RDH Blog - RSS 2.0Egy barátom átküldött egy kutatási jelentést arról, hogy 4%-ról 3%-ra csökkent azoknak a száma, akik az elmúlt 5 évben vettek részt valamilyen képzésben.
Ez a kutatás nem az iskola rendszerű oktatásba való bekapcsolódást méri, hanem a céges tréningek világa is benne van.
A tudás alapú társadalmak mutatói 30% körüliek. A mienk balkáni, és a tudáspiac 25%-os méretű összeomlásáról tanúskodik. A tudástársadalmakban a tudás felfrissítése sokkal munkaközelibb mint nálunk. A munka és a munkaerőpiaci helyezkedés is egy posztmodern erőtérben mozog, ellentétben a hazai semmilyen fejlesztési irányvonallal.
Két minőségi mutatót szemmel tartok itt a blogon.
Az egyik, hogy a keretalkotók hogyan viszonyulnak ehhez a folyamathoz.
A másik, hogy az egyes ember hozzáállását mi befolyásolja.
20 évvel ezelőtt teljesen úgy tűnt, hogy a hazai civil aktivitás az egyik leggyorsabb nyugatosodást fogja előidézni itt. Ahogy akkor arccal a nyugat felé álmodtunk, ma hátat fordítottunk már ennek. A civil mozgalmak aktivitása minőségben is megállták a helyüket nyugati összehasonlításban és a mennyiségi mutatók is ezt támogatták alá. A hazai civil aktivitás mintaértékű volt a volt szocialista blokk országai között. Konferenciákon teljesen szót értettünk az európai népekkel.
Nagyjából 1998 körül a politikai síkon bekövetkezett egy szakítás a rendszerváltás társadalmi szerződésével. Onnantól kezdve az ország nem a demokráciát építi, nem a nyílt piaci verseny és nem a jóléti társadalom modell jövőképe határozza meg döntéseinket. A civil aktivitás, a helyi vagy országos társadalmi tervezés szempontjából a Halász.-Zuschlág paktum után pogromszerűen kiirtják a demokráciafejlesztés területén aktív független állampolgári önszerveződéseket.
A mai korban, az iskola vagy a civil fejlesztések területén, amikor hihetetlenül nagy szükség lenne ezeknek a mozgalmaknak a tudásbázisára, már alig maradt elérhető társadalmi tervezést támogató tudás.
A tudástársadalom terepein hihetetlenül lepusztult minden.
A héten meghalt Kopp Mária, aki orvos - pszichológus hátérrel a kultúra összehasonlító vizsgálatok elképesztő eredményeit felmutatva, a helyi közösségi aktivitás fokozásáért küzdött élete utolsó szakaszában. Évtizedekkel ezelőtti depresszió kutatásai, vagy mondjuk a "Magyar lelkiállapot 2008" könyve a belső mű betegségei és a társadalmi változások összefüggéseit kutatja.
"A magyar társadalmat a mostani válságsokk olyan állapotban érte, amikor az emberekben rendkívül alacsonyra csökkent a szolidaritás, és az egymás iránt érzett felelősség. Az emberek többsége bizalmatlan a politika iránt. A leamortizálódott társadalmi tőke újjáépítéséhez fel kellene éleszteni a civil szervezeteket, a civil társadalmat. "
Sajnos a világ másfelé haladt. Annak ellenére, hogy Mária a jobb oldali értelmiségi discurzus egyik meghatározó alakja, orbánék az ellenkező irányba lépnek.
Nem tartja az ország terápiás jellegűnek a műhelymunkákat, a közös probléma feltárást, a civil jövőkép alkotást, a közösségi vállalkozások vagy a hiánypótló szociális szolgáltatások kiépítésének ügyét. Hiába látunk elképesztő adatokat a munkaerőpiaci kirekesztés vagy a depresszió okozta betegségek területén, nem gondoljuk azt, hogy helyi közösségi aktivitás, vagy önképzés irányba kellene lépnünk. Történik ez egy olyan korban, amelyben az EU évi 1000 milliárd Ft-unkat címkézi meg humán erőforrás fejlesztési - társadalmi felzárkóztatási területen.
Jó ha túl sokat nem vársz tőlünk,
Nekünk korlátok kellenek.
Párat félre löktünk és össze is törtünk
Most itt vagyunk együtt s együtt veled.
És most jók vagyunk, rendes gyermekek,
körben szép ruhák, tágra nyílt szemek.
Nézd az emberek mind-mind angyalok
Együtt élnek át épp egy szép napot.
Omló tornyaink és a várromok,
Rosszat álmodó fényes templomok.
Lustán áradó felhőképeken
Ott egy kis mosoly, s elhiszem.
Én csak elvétve járok arra,
Hova hétköznap nem vezet
S néhány idegen a reményhez bújik
Hogy egymáson olykor segítsenek...
A mozgalmainkban elképesztően elmélyült tréning kultúra virágzott. Amikor megismerkedtem Peter Senge tanuló szervezet modelljével, akkor kiderült számomra, hogy a céges szervezetfejlesztő világban a tanuló szervezet paradigma 5 fő kihívása közül alig lehet egyet-egyet felépíteni. Utólag visszanézve hihetetlen szerencsésnek mondhatom a szakmai karrieremet, mert mi a közösségfejlesztő terepmunkában dolgoztunk olyan tréning és fórumtechnikákkal, amelyek segítették a közös jövőkép megalkotását, a körülöttünk zajló nagy társadalmi mozgások megértését, a személyiség rálátását a korlátainkra, az együtt gondolkodó, együttműködő munkakultúra kialakulását. Ezek szinergiáját tartja Senge tanuló szervezetnek.
Az iskolában, ahol gyermekvédelmisként dolgoztam óriási kontraszt volt, hogy a diákoknál generációkra visszavezethető fejlett kortárs segítő kultúra élt a Kultúrkörös paradigmák szerint, míg a tanároknál alig lehetett elérni, hogy legyen értekezleti nap, vagy évente egyszer egy-egy csoport belebújjon valamilyen önismereti témájú T csoport módszertani kereteibe. A 16-21 éves kölköknél elképesztő szentségtörésnek számítana, ha egy nyári tábor estéje nem szupervízióval telne, a tanáraiknál meg, ha meglátnak egy tréning csoportot, kitör a parasztlázadás az ügyben, hogy ez meg "ugyan minek".
Ez az Zorán szám, Kopp Mária halálhíre, a munkahelyemen történt haláleset felkavart bennem keserű érzéseket. Olyan húsvét előtti setét sírbéli reménytelenség van bennem.
Nemhogy vesztésre áll a hazai tudás társadalom ügy, de már a keretek bomlanak el, amelyek eddig integrálták ezeket a tudásokat. Nincsen már olyan iskolai közeg. Nincsen már szociális szakmai aktivitás. Nincsenek civil fejlesztések. Nincsen párbeszéd a civil világ és a törvényhozás között. Iparszerűvé nőtte ki magát a nagy nemzeti elfojtósdi és olyan, mint ha háborúban pusztult volna el "rálátásipar" intézményes világa.
És az ember jó, és most elhiszem
Nézd a füstön át ott az értelem
Tömjént égetett, kőből alkotott
S ott a lágy kenyér, melyen visszadob.
Éppen elhiszem, ők sem bántanak
Mint a harcosok épp csak játszanak.
És a törmelék majdcsak összenő
S minden újra él, minden újra nő.
Mikor lesz már vége ennek a rémálomnak?
Kommentek