A papír alapú kvázi humán fejlesztések korában, amikor az EU-s humán fejlesztési forrásokból vagy tilos humán szolgáltatásokra költeni, vagy számos esetben tartalommal nem bíró fejlesztésekre költünk, fontos dologra mutatott rá a konferencia egyik előadója.

Cristhop Mandl az osztrák SOL elnöke arról beszél, hogy a szemléletváltás és az új típusú cselekvés milyen sorrendben követik egymást. A konferenciát a hazai SOL Intézet és a Piac és Profit rendezte.

Véleménye szerint a szemléletváltás a cselekvés közben születik. Bele kell bújnunk abba a tevékenységbe, aminek megismerésére, megízlelésére áhítozunk, és közben érezhetjük át, közben kaphatunk olyan impulzusokat, amely segít egy új gondolkodásmód, új megközelítés, új alkalmazás megszületéséhez. Eszerint téves az a felfogás, hogy beejtjük beteg lelkünket a megfelelő szerszámokkal rendelkező pszichológushoz, aki megjavít bennünket, majd a helyes szemlélet birtokában, majd sikeresen pörgünk tovább az életpályán. „A tanulás, a tanulóban zajló folyamat!” Az új szemléletet magunk építhetjük ki abban az esetben, ha merünk próbálkozni az általunk ismeretlen terepen, akkor is, ha bizonytalan ingovány ez számunkra!

A konferencián arról beszélt Cristhop Mandl, hogy a feszültségnek kétféle hatása van. Vagy megbénít, leblokkol, vagy cselekvésre, lépésre késztet. Meglehet, hogy erőt merítünk a kreatív probléma megoldáshoz a feszültségeinkből. Arra is használhatjuk a feszültség energiáját, hogy segítsen megtalálni a helyes utat.

Ahol találtunk valamit, ahol megtapasztaltuk azt hogy úttörő – alkotó módon élen járunk, a korábbi szorongást felváltja egy másik feszültség, a felfedezés öröme!


Ebből a nézőpontból világosan látszik, hogy a rendszerezett információs alapú és a tevékenység alapú humán fejlesztések között mi a szélsőséges különbség. Szakadék választja el a két világot! Az egyik idő és pénz pazarlás, a másik valódi befektetés a jövőbe.


Éppen ezért meg kellene találnunk azt az utat, ahol a munkahelyteremtés „iparágában” fel tudunk nőni a „képessé tevés” kihívásához.

Ehhez segítőképes emberekre van szükség! Nem papírprogramokra!

Egy MTA kutatás megvizsgálta, hogy az EU-s forrásokból létrejött mentor szolgálatoknak milyen a szakmai tartalma, és meglehetősen lesújtó képet fest a hazai humán szolgáltatókról. A blogban számos elemzés található arról, hogy annak ellenére, hogy az évi 1000 milliárd Ft 30%-át kötelező lenne humán befektetésekre fordítani, a hazai forráselosztó apparátusi érdekcsoportok a 30% 90%-át is eltérítik épületekre, vagy rendszerezett információ előállítására.

A legtöbb EU forrásnak maga a minisztériumi háttérintézmények az ESZA, a VÁTI Kht, a Promei Kht. a Regionális Fejlesztési Ügynökségek a címzettjei! Úgy tűnik, mintha a „hagyd, hogy tegyem… csak a kvázi köztisztviselőkre és a pártokrácia embereire vonatkozna.

A terepmunkára, a csoportos vagy egyéni útkeresés támogatására, a helyi társadalmi tervezésre szinte semmi nem marad!

Jó volt látni, hogy van olyan társaság, ahol otthon van ez a paradigma. Sajnálom az országunkat, hogy mennyire idegen nekünk ez a megközelítés!

Azért iratkoztam be HR szakra, mert azt gondoltam, hogy sokat fogok tanulni az emberi erőforrás fejlesztés területén ahhoz a tudásbázishoz, amit a Kultúrkörben kaptam. Azt is feltételeztem, hogy képet kapok arról, hogy a cégvilág mennyire érti – igényli – fejleszti a részvételen alapuló szervezeti kultúrát.

A HR szakma sokat tanít arról, hogy milyen a stratégiai emberi erőforrás menedzsment, de a gyakorlatban a hazai szervezeti kultúrák az 1920-50-es évek fogaskerék típusú szervezeti kultúráit építik, ahol a HR még csak papírmunkát végez.

Az állam és a gazdaság ezáltal súlyos csapást mér az ország versenyképességére. A civil – szakmai szervezetik is, amennyiben nem fognak össze azért, hogy megvédjék a pártokrácia karmai elől azt a 300 milliárd Ft évenkénti forrást, amit humán befektetésekre kellene fordítanunk, mi vagyunk azok akik nem emelik fel a szavukat az ellen, hogy a forrásokat nem a deklarált céloknak megfelelő célokra és nem a deklarált procedúrák mentén (szubszcidialitási - részvételi követelmények).

Sok ilyen tartalmas konferenciára és műhely beszélgetésre lenne szükség ahhoz, hogy lassan – lassan leessen a tantusz a nagyvállalatok vezetőiben, a civil – szakmai szövetségek választott vezetőiben, a pártokrácia szakreferenseiben és a közigazgatási vezetőkben.

A LEADER, a Regionális Operatív Programok és számos központi forrás azzal a deklarált fejlesztési céllal jött létre, hogy lehetővé tegyék: az emberek tudjanak részt venni saját sorsuk alakításában.

„…hagyd, hogy tegyem, és tudni fogom!”