RDH Blog - RSS 2.0A Domschitz-féle társadalom fejlődési modell segít nekünk beazonosítani, hogy a gyökeres változások mitől következnek be a törzsi nomád társadalmakat miként törli el a letelepedett önellátó gazdaság, azokat miként váltja fel a kereskedelemre alapozó kultúra, azokat miként próbálják megreformálni az emberközpontú utópiák, miként alakul ki a modern ipari jóléti rendszer, azt miként váltja fel az információs társadalom majd a tudás alapú társadalom és a fenntartható fejlődés világa.
Az archaikus társadalmak kulcsfigurája a sámán, az önellátó gazdaságé a diktátor/lovag, a korai kapitalizmusé a leleményes kereskedő, az utópiák birodalmát az ideológusok vezetik, az ipari társadalom kulcsembere a fehér galléros értelmiség, az információs társadalomé a bróker, a tudás társadalomé a tréner, a gaia pedig a holisztikus rálátással rendelkező embert teszi majd meg vezetővé.
Az önellátás előtti ember (kőkorszak és archaikus törzsi társadalmak) a természetben talált tárgyakat egyszerű eljárásokkal alakította eszközzé. A kultúra a mágikus összefüggésekre épít. A minden egy világképe, még nem engedi, hogy az ember eszközzé váljon, sőt akár a tárgyakig terjedő „mindennek lelke van” tisztelet övezi a környezet lényeit. Állatokat, növényeket, hegyeket, a folyókat! Érdekes rész – egész szempontból belegondolni ezekbe a mágikus alapú hiedelemvilágokba - világképekbe – kultúrákba.
A negatív humánforradalom törölte el ez a rendszert.
A mezőgazdasági forradalom az eszköz készítő eszközök megjelenésével jár, de alapvetően az önellátás jellemzi. Az árutermelés, a kereskedelem marginális ! A pozitív tőkeforradalom törölte el ezt a rendszert. Az eszközkészítés ebben a korszakban megteremtette az önellátás kultúráját amelyet a cserekereskedelem egészített ki sóval és fémtárgyakkal. Az eszközkészítés a termelés tömegessé válásához, a nagy épületek (piramisok - várak – templomok) építéséhez nemzeti haditechnikához készítenek. A társadalomban egy állandóan újratermelhető munkamegosztás alakul ki.
Az első ipari forradalom az eszköz készítő észközök tömeges előállítására képes eszközök technikai innovációja. Az önellátás és az önvédelem képezte céloktól a hangsúly átkerül a tömeges árutermelésre. Az eszközök képesek sokkal-sokkal több termék előállítására, mint amennyi az önellátó gazdaság igénye. A görögök feltalálják a fazekas korongot, az angolok emblematikus eszköz innovációja a manufaktúrák fából készült szövőgépei. Mindkét rendszert komoly tengeri hajózási és haditechnikai innováció követte.
Egy pozitív humánforradalom megkísérelte 1848-ban eltörölni ezt a rendszert. Előálltak a szellemi fundamentumai annak a világnak, ami egy magasan humanizált alacsony információ igényű, magas tőkeigényű rendszer megszervezéséhez alapul szolgálhatott. Ez a rendszer az ember központú eszközök előállításának a forradalma.
A nagy tömegben előállítható tőkejavak emberközpontú előállításának és felhasználásának az innovációjáról van szó. Ez a rendszer tagadja az „ember eszköz” paradigmát! Tény, hogy az „ember érték” megközelítés csak ideológia marad, de kétségtelen, hogy a biztonság tömeges megszervezésétől várják a közösségi – szellemi „felszabadulást”.
A szocialista és fasiszta kísérletek magasan humanizált (ebből egy szó sem igaz) alacsony információ igényű és magas tőkeigényű rendszerek, azaz pusztán azért visszatérnek a feudális alá-fölé rendeltségi mintákhoz, hogy a szellem szabadságát technikailag korlátozni tudják. Megőrzik ugyan az iskolarendszert és a tömeges írásbeliséget, de nem engednek szabad teret a gondolkodásnak. Inkvizíció szerűen cenzúráznak, azaz ha másként gondolkodsz akkor az életeddel játszol, de megszervezik a tömeges létbiztonságot, és emberközpontú társadalom eljöveteléről papolnak!. A modell szerint a szocialista kísérletek zsákutcák, bár kétségtelen, hogy a nyugati demokráciák is 45 után tették tömegessé a létbiztonságot azaz ipari társadalmakból ipari – jóléti társadalmakká váltak!.
A második ipari forradalom után vált tömegessé az iskolarendszer, a mérnök és jogászképzés.
A szociológia kezdetben egyfajta „társadalmi mérnök” funkciót tölt be. Azaz a társadalomtudósok célokkal, beavatkozási javaslatokkal, stratégiákkal állnak elő. Weber cáfolni igyekszik Marxot! Abban hisz, hogy a kapitalista rendszerek megfelelő társadalmi munkamegosztást alakítanak ki, aszerint szelektálva a tehetségesebb és kevésbé tehetséges embereket, hogy ki mennyit tanult, ki mennyire tehetségesen járul hozzá a társadalom legjobb működéséhez. Az ember a leg szakszerűbb gazdasági - társadalmi működés eszköze! Ez nem humán dimenzióban beszél innovációkról, hanem a szakszerűség szintjén. Ez a fehérgalléros értelmiség kora!
Egy pozitív információs forradalom törölt el ennek a rendszernek a sikerességét. A centrum országok egyértelműen okosabb technológiák előállítására képesek mint a félperiféria szocialista országai. Az űr elfoglalásával vagyunk elfoglalva és a harmadik világháború mindent elpusztító fenyegetésére készülünk! Ezt a háborút már az információs síkon, a tudományosságok versenyében kell elképzelni.
Az ipari jólléti társadalmak kialakulásával párhuzamosan a szocialista kísérletek szintén egy tőkeiszonyokra lapuló jólléti rendszer kiépítésén fáradoztak. A nyugati rendszerek ember központúbbak – foglalkoztatás barátabbak lettek, míg a szocialista rendszerek modernizálták a hétköznapi életmódot, bár ehhez gazdasági és nem kulturális út vezetett, ezért csak a centrum országokban alakulhatott ki valódi jólléti rendszer. A termelés és a kereskedelem vele a szolgáltató szektor empátiával kezd fordulni az emberi igények felé! Ezzel persze vitatkozni is tudnék. Kultúra vagy gazdasági váltás-e, hogy Mr Ford javasolja a tőkéseknek, hogy ne a napi vegetálás szintjén fizessék meg a munkásokat, mert akkor a T mobile (ez itt egy autó márka) luxuscikként alig párezer példányban értékesíthető csak? Ha „a is munkásoknak lenne rendes fizetése” akkor előállhatna a konzumerista fogyasztói társadalom, és Webernek igaza lesz abban, hogy a társadalom munkamegosztásra épül, tehát Marx osztályok közötti konfliktus elméletét ki lehet dobni az ablakon! Meglehet, hogy a két rendszer között annyi a különbség, hogy a centrum országok képesek önkéntesen a gazdasági szereplők kultúra váltása erősítésével nekilátni ennek a modernizációnak, míg a szocialista országok nem bíznak ennyire a tőkéseikben. Inkább erőszakkal elveszik tőlük a termelő eszközöket! A következő rendszerekben kulcsfontosságúvá válik a bizalom. Egy termék beltartalmának minél nagyobb része információ (magas hozzáadott érték), annál inkább a bizalom határozza meg, hogy piaci árunak tekintem-e.
Ez a rendszer még mindig az embert teszi eszközzé, előállnak a fogaskerék típusú szervezeti kultúrák, amelyek az ember kényelmét éppen úgy akceptálják, mint a hatékony tőke termelést, vagy a tudomány (rendszerezett információ) eredményeit. A Taylor-Fordi munkaszervezés nem a társadalom humanizálására vonatkozik, hanem az adott munkakör tevékenységét igazítja a leghatékonyabb tőke termeléshez! Az emberek közötti viszony rendszer nem humanisztikus. Ezekben a szervezeti kultúrákban az ember eszköz, éppen úgy ahogy az előző kultúrák mindegyikében. A különbség csak annyi, hogy többé nem csak a tőkéről van lényeges tudásunk, azaz nem csak eszköz készítő eszközökkel tudjuk kiszolgálni a társadalmi fejlődést, hanem a tudásipar robbanásszerű fejlődésével az embert tudjuk nagytömegben az ipari termelés szolgálatába állítani. Az iskolázott ember: eszköz készítő eszköz készítő eszközzé válik! Feltéve ha nem éhezik sőt perspektívát lát abban, hogy motívációt, belső készítetést mutasson fel, tanuljon, törekedjen, anyagi –szimbolikus javakkal és kulturális szimbolikus javakkal ki akarja fejezni a társadalmi státusát, azaz nem igaz a 3 fordulat! (eszköz készítő eszköz készítő eszköz) itt már 4 van! A fehér galléros értelmiség a szakik „iparszerű előállításának a versenye”!
A 73-as olajválság ennek a rendszernek vet véget, amikor már az információ többet ér mint a nyersanyag, amiből a produktum születik, sőt az ideológusok és a fehérgallérosok kora is leáldozóban van. A brókerek az inteligens rendszereket képesek integrálni vagy dezintegrálni. A jutalékuk annál nagyobb, minél nagyobb vagy minél nagyobb számú rendszert kötnek össze. Soros például a kelet európai befektetéseket irányította a 70-es nyolcvanas években. 90-től ennek hatalmas szürete jöhetett el. Felértékelődik a tőkekivitel, a centrum országokban alig marad ipari termelés. A centrum országok egyre több információt értékesítenek: szoftvert, turizmust, egyetemi képzést stb..
Az információs technológia tömeges elterjedése, és az információkkal kereskedés forradalma, a magas hozzáadott értékű ipari termelés, a média jelentőségének felértékelődése, civil kontroll alatt működő átlátható és hatékony szociális humánszolgáltatások egy újabb világot tárnak elénk! A kommunikáció és a rálátás sebessége dönt abban, hogy a szakik iparszerű előállítására beállt világban kik törnek előre. A rendszerezett információk iparszerű előállítása válik igazi versenytényezővé! A szakik által működő rendszerek (ide komplett korábban kiszámíthatóan működő iparágakat tessenek érteni) kora leáldozott.
A brókerek őket eszközként tudják használni, manipulálni képesek az iparági folyamatok alakulását!
Kitűnő példa erre Soros György befektetése a szocializmus megbuktatásába. Gyakorlatilag néhány kokomlistás info technológiai eszköz (fénymásoló gép) közkönyvtárakban történő elhelyezésével elérte, hogy az amúgy is költségvetési gondokkal küzdő államok összeomoljanak. Lehetett tudni, hogy ezek az államok nem tudják hirtelen megtízszerezni a titkosszolgálatokat. Nem fogják tudni elolvasni azokat az anyagokat, amiket ott fénymásolnak az emberek.
A tudás alapú társadalom emberképe már kreatív, ambiciózus, önálló embert kíván. Az USA gazdaságában már 30% körülire tehető a távmunka helyzetben dolgozók aránya. Ez azt jelzi, hogy a tudás alapú gazdaságok olyan szervezeti kultúrákat képesek nagy tömegben kitermelni, ahol az előző szkenárió, az alku alapú emberi viszonyokra építő rendszer már nagy tömegben előállíttatott. Az ember, a nagytömegben és gyorsan előálló információk kreatív alkalmazásának az eszköze! Az infotechnológiát előállító cégek már olyannyira félnek a hetekre zsugorodott termék szerkezet váltási versenytől, hogy jóformán már csak a konkurenciával szövetkezve stratégiai együttműködési keretek között fejlesztenek. Így nem áll elő az a helyzet, hogy az egymással versengő 8-10 szereplő közül az egyik feltalál valami olyat, ami lesöpri a többieket a piacról. Mint ahogy annak idején egy svájci férfi találmánya, a quvarc óra vissza a zéróhoz helyzetet előidézve megsemmisítő csapást mért a svájci óraiparra. Az interkulturális közegben folyó kutatás fejlesztés már olyan jellegű kreativitást és együttműködést igényel, ami magasan motivált, jó kommunikációs képességű, akár interkulturális kommunikációs nehézségeket is kezelni képes kezelni! A technológia fejlődése is abba az irányba tolja a világot, hogy az emberek szerepe felértékelődik a kreatív alkotás területeken, a rálátás megteremtésében és terjesztésében. A termelésben egyre nagyobb a gépek szerepe. A munkaerő részvétele a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknál 4% alá, az iparban 6-8 % körülire esik. Hazánkban sincs ez másképp, ha a teljes kereső képes lakosság 70%-ához viszonyítjuk. Ha úgy teszünk, mintha valóban lemásoltuk volna a kapitalista gazdaságokat. Csakhogy nálunk az információ nem érték. A tudás, a szemléletformálás képessége pedig még kevésbé. Teljesen csökevényes a humán szolgáltató szektorunk, a nonprofit szolgáltatásokból alig van 1-2 mutatóba.
Azok a társadalmak, amelyek komoly „szemléletformáló ipart” építettek ki (szolgáltatói oldal) és népszokás az önművelés (felhasználói oldal) meg tudják oldani, hogy a fogyasztói tudatosság, az állampolgári tudatosság, a környezet- tudatosság, a harmadik világ és a félperifériák gyarmati kiszolgáltatott sorsát újratermelő gazdasági és államközi viszonyok lebontását teszi majd a demokrácia kulcstémájává. Az ember a bolygó (benne az ember) egyensúlyának viszonyaira rálátás, és az egyensúly érdekében tett beavatkozás eszköze.
Az emberek nem engedik majd a piaci versengés környezetromboló hatásait érvényesülni, vagy a nagy hatalmi centrumok fenntarthatatlan hatalmi struktúráit újratermelni. Óriási tőkére, beruházásokra, nemzetközi együttműködésre van szükség ahhoz, hogy esélyünk legyen az élhető földbolygó megalkotására. Önmagában a nagyberuházások erre nem képesek. Ehhez az egyes ember szokásaiig elérő új rendre van szükség! Egészen más kultúrára mint a mostani! Meglehet, hogy valamifajta kvóta lesz kiosztva az energiafelhasználásra, a népesedésre, az ember a földbolygó tudatos irányításának az eszközévé válik. Olyan egymással kommunikáló rendszerre, ami része az egésznek. Az önmaga és az egész biztonságának az irányíthatóságát képes megszervezni. Ehhez hihetetlen sokat kell még tanulnunk a természeti egyensúlyról, hiszen még az emberi testről sem tudunk eleget. Ez kiderül olyankor, amikor valami probléma felborítja a szervezetünk egyensúlyát.
Összefoglalás
A modell ezek szerint egy kultúrális univerzálé szintű lineáris fejlődés pályát ír le, amely
- elindul a természettől való függés képességétől,
- majd végig halad azokon a kultúrális szakaszokon, amelyek képessé tették az egyes népeket az önellátó rendszerek megszervezésére,
- az árutermelésre és a kereskedelemre,
- a társadalmi szintű jövőképek megalkotására
- a technológia tömeges elterjesztésére alapuló fogyasztói kultúra kialkítására
- az anyagtakarékos, információ hangsúlyos technolóigák kialakítására
- az emberi tényező kreatív bekapcsolására a szervezeti teljesítméynekbe
- föld fenntartható fejlődésének elképzelésébe és megvalósításába
Ezek a képességek egymásba ölelkező módon feltételezik, hogy az előző közeg kultúrája kialakult.
Jelen helyzetben nagy problémája a hazai gazdaságnak, hogy a népesség döntő többsége nem képes sem a rendszerezett informáicó önálló előállítására, sem az emberi tényezőre építő szervezti kultúrák megélésére - kialakítására. Márpedig a fejlett országok foglalkoztatási struktúrája az infomációs társadalom és a tudás alapú társadalom irányába építkezik.
A Liszaboni egyezmény ezt tette közös európai jövőképpé. Máshol szintén bekövetkeztek azok a folyamatok, amely során a mezőgazdasági termelésből és az ipari termelésből kiáramlott nagyszámú munkaerő. Ugyan így kiáramlik az adminisztrációból jelentős társadalmi csoport. Nálunk más országokkal ellentétben nem fejlődnek azok az ágazatok, amelyek a rendszerezett információ előállításával és értékesítésével vagy az emberi képességek fejlesztésével foglalkoznak.
Kommentek