokba járni. Talán negyedikes lehetem, amikor nótafa képzőbe jártam az iskolában, ennek folyományaként elvetődtem életem első táborába a tavaszi szünetben. A nyári szünetben már megjártam Rakamazon egy nemzetközi úttörőtábort.

Családilag is megvoltak a gyökereim nótázás ügyben, akkor még nem nagyon vettem komolyan az egészet, de később pl. a középiskolás osztályomban is hasznát vette a közösség, a széles népdal és műdal kincsnek, amit magammal hoztam.

A közösségi keretek között folyó elmélyült tanulás pedig kifejezetten meghatározóvá vált az életpályámban, meghatározta a pályaválasztásomat vagy később a vállalkozási területeimet is.

95 után eltávolodtam a területtől, de a 2004 es EU csatlakozás körül azt láttam, hogy az EU fejlesztési irányvonalak rengeteg közösségfejlesztési kihívást hoznak majd, ezért teljesen biztos voltam benne, hogy értelme van a diákmozgalmi közegben keletkezett készségfejlesztő eszköztárat munkahelyeremtés körüli ügyekben hasznosítani.

2004 és 2008 között sokat dolgoztam a területen, de az volt a tapasztalatom, hogy semmi esélye a mezítlábas állampolgári önszerveződéseknek, így jobbnak láttam, ha ismét kiszakítom magam, mert a hozzám kapcsolódó közösségeknek is árthat, ha miattam nem jutnak forrásokhoz annak ellenére, hogy csúcsminőséget produkálnak a saját területükön. 

A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia annyira megszállta a területet, hogy a független közösségiségeknek nincsen esélye az alapítás körüli korszakot túlélni.

Eltüntek a közösségi aktivitás olyan terpei - élményvilágai, amelyek előszobái lehetnek egy-egy öntevékeny közösségi aktivitás megjelenésének. 

Az intézményesülés is egy óriási hiány, de még azt megelőzően jó kérdés, hogy kinek van olyan élmény háttere, ami miatt egyáltalán vonzódik a közösségi aktivitás irányába (a világ 2. leg individualistább kultúrájában).

Amikor a tiszazugban LEADER csoport tervezését folytattuk, fontosnak tartottuk, hogy egy civil szervezet legyen a gesztor szervezet. Egyetlen intézményesült civil volt jelen, a volt CSSK munkatársaiból álló egyesület, akik a CSSK megszünése után a munkanélküli segély időszaka alatt önkéntesként folytatták a családsegítő szolgálat tevékenységét.

Sajnos rájuk sem volt igaz az intézményesültségnek az a kritériuma, hogy minimum egy főállású munkatársa legyen a szervezetenek, hiszen a munkanélküli segélyt magánemberként kapták az államtól a szociális munkások. Így nem lehettek gesztor szerepben. A szunyogírtással foglalkozó Kht-nek volt sofőrje, így ezt jelöltük gesztornak annak érdekében, hogy ez az intézményesültségi kritérium teljesítve legyen.

Abban az évben a mi pályázatunk volt a legjobb a területen, szakmai szempontból első helyen voltunk, mivel mi valóban közösségfejlesztő - célkitűző, döntés előkészítési folyamat eredményeként raktunk le egy koncepciót.

De ennek ellenére, vagy talán épp ezért nem támogatták a pályzatot, ugyan ezt lejátszódott Szatmárban is.

Általában eltüntek a közösségi szinterek és a professzionális, mondjuk a LEADER elveknek megfelelő közösségfejlesztő munka is üldözötté válik a hazai rendszerben.

Ezek után nagy csoda, hogy mondjuk egy LMP 127 tagú állampolgári önszerveződésként vagy a JOBBIK a Gárda tipusú polgárpukkasztó performancaival beveszi kívülről a parlamentet.

Hiszek abban, hogy az EU választások óta megindult egy lavina a Tien Shan tetején. A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia képtelen mást csinálni amit eddíg, márpedig ha képtelen, akkor a népharag kiiktatja majd őket a közéletből, csak várniuk kell még a kegyelem döfésre.  

Túl vagyunk a szinguláris ponton, a golyó elindult a lejtőn lefelé és kiszámítható az iránya.

Egyenlőre Orbán ennek ellenáll. A választások körül elkezdte verbálisan elfoglalni ezeket a terepeket, folyton közösségi összefogásról papolt, de a cselekedeteiben semmi ilyesmi nem tükröződik vissza. Csupa szimbolikus ügyben születnek "intézkedések".

Márpedig a népnek ez után a 20 év után nem lehet süketelést eladni.

El kell kezdenünk újra tanulni mindenféle közösségi aktivitást.

Ezzel az intézményesülési szakadékkal nem lehet az tudás alapú társadalom útjára lépni. Lehet, hogy újra lesznek olyan közösségi terepek, ahol akár olyan annyira tojéshéjjal a fenekünkön, mint valaha én, elkezdjük gyakorolni a közösségi lét régi és új ritusait.

Ránk férne némi gyakorló terep, mert nem könnyű helyzetből startolunk.

Újra kellene gombolni a nemzeti identitás kereteit. Lehene korszerű módon is ilyesmit csinálni.

Az egyik leg alapvetőbb HR-es dilemma, a "megveszed vagy megcsinálod". Ez a szervezet szempontjából érdekes tudásokkal rendelkező munkaerő tudástárára vonatkozik.

Csinálhatunk úgy, hogy az általunk használni kívánt tudások hozzáférhetők a szabad piacon, elég ha a felvételkor szondázzuk, hogy mit hoznak az emberek.

Csinálhatunk úgy is, hogy kiegészítjük, a hozott tudásbázist. A közéleti állampolgári nevelésbe szerintem komoly befektetéseket kellene eszközölni, különösen azokon a pontokon, ahol az emberek hajlandóak tanulni, célokat kitűzni, probléma megoldó szándékkal alkotni.