RDH Blog - RSS 2.0A 2007-es évet a sajtóhírek alapján a „társadalom felébredése” címkével is ellátták már. Valóban sok tüntetés volt az utcán, az utóbbi 10-et már nem is a szélsőjobb rutinos utcai akciózói tematizálták, hanem különböző társadalmi szervezetek.
A közösségfejlesztő terepmunkáink azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Az idén végigcsináltunk egy 20 alkalomból álló lakossági fórum sorozatot, régiónként 60 szociális szakembert bevontunk egy e-learning képzésbe, számos fórumon kezdeményeztük, hogy maguk a civilek fogjanak össze, mert egyesével kiszolgáltatottak és (anyagi ellehetetlenítés eszközeivel) lemészárolhatóak vagyunk.
Sokkal nehezebb megszólítani, megmozgatni az embereket azügyben, hogy gondolkodjunk a helyi problémákról és indítsunk el helyi megoldásokat.
Sokat nőtt a védekező jellegű közöny, ami távol tartja a polgárokat és az állampolgári önszerveződéseket a párbeszédtől és az együttműködéstől.
Az állam azon belül is a kormánypárti politikusok minden eddiginél gátlástlanabbul kifejezik, hogy a közügyek tematizálása az ő „születési” előjoguk, sem mezítlábas állampolgárként sem pedig civil szervezet elnökeként nincsen lehetőségünk arra, hogy kifejezzünk állampolgári érdekeket.
A 2007-es év várakozással telt.
Az öszödi beszéd kapcsán fellángoló vita nehéz helyzetbe hozta a politikai osztály tagjait. Gyurcsány azzal szembesítette az MSZP frakció tagjait, hogy többé nem lehet megélni abból a tesze-tosza semmit tevésből, amit a rendszerváltás utáni kormányok produkáltak, fájdalmas és mélyre ható reformok kellenek, a változások további halogatása nem lehetséges.
A beszédből kiderült az is, hogy a rálátást biztosító adatokat a kormány meghamisította, a választásokon megtagadott intézkedések egész sorával találkozhattunk az év során.
Lényegében az év során tovább folytatódtak az utcai erőszakos cselekmények, de egyre erőtlenebb, egyre kisebb csoportok vonultak az utcára. A hídfoglalás már inkább a rendőrség számlájára írható akció volt, mint a tüntetőkére.
Helyette végre szóhoz jutottak más társadalmi csoportok politikai tiltakozásai.
A FIDESZ egy 180 fokos fordulattal elkezdett elhatárolódni az utcai szélsőségesektől, bár egyszerre igyekszik önmaga számára politikai tőkét kovácsolni belőle.
Hasonló teljes fordulat következett be a FIDESZ – KDNP az antiszemitizmushoz fűződő viszonyában is.
Az ellenzék a kormány és a társadalom nem egy malomban őröl ebben a témában. A kormány hallgat, nem kívánt személyi konzekvenciákat levonni, az ellenzék sem nézett szembe a saját hazugságaival, valójában néhány sajtónyilatkozattól eltekintve kibeszélni sem sikerült ezeket a konfliktusokat. Mivel a rendszerváltás utáni történelem legnagyobb traumatizáló élményéről van szó, ezért valamikor fel kell dolgoznunk az eseményekhez fűződő viszonyunkat.
Politikai szocializációs szempontból várható volt, hogy növekszik a sorsukért felelősséget vállalók, tehát a közbeszéd terepén megnyilvánulók száma. A passzív alattvalók nemtörődömségét megtöri a helyzetből fakadó feszültség, és az emberek hajlandóak lesznek beszélni arról, hogy szerintük mi a közérdek.
2007 tavaszán egy 20 alkalomból álló társadalmi vitát folytattunk le foglalkoztatási témában.
Az előbbi feltevés nem igazolódott be. Az emberek nem mozdulnak ki individualista nézőpontjukból, nehezen mozgósíthatók a közügyekről való gondolkodásra. A sajtó teljesen elzárkózik attól hogy a nem pártpolitikai kaszthoz tartozó civilek megnyilvánulhassanak a közügyekről.
2. Humán fejlesztések új korszaka
A Liszaboni stratégia a kormányok hatáskörébe utalja a teljes foglalkoztatottság megteremtését az információs társadalom és a tudástársadalom feltételeinek kiépítésével.
Az Unió korábbi fejlesztési gyakorlatainak hatékonysága nyilvánvalóvá tette hogy a fizikai beruházásokra koncentráló fejlesztések nem hoznak gazdasági növekedést. A sajtó gyakran szembeállítja a portugál és az ír példát.
Az Unióhoz beterjesztett hazai fejlesztési javaslat annyira kevés humán vonatkozást tartalmazott, hogy az NFT II. koncepcióját értékelő Uniós apparátus felfelé alkudott ezen a területen.
A konkrét pályázati kiírások megjelenése nyilvánvalóvá tette, hogy a humán fejlesztési pénzek nagyobb részéből is fizikai infrastruktúra fejlesztés folyik majd.
Az NFT II. pályázatai továbbra is olyan belépési küszöböket határoznak meg, amelyek lehetetlenné teszik hazai nonprofit humánszolgáltató szervezetek kellő mértékű bekapcsolódását. Az NFT I. 500 hazai humánszolgáltató bekapcsolódását igényelte volna, de valójában 5-15 közé tehető azon szervezetek száma, akik felkészültek EU-s projektek végrehajtására.
Az NFT I humánfejlesztési kudarcának hatására a kormány lemondott arról, hogy bármilyen módon felkészítse a hazai humánszolgáltatókat az EU-s projekt pénzek kezelésére és a humánszolgáltatások tartalmának kidolgozására.
E-helyett megjelent a pályázatokban az a pályázati követelmény hogy ne is pályázzanak azok a szervezetek, amelyek nem halmoztak fel a múltban elegendő likvidforrást a projekt lebonyolításához.
Az NFT II. történelmi lehetőség lehetne az ország számára, hogy szembenézzünk a tudástársadalom vízióhoz nem kultúrakonform nemzeti érzésvilágunkkal. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint egy szélsőségesen kudarcfélő, individualista, bizonytalanságtűrő és nőies kultúra vagyunk, amely tervezés ellenes és vak a humán dimenziókra. (Hofsted és Globe kutatásai).
Lassan mindenben szolgai módon lemásoltuk az ipari – jóléti társadalmakat leváltó ellátó rendszerek modelljeit amely az egyénre teszik az öngondoskodás legfőbb felelősségét, miközben az egyén az előbbi dimenziókból láthatóan erre teljesen (a többi néphez képest szélsőségesen) felkészületlen, és valódi döntési szabadsága sincs, hisz a lemásolt modell országokban a 450.000 Ft körüli minimálbér tartalmaz olyan diszkrecionális jövedelmet, amely lehetőséget teremt az egyénnek a biztonság portfoliója kezeléséhez.
3. A vesztes-vesztes játszmákkal szembeforduló politikai jövőkép
Az utóbbi 10 évben számos 2/3-os törvény nem született meg a pártokrácia rosszul felfogott „konstruktív ellenzékisége” miatt.
Egyedül abban van politikai konszenzus az ellenzék és a kormánypártok között, hogy az újraelosztó szerepekben pártlisták alapján osztják el a forrásokat, ellehetetlenítve ezzel a pártoktól független szakmai önszerveződések és érdekképviseletek megerősödését.
A tavaly őszi zavargások után napi sajtótémává vált, hogy árt az országnak ez a betartó egymást ignoráló politikai szembenállás, a választások idején fellángoló politikai feszültségek folyamatosan a normális szint fölött tartják a politikai szocializációs kérdéseket.
4. Az eszkalálódó korrupció megfékezése
A Zuschlag ügy kipattanása után felmerült az a lehetőség, hogy a pártpolitikai osztály szembenéz a civil mozgalmakat kiirtó múltjával, és teret enged a szakmai alapú döntéshozatalnak a fejlesztések területén.
Ehhez képest a 8 ezer milliárd Ft fejlesztési forrást a pártokrácia minden eszközzel igyekszik a minél nagyobb mértékben a magánvagyonává tenni. Ebből a nézőpontból érthető, hogy miért veszett el a javaslat és a Brüsszelből visszahozott végeredményben a civil és a humán befektetési terület és miért látjuk ezen területek totális ignorálását a megjelenő pályázati kiírásokban.
A politikai elit az egészségbiztosító évi 1500 milliárdos kasszájának 8-9%-át is elspejzolta arra az eshetőségre, ha esetleg nem választanánk újra őket.
5. Hatékonyabb és olcsóbb elosztó rendszer
Elindult az ellátó rendszerek átalakítása, rengeteg iskolát és kórházat zártak be, vasútvonalat és volán buszt szüntettek meg. Az iskolarendszerben magától is bekövetkezett a kistelepülési iskolák földcsuszamlásszerű elszegényedése. Az általunk látogatott falvakban több olyan iskolát látunk, ahol a helyi iskola a szegények iskolájává válik. Ismerek olyan borsodi iskolát, ahol már csak a cigány gyerekek járnak, törvény ellenes módon 35 fős osztályokba, kiégett pedagógusokkal. Mivel nincs más nemzetiségű gyerek, így nem kapnak megemelt kvótát. Az ottani pedagógusok a közalkalmazotti bért sem kapják már meg munkájukért, hiszen az állami fejkvótába az nem fér bele.
Az idén a foglalkoztatási területen egy átfogó hálózatépítő munkát kezdtünk el, a Munkahelyteremtés.hu-t. Feltűnt, hogy a munkaügyi központok 30-40%-a számítógép analfabéta az internetes kommunikáció területén, és 80-100%-uk együttműködés analfabéta a hatósági korszakból maradt túlhierarchizált működés örökségeként.
Sem az oktatásban, sem a foglalkoztatási területen, sem az egészségügyben, sem a vidékfejlesztésben nem láthattunk a változtatás – hatékonyság növelés területen megfogalmazott intézkedéseket. Már ötletek sem merültek fel ezekkel kapcsolatban. Tovább folyt a párhuzamos intézmények kiépítése, közösségfejlesztési területen a pártokrácia gyakorlatilag maga alá gyűrte a vidékfejlesztési apparátust, csupa olyan fejlesztő „szakember” kapott állást a fejlesztő apparátusban aki vérségi szálakon kötődik az uralkodó párt vezetőihez. Tudok olyan kistérséget, ahol a pályázónak szervezete (még gazdasági szervezete sem volt ahhoz, hogy szerződjenek vele a feladat ellátására, másik példa, ahol még adószáma sem volt a „civil szervezetnek”).
Az idén kitiltották az iskolákból azokat a gyerekeket, akinek az anyukája GYES-en van, vagy munkanélküli. Egyes vidéki településeken tömegesen küldik haza a gyerekeket a napköziből. Egy év sem kell, hozzá, és ez duplázódó iskolalátogatási problémákhoz vezet majd, a szegénységi kultúrával sújtott családoknál. Pár év múlva pedig ismét megjelennek majd az utcai ifjúsági szubkultúrák.
6. Civil kontrollok életre kelése
A nonprofit területen tovább folyik az elsivatagosodás, még kevesebb forrásra lehetett pályázni, az NCA nekirugaszkodott annak, hogy pár hét alatt döntést hozzon a beadott pályázatokról és július – augusztusra a szervezetek megkapják a projektjeik pénzeit. December előtt semmilyen pénzt nem utaltak ki.
Nyilván a kirobbanó Zuschlag botránytól félve, nem merték nyilvánosságra hozni az idei nyertes listákat. Aztán vártak pár hetet, és minden folyik ugyan úgy mint eddíg!
A miniszterelnök előállt a 7 pontos közélet tisztító javaslatcsomagjával, amiből sajnálatos módon a civil kontroll, mint olyan fel sem merül. A javaslat csomag kitiltaná ugyan a politikusokat és azok rokonait a civil pozíciókból, de ezt természetesen a pártokrácia teljes mértékben figyelmen kívül fogja hagyni. Eddig sem zavarta őket, hogy valami erkölcstelen vagy törvénytelen. Barabás Miklós rokonai tovább garázdálkodnak az NCA testületeiben, a jelenség inkább általánossá válik, mintsem jelét látnánk ezek megtorpanásának vagy visszaszorulásának.
Két éve azt hittem, hogy könnyen találok majd forrásokat a részvételi demokrácia módszertanának terjesztéséhez, hálózatépítéshez és helyi bázisközösségek fejlesztéséhez. Az NCA 8 pályázatunkat dobta ki ezügyben, valószínűleg rajta vagyunk a kormány („Mit képzelnek ezek!” listáján)
A helyi közösségfejlesztő munka során fokozottan találkozhattunk a védekező jellegű közöny jelenségével. Tovább nőtt a polgárok elkeseredettsége és passzivitása. Nehezebb helyi ügyekben részvételre ösztönözni az embereket.
7. Foglalkoztatási és életszínvonalbeli javulás
A gázár emelés, a közlekedési és iskoláztatási költségek radikális megemelése a felgyorsult infláció megfordította a növekvő életszínvonal érzését. Különösen a vidéki élettérben felgyorsult a látványosan leszakadó társadalmi rétegek margóra kerülése.
Mivel a vidék lakossága az önkormányzati választásokon nem szavazott az MSZP-re, ezért büntetésből a vidékfejlesztési források elosztását menedzselő apparátusoknak sokkal nagyobb a felhatalmazása a közpénzek elmagánosítására, mint más újraelosztó területeken ezt megengedné a kormány. (A hétköznapi fasizmus anatómiája)
Gyakorlatilag alig jut majd el forrás a helyi fejlesztésekhez, a pénzosztó apparátusok gátlástalansága eszkalálódó korrupciót eredményez. A lopás válik a főszabállyá és a valódi fejlesztés a ritka kivétel. Mivel csak egy-két LEADER csoport, vagy foglalkoztatási paktum, vagy INTERREG, vagy EQUAL készült valódi fejlesztő szándékkal, így a kontraszelekció inkább kiiktatni igyekszik a valódi fejlesztőket a rendszerből (NETREKÉSZ, TAMOP 1.4.1, ÉAOP) nehogy feltűnjön, hogy a pártokrácia sógornői, akik az állami támogatásokat kapják majd, semmilyen társadalmi hasznosságot, integrációs teljesítményt nem tudnak felmutatni.
A legfeltűnőbb, hogy az Észak Alföldi Humán Infrastruktúra Operatív Program 30 milliárd Ft-ból 0 Ft-ot ad helyi humánfejlesztésekre. Az összes forrás elérhetetlen lesz a civil vagy önkormányzati humánszolgáltatók munkájának fejlesztéséhez, fenntartásához.
Ennek következtében bekövetkezik a hazai fejlesztéspolitika korábban már számos területen megtapasztalt kontraszelekciós hatása. A kormány tönkreteszi (hangsúlyozom az ellenzék is csak ilyen teljesítményeket tud felmutatni) azokat a területeket, amikhez hozzányúl. A hazai mezőgazdaság radikális leépüléséhez két olyan kormány asszisztált, amelyben kétszer volt kormányon agrárpárt, akkor semmisült meg a civil ifjúsági munka, amikor minisztériuma lett a területnek, akkor szakadtunk le az információs társadalom területen, amikor informatikai minisztérium lett, akkor torpan meg a távmunka terjedése, amikor a kormány fejleszteni kívánja a területet.
Továbbra is problematikus, hogy az országban kb. 1.500.000 adófizető járul hozzá a közkasszához, és kb. 7.000.000 polgártársunk részesül az újraelosztásból, mint inaktív vagy állami alkalmazott. Tovább folyik a jövő fölélése, unokáink életterének elzálogosítása, az államadósság 1100 milliárd kamatterhet ró a költségvetésre, és tovább folynak az esztelen fizikai beruházások (METRÓ, COMBÍNÓ, DIGITÁLIS TÁBLA 4-500 milliárd + 2000 milliárd útépítési források).
A foglalkoztatási EU-s pénzekből gátlástalanul kiiktatták a humánfejlesztési pénzeket. A civilek továbbra is az afrikai civil társadalom életvilágát élik, azaz vagy szereznek külföldi forrásokat, vagy integrálódnak a velejéig korrupt pártokrácia kaszt hálózati rendszeréhez.
Az egyént képessé tevő intézmények elterjedése nem várható, hiába ad az EU direktívákat arra, hogy ezzel kapcsolatos fejlesztések folyjanak. Az ezzel kapcsolatos intézményrendszer nem épül ki a bennszülött kormány szakmai infantilizmusa miatt és mellesleg az ellenzéknek sem szempont az ezirányú fejlődés.
Az életszínvonal radikális csökkenése, egy kemény tél, a puskaporos politikai légkör felvetik a hazai terrorizmus megjelenését, és várható, hogy a polgári - politikai tiltakozás destruktív magánakciói tovább rontják a közhangulatot. Várható, hogy a politikusok fejlesztés képtelensége, korrupciós szándékaik, a civil és szakmapolitika ellenes manővereik, tovább rontanak az ország lakhatóságán, a növekvő megélhetési bűnözés a jelenleginél sokkal rosszabb helyzetbe taszítja az országot.
A közösségfejlesztő terepmunkáink azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Az idén végigcsináltunk egy 20 alkalomból álló lakossági fórum sorozatot, régiónként 60 szociális szakembert bevontunk egy e-learning képzésbe, számos fórumon kezdeményeztük, hogy maguk a civilek fogjanak össze, mert egyesével kiszolgáltatottak és (anyagi ellehetetlenítés eszközeivel) lemészárolhatóak vagyunk.
Sokkal nehezebb megszólítani, megmozgatni az embereket azügyben, hogy gondolkodjunk a helyi problémákról és indítsunk el helyi megoldásokat.
Sokat nőtt a védekező jellegű közöny, ami távol tartja a polgárokat és az állampolgári önszerveződéseket a párbeszédtől és az együttműködéstől.
Az állam azon belül is a kormánypárti politikusok minden eddiginél gátlástlanabbul kifejezik, hogy a közügyek tematizálása az ő „születési” előjoguk, sem mezítlábas állampolgárként sem pedig civil szervezet elnökeként nincsen lehetőségünk arra, hogy kifejezzünk állampolgári érdekeket.
A 2007-es év várakozással telt.
- Szurkoltunk az országnak azügyben hogy kilábal-e a 2006 őszén kirobbant utcai zavargások politikai – erkölcsi válságából.
- Szurkoltunk az országnak, hogy az NFT II. elhozza-e a korábban forráshiány miatt mindig félretolt humán területek fejlesztésének korszakát.
- Szurkoltunk az országnak, hogy kirajzolódik-e egy új politikai jövőkép, amely szembefordul a vesztes-vesztes stratégiákkal, és képes az örökös szemben állás helyett megcélozni egy látható pontot, megcsillan-e a fény a sötét alagút végén.
- Szurkoltunk az országnak hogy megáll-e az a mérhetetlen korrupció, amely az 56-ot vérbefojtó diktatúra politikai elitjénél gyűlöltebbé és elviselhetetlenebbé teszi politikai vezetőinket.
- Szurkoltunk az országnak, hogy a rendszerváltás kezdete óta halogatott strukturális reformok egy kisebb, olcsóbb, hatékonyabban működő elosztó rendszer képét vázolják fel, tegyék lehetővé egy lényegesen kevesebb adóteherrel működő gazdaság kibontakozását.
- Szurkoltunk az országnak hogy kialakul végre a rendszerváltáskor felvillant lehetőség, amely szerint a közügyeket nem kezelheti egy szűk hatalmi mag magánügyeként. Kialakul a demokratikus ellensúlyok miatt kiegyensúlyozott, alapvetően civil – szakmai szervezetek által kontrollált demokrácia.
- Szurkoltunk az országnak, hogy az eltartók – eltartottak egyensúlya javuljon, növekedjen a gazdaság és kerüljenek közelebb az emberek a nyugati bérszínvonalhoz.
- fordulat lehetősége ott volt a levegőben, de egyik területen sem beszélhetünk látható pozitív fordulatról.
Az öszödi beszéd kapcsán fellángoló vita nehéz helyzetbe hozta a politikai osztály tagjait. Gyurcsány azzal szembesítette az MSZP frakció tagjait, hogy többé nem lehet megélni abból a tesze-tosza semmit tevésből, amit a rendszerváltás utáni kormányok produkáltak, fájdalmas és mélyre ható reformok kellenek, a változások további halogatása nem lehetséges.
A beszédből kiderült az is, hogy a rálátást biztosító adatokat a kormány meghamisította, a választásokon megtagadott intézkedések egész sorával találkozhattunk az év során.
Lényegében az év során tovább folytatódtak az utcai erőszakos cselekmények, de egyre erőtlenebb, egyre kisebb csoportok vonultak az utcára. A hídfoglalás már inkább a rendőrség számlájára írható akció volt, mint a tüntetőkére.
Helyette végre szóhoz jutottak más társadalmi csoportok politikai tiltakozásai.
A FIDESZ egy 180 fokos fordulattal elkezdett elhatárolódni az utcai szélsőségesektől, bár egyszerre igyekszik önmaga számára politikai tőkét kovácsolni belőle.
Hasonló teljes fordulat következett be a FIDESZ – KDNP az antiszemitizmushoz fűződő viszonyában is.
Az ellenzék a kormány és a társadalom nem egy malomban őröl ebben a témában. A kormány hallgat, nem kívánt személyi konzekvenciákat levonni, az ellenzék sem nézett szembe a saját hazugságaival, valójában néhány sajtónyilatkozattól eltekintve kibeszélni sem sikerült ezeket a konfliktusokat. Mivel a rendszerváltás utáni történelem legnagyobb traumatizáló élményéről van szó, ezért valamikor fel kell dolgoznunk az eseményekhez fűződő viszonyunkat.
Politikai szocializációs szempontból várható volt, hogy növekszik a sorsukért felelősséget vállalók, tehát a közbeszéd terepén megnyilvánulók száma. A passzív alattvalók nemtörődömségét megtöri a helyzetből fakadó feszültség, és az emberek hajlandóak lesznek beszélni arról, hogy szerintük mi a közérdek.
2007 tavaszán egy 20 alkalomból álló társadalmi vitát folytattunk le foglalkoztatási témában.
Az előbbi feltevés nem igazolódott be. Az emberek nem mozdulnak ki individualista nézőpontjukból, nehezen mozgósíthatók a közügyekről való gondolkodásra. A sajtó teljesen elzárkózik attól hogy a nem pártpolitikai kaszthoz tartozó civilek megnyilvánulhassanak a közügyekről.
2. Humán fejlesztések új korszaka
A Liszaboni stratégia a kormányok hatáskörébe utalja a teljes foglalkoztatottság megteremtését az információs társadalom és a tudástársadalom feltételeinek kiépítésével.
Az Unió korábbi fejlesztési gyakorlatainak hatékonysága nyilvánvalóvá tette hogy a fizikai beruházásokra koncentráló fejlesztések nem hoznak gazdasági növekedést. A sajtó gyakran szembeállítja a portugál és az ír példát.
Az Unióhoz beterjesztett hazai fejlesztési javaslat annyira kevés humán vonatkozást tartalmazott, hogy az NFT II. koncepcióját értékelő Uniós apparátus felfelé alkudott ezen a területen.
A konkrét pályázati kiírások megjelenése nyilvánvalóvá tette, hogy a humán fejlesztési pénzek nagyobb részéből is fizikai infrastruktúra fejlesztés folyik majd.
Az NFT II. pályázatai továbbra is olyan belépési küszöböket határoznak meg, amelyek lehetetlenné teszik hazai nonprofit humánszolgáltató szervezetek kellő mértékű bekapcsolódását. Az NFT I. 500 hazai humánszolgáltató bekapcsolódását igényelte volna, de valójában 5-15 közé tehető azon szervezetek száma, akik felkészültek EU-s projektek végrehajtására.
Az NFT I humánfejlesztési kudarcának hatására a kormány lemondott arról, hogy bármilyen módon felkészítse a hazai humánszolgáltatókat az EU-s projekt pénzek kezelésére és a humánszolgáltatások tartalmának kidolgozására.
E-helyett megjelent a pályázatokban az a pályázati követelmény hogy ne is pályázzanak azok a szervezetek, amelyek nem halmoztak fel a múltban elegendő likvidforrást a projekt lebonyolításához.
Az NFT II. történelmi lehetőség lehetne az ország számára, hogy szembenézzünk a tudástársadalom vízióhoz nem kultúrakonform nemzeti érzésvilágunkkal. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint egy szélsőségesen kudarcfélő, individualista, bizonytalanságtűrő és nőies kultúra vagyunk, amely tervezés ellenes és vak a humán dimenziókra. (Hofsted és Globe kutatásai).
Lassan mindenben szolgai módon lemásoltuk az ipari – jóléti társadalmakat leváltó ellátó rendszerek modelljeit amely az egyénre teszik az öngondoskodás legfőbb felelősségét, miközben az egyén az előbbi dimenziókból láthatóan erre teljesen (a többi néphez képest szélsőségesen) felkészületlen, és valódi döntési szabadsága sincs, hisz a lemásolt modell országokban a 450.000 Ft körüli minimálbér tartalmaz olyan diszkrecionális jövedelmet, amely lehetőséget teremt az egyénnek a biztonság portfoliója kezeléséhez.
3. A vesztes-vesztes játszmákkal szembeforduló politikai jövőkép
Az utóbbi 10 évben számos 2/3-os törvény nem született meg a pártokrácia rosszul felfogott „konstruktív ellenzékisége” miatt.
Egyedül abban van politikai konszenzus az ellenzék és a kormánypártok között, hogy az újraelosztó szerepekben pártlisták alapján osztják el a forrásokat, ellehetetlenítve ezzel a pártoktól független szakmai önszerveződések és érdekképviseletek megerősödését.
A tavaly őszi zavargások után napi sajtótémává vált, hogy árt az országnak ez a betartó egymást ignoráló politikai szembenállás, a választások idején fellángoló politikai feszültségek folyamatosan a normális szint fölött tartják a politikai szocializációs kérdéseket.
4. Az eszkalálódó korrupció megfékezése
A Zuschlag ügy kipattanása után felmerült az a lehetőség, hogy a pártpolitikai osztály szembenéz a civil mozgalmakat kiirtó múltjával, és teret enged a szakmai alapú döntéshozatalnak a fejlesztések területén.
Ehhez képest a 8 ezer milliárd Ft fejlesztési forrást a pártokrácia minden eszközzel igyekszik a minél nagyobb mértékben a magánvagyonává tenni. Ebből a nézőpontból érthető, hogy miért veszett el a javaslat és a Brüsszelből visszahozott végeredményben a civil és a humán befektetési terület és miért látjuk ezen területek totális ignorálását a megjelenő pályázati kiírásokban.
A politikai elit az egészségbiztosító évi 1500 milliárdos kasszájának 8-9%-át is elspejzolta arra az eshetőségre, ha esetleg nem választanánk újra őket.
5. Hatékonyabb és olcsóbb elosztó rendszer
Elindult az ellátó rendszerek átalakítása, rengeteg iskolát és kórházat zártak be, vasútvonalat és volán buszt szüntettek meg. Az iskolarendszerben magától is bekövetkezett a kistelepülési iskolák földcsuszamlásszerű elszegényedése. Az általunk látogatott falvakban több olyan iskolát látunk, ahol a helyi iskola a szegények iskolájává válik. Ismerek olyan borsodi iskolát, ahol már csak a cigány gyerekek járnak, törvény ellenes módon 35 fős osztályokba, kiégett pedagógusokkal. Mivel nincs más nemzetiségű gyerek, így nem kapnak megemelt kvótát. Az ottani pedagógusok a közalkalmazotti bért sem kapják már meg munkájukért, hiszen az állami fejkvótába az nem fér bele.
Az idén a foglalkoztatási területen egy átfogó hálózatépítő munkát kezdtünk el, a Munkahelyteremtés.hu-t. Feltűnt, hogy a munkaügyi központok 30-40%-a számítógép analfabéta az internetes kommunikáció területén, és 80-100%-uk együttműködés analfabéta a hatósági korszakból maradt túlhierarchizált működés örökségeként.
Sem az oktatásban, sem a foglalkoztatási területen, sem az egészségügyben, sem a vidékfejlesztésben nem láthattunk a változtatás – hatékonyság növelés területen megfogalmazott intézkedéseket. Már ötletek sem merültek fel ezekkel kapcsolatban. Tovább folyt a párhuzamos intézmények kiépítése, közösségfejlesztési területen a pártokrácia gyakorlatilag maga alá gyűrte a vidékfejlesztési apparátust, csupa olyan fejlesztő „szakember” kapott állást a fejlesztő apparátusban aki vérségi szálakon kötődik az uralkodó párt vezetőihez. Tudok olyan kistérséget, ahol a pályázónak szervezete (még gazdasági szervezete sem volt ahhoz, hogy szerződjenek vele a feladat ellátására, másik példa, ahol még adószáma sem volt a „civil szervezetnek”).
Az idén kitiltották az iskolákból azokat a gyerekeket, akinek az anyukája GYES-en van, vagy munkanélküli. Egyes vidéki településeken tömegesen küldik haza a gyerekeket a napköziből. Egy év sem kell, hozzá, és ez duplázódó iskolalátogatási problémákhoz vezet majd, a szegénységi kultúrával sújtott családoknál. Pár év múlva pedig ismét megjelennek majd az utcai ifjúsági szubkultúrák.
6. Civil kontrollok életre kelése
A nonprofit területen tovább folyik az elsivatagosodás, még kevesebb forrásra lehetett pályázni, az NCA nekirugaszkodott annak, hogy pár hét alatt döntést hozzon a beadott pályázatokról és július – augusztusra a szervezetek megkapják a projektjeik pénzeit. December előtt semmilyen pénzt nem utaltak ki.
Nyilván a kirobbanó Zuschlag botránytól félve, nem merték nyilvánosságra hozni az idei nyertes listákat. Aztán vártak pár hetet, és minden folyik ugyan úgy mint eddíg!
A miniszterelnök előállt a 7 pontos közélet tisztító javaslatcsomagjával, amiből sajnálatos módon a civil kontroll, mint olyan fel sem merül. A javaslat csomag kitiltaná ugyan a politikusokat és azok rokonait a civil pozíciókból, de ezt természetesen a pártokrácia teljes mértékben figyelmen kívül fogja hagyni. Eddig sem zavarta őket, hogy valami erkölcstelen vagy törvénytelen. Barabás Miklós rokonai tovább garázdálkodnak az NCA testületeiben, a jelenség inkább általánossá válik, mintsem jelét látnánk ezek megtorpanásának vagy visszaszorulásának.
Két éve azt hittem, hogy könnyen találok majd forrásokat a részvételi demokrácia módszertanának terjesztéséhez, hálózatépítéshez és helyi bázisközösségek fejlesztéséhez. Az NCA 8 pályázatunkat dobta ki ezügyben, valószínűleg rajta vagyunk a kormány („Mit képzelnek ezek!” listáján)
A helyi közösségfejlesztő munka során fokozottan találkozhattunk a védekező jellegű közöny jelenségével. Tovább nőtt a polgárok elkeseredettsége és passzivitása. Nehezebb helyi ügyekben részvételre ösztönözni az embereket.
7. Foglalkoztatási és életszínvonalbeli javulás
A gázár emelés, a közlekedési és iskoláztatási költségek radikális megemelése a felgyorsult infláció megfordította a növekvő életszínvonal érzését. Különösen a vidéki élettérben felgyorsult a látványosan leszakadó társadalmi rétegek margóra kerülése.
Mivel a vidék lakossága az önkormányzati választásokon nem szavazott az MSZP-re, ezért büntetésből a vidékfejlesztési források elosztását menedzselő apparátusoknak sokkal nagyobb a felhatalmazása a közpénzek elmagánosítására, mint más újraelosztó területeken ezt megengedné a kormány. (A hétköznapi fasizmus anatómiája)
Gyakorlatilag alig jut majd el forrás a helyi fejlesztésekhez, a pénzosztó apparátusok gátlástalansága eszkalálódó korrupciót eredményez. A lopás válik a főszabállyá és a valódi fejlesztés a ritka kivétel. Mivel csak egy-két LEADER csoport, vagy foglalkoztatási paktum, vagy INTERREG, vagy EQUAL készült valódi fejlesztő szándékkal, így a kontraszelekció inkább kiiktatni igyekszik a valódi fejlesztőket a rendszerből (NETREKÉSZ, TAMOP 1.4.1, ÉAOP) nehogy feltűnjön, hogy a pártokrácia sógornői, akik az állami támogatásokat kapják majd, semmilyen társadalmi hasznosságot, integrációs teljesítményt nem tudnak felmutatni.
A legfeltűnőbb, hogy az Észak Alföldi Humán Infrastruktúra Operatív Program 30 milliárd Ft-ból 0 Ft-ot ad helyi humánfejlesztésekre. Az összes forrás elérhetetlen lesz a civil vagy önkormányzati humánszolgáltatók munkájának fejlesztéséhez, fenntartásához.
Ennek következtében bekövetkezik a hazai fejlesztéspolitika korábban már számos területen megtapasztalt kontraszelekciós hatása. A kormány tönkreteszi (hangsúlyozom az ellenzék is csak ilyen teljesítményeket tud felmutatni) azokat a területeket, amikhez hozzányúl. A hazai mezőgazdaság radikális leépüléséhez két olyan kormány asszisztált, amelyben kétszer volt kormányon agrárpárt, akkor semmisült meg a civil ifjúsági munka, amikor minisztériuma lett a területnek, akkor szakadtunk le az információs társadalom területen, amikor informatikai minisztérium lett, akkor torpan meg a távmunka terjedése, amikor a kormány fejleszteni kívánja a területet.
Továbbra is problematikus, hogy az országban kb. 1.500.000 adófizető járul hozzá a közkasszához, és kb. 7.000.000 polgártársunk részesül az újraelosztásból, mint inaktív vagy állami alkalmazott. Tovább folyik a jövő fölélése, unokáink életterének elzálogosítása, az államadósság 1100 milliárd kamatterhet ró a költségvetésre, és tovább folynak az esztelen fizikai beruházások (METRÓ, COMBÍNÓ, DIGITÁLIS TÁBLA 4-500 milliárd + 2000 milliárd útépítési források).
A foglalkoztatási EU-s pénzekből gátlástalanul kiiktatták a humánfejlesztési pénzeket. A civilek továbbra is az afrikai civil társadalom életvilágát élik, azaz vagy szereznek külföldi forrásokat, vagy integrálódnak a velejéig korrupt pártokrácia kaszt hálózati rendszeréhez.
Az egyént képessé tevő intézmények elterjedése nem várható, hiába ad az EU direktívákat arra, hogy ezzel kapcsolatos fejlesztések folyjanak. Az ezzel kapcsolatos intézményrendszer nem épül ki a bennszülött kormány szakmai infantilizmusa miatt és mellesleg az ellenzéknek sem szempont az ezirányú fejlődés.
Az életszínvonal radikális csökkenése, egy kemény tél, a puskaporos politikai légkör felvetik a hazai terrorizmus megjelenését, és várható, hogy a polgári - politikai tiltakozás destruktív magánakciói tovább rontják a közhangulatot. Várható, hogy a politikusok fejlesztés képtelensége, korrupciós szándékaik, a civil és szakmapolitika ellenes manővereik, tovább rontanak az ország lakhatóságán, a növekvő megélhetési bűnözés a jelenleginél sokkal rosszabb helyzetbe taszítja az országot.
Kommentek