RDH Blog - RSS 2.0
"Sós kútba tesznek, onnan is ki vesznek, kerék alá tesznek, onnan is ki vesznek!"
Ez az állampolgári önszerveződések sorsa. Nagy Zoliék falujában ezek a tapasztalatok. Írhatnék még másik 3-4 összerakott programunkról, amelyet nem is támogatott az OFA, a Phare, az EQUAL, vagy a HEFOP. Azok is megérnek egy misét, de írok inkább arról, hogy milyen humánszolgáltatásokat szerveztek meg az idősebb és a fiatalabb Károlyi Sanyival.
A tanoda kezdeményezésük a leg látványosabb siker történet. A gyerekek délutáni korrepetálásával, szabadidős programok szervezésével és folyamatos szülői és iskolai kapcsolattartással elérték, hogy leállt a bukás, mindenki tovább haladt az iskolai osztályokban, sőt mindenki tovább tanult és senki nem hagyta abba a középiskolát. Már két egyetemistája is van a programnak és azóta is összejárnak a fiatalok például zenélni. Soha nem kaptak Tanoda HEFOP pénzt, nem is tudtam már rávenni őket arra, hogy pályázzanak. Általában fél év munkanélküli segélyből, pár hónap Munkaügyi Központos közhasznú bérkeretből és pár hónap családi kassza terhére történő "kikoplaljuk az átmeneti időszakot" "bérkeretből" finanszíroztak egy kb. olyan kaliberű munkát, mint a nyírtelki pedagógiai kísérlet. Nagyjából arra szorítkozott a forrásteremtés, hogy a korrepetáló tanárok óradíját és a gyerekek nyári táborát finanszírozni tudják.
Elképesztően sikeres volt a közösségi házuk is. Az idősebb Károlyi Sanyi cigány orvosokat kezdett el a közösségi házba hívni, néha tartottak előadásokat más cigány értelmiségiek. Igyekezett mindig valami kis csecse-becsét szétosztani. Hol egy bögrét vitt haza a hallgatóság, hol egy tollat, ceruzakészletet, mosóport, pólót, akármit. Amikor az anti diszkriminációs Phare pályázatot írtuk, akkor már jógaklub, önismereti csoport, calanetics edzés meg ilyenek futottak, olyan szinten, hogy már a magyar asszonyok is bejártak a cigány közösségi ház csoportjaiba.
Mondanom sem kell, hogy semmilyen foglalkoztatási vagy humán pályázatunkat nem támogatták az adományozók az utóbbi 10 évben. A tudásintenzív fejlesztés valszeg büdös az egyre több pénz fölött diszponáló adományozóknak.
A laikus szemlélők számára mondom, hogy nehogy azt higgyék, hogy egy faluban a cigányok ennyiféle foglalkoztatási kezdeményezést és hiánypótló humánszolgáltatást szoktak szervezni.
Apátfalva egy innovatív csapat, amelyet mindig elsőként talált meg egy-egy olyan adományozó, amely erre a piacra tévedt estenként átmenetileg.
Így aztán volt itt Phare, Autonómia Alapítvány, OFA, Soros, Munkaügyi Központ, mindegyik adományozó azt gondolja, hogy a kétkezi munka érték, a tudásintenzív foglalkoztatás nem. Mindegyik adományozó azt gondolja, hogy szakmai stáb nem kell a cigány programokhoz. Ausztriában egy-egy ilyen méretű programnak, akár 6-8 fős szakmai stábja van. Itt az összes felsorolt programra jellemző, hogy se menedzsment költségek, se szakmai közreműködők nem kellenek az ilyen programokhoz. Az is jellemző az adományozókra, hogy csak a saját projekt idejükig látnak el, pedig az élet olyan, hogy jövőre is költség vetni, meg szántani, meg műtrágyázni, sőt ősszel derül ki, hogy volt-e miből fizetni ezeket, meg az élet olyan, hogy újabb és újabb beruházásokra kényszerít, mint például a hagymapucoló csapatot.
Egyik program sem bizonyult hosszú távon fenntarthatónak, mert a hazai adományozók végletekig kudarcfélőek. Nem tőkésítik fel a programokat a túléléshez szükséges mértékig, pedig egy alapítás korában lévő szervezet komoly likvidtőke hiánnyal küzd. Ha az adományozók valamelyik szakértője olvasott volna Adizest, vagy jártak volna valaha élő emberek és élő közösségi kezdeményezések közelében, akkor ezt tudhatnák.
Kommentek