A rendszerváltás óta számos helyen olvastam olyan grafitiket az utcán, amely valószínűleg a Globe kutatásban bemért szélsőséges individualizmusunkra és bizonytalanság tűrő képességünkre utal. A felirat általában ekképp szólt „BIRKA NÉP”.
Az utóbbi időben a pártokrácia végképp próbára tette a társadalom tűrőképességét. Az öszödi beszéd, az székház ostrom, az október 23-i utcai zavargások, az Uniós támogatások körüli korrupciós botrányok, a társadalmi egyeztetés teljes mellőzésével megalkotott egészségbiztosítási reform, a gazdasági eredmények, mind – mind komoly válságtünetek.
Az emberek sokszor nem létező diszkrecionális jövedelem szegmensét elinflálja a 8-9 ezer Ft-ra emelt bérlet, a 18.000 Ft-ra emelt agglomerációs bérlet, a megemelt gázszámla, a megemelt villanyszámla.
A múlt héten vettem az utcán egy pizza szeletet a Pizza Hut-ban. Kb. 1/3-ával kisebb volt a szokásosnál, és már nem 2-300 Ft-ot fizettem érte, mint ahogy arra emlékeim szerint számíthattam volna, hanem 500 Ft körüli összeget. Ez már komoly inflációs tünet!
Végre a tavaly őszi zavargások sokkja után a különböző érdekképviseletek már ki merik vinni az utcára a tiltakozó szimpatizánsaikat, de megdöbbentő, hogy milyen kevesen gyűlnek össze a tudatos polgárok.
Félő, hogy reménytelenség, remény vesztettség ül az emberek lelkében.
Vannak olyan országok, amelyekben a terrorizmus a hétköznapi élet részévé vált. Az utcai erőszak megszokott politikai tiltakozási eszköz lett. (IRA és ETA terrorizmus)
Az íreknél egybe esett több törésvonal különböző társadalmi csoportok között. A sajtó katolikus és protestáns címkéket ragaszt a szembenálló felekre de valójában több törésvonal esik egybe a két csoport között.
A katolikus kisebbség az I. világháború idején függetlenségi harcba kezdett és néhány déli megye autonómiája erejéig részben sikerült is függetlenedni a Brit birodalomtól. Az Észak – Írországi katolikusok azonban kirekesztett társadalmi csoport maradt, a protestáns többség nem adott munkát a katolikusoknak, megélhetési feltételeket nem találtak egy olyan korszakban, amikor a II. világháború után a centrum országokban kiépülnek a jóléti rendszerek vívmányai.
A vallási szembenállásként jelezett konfliktus valójában egy autonómia – homonómia és egy gazdaságilag leszakadók - integrálódók közötti konfliktus halmaz, amely előbb utóbb megjelenik az iskolázottság – jövedelem – szegénységi kultúra vs. középosztály dimenziókban.
Az Ír koktél elemei nálunk is itt vannak a levegőben. Súlyos törésvonalak alakultak ki reménykedők és reményvesztettek között. Egybe esik a leszakadók – integrálódók törésvonala a Budapest – vidék törésvonalakkal, értékrendi vitákban kirajzolódik a nemzeti függetlenség – integráció konfliktusa is. A szélsőjobb, beleértve az Orbán által vezetett FIDESZT előrukkol azzal, hogy talán nem kellene az Európai Unióhoz csatlakozni, talán távol kellene tartani a nemzetközi tőkét a hazai piactól és a politikai konfliktusokat akár utcai erőszak formájában is tematizálni kell. Fellángol az antiszemitizmus, és folytatódik a 1998-tól tapasztalt szélsőségesen civil társadalom ellenes kormányzási gyakorlat, amely a pártokrácia civil kontroll nélküli uralmát hivatott újratermelni.
A baszk függetlenségi mozgalom terror célpontjai leggyakrabban azok a baszk közéleti szereplők, akik helyi önkormányzati vagy pártpolitikai tisztséget vállalnak.
A hazai terroristák első célpontjai is pártokrácia emberei közül kerültek ki, bár a költségvetési megszorítások napi konfliktusainak köntösében ott húzódik a jelenség mögött a zsákutcába vezető modernizációs stratégia, a növekvő szegényég, a társadalmi vitában való részvétel lehetőségének teljes ignorálása is.
Az ír konfliktusban civil csoportok támadtak civil csoportokra, a protestáns közösség rendőrsége szétvert katolikus menetet, a protestáns közösség tagjai rátámadtak katolikus negyedre, és elindult egy 20 évig eszkalálódó civil polgárháborús jellegű káosz. A baszkoknál a pártokrácia és a föld alatti mozgalmak konfliktusát láthatjuk.
Hazánkban több ideológus csoport is előáll azzal, hogy leváltsa a magánérdekeiket a közérdek elé helyező politikai vezetést, de mivel a sajtó és a politika egy követ fúj, így a társadalmi feszültségek ellenére sem tud megszerveződni olyan erő, amely valódi alternatívát jelenthetne az emberek számára.
Abban azért jelentősen különbözik az itteni helyzet az írországitól, hogy a bennünket körülvevő országokban gyűrűző hatása lehet az itteni cselekedeteknek. Az itteni Hungarista mozgalmak tevékenysége a határon túli magyarok fejére visszahull.
Tűzzel játszanak azok a civil csoportokra, amelyek azt gondolják hogy dolguk mindenféle párbeszéd nélkül civil csoportokra támadni. Tűzzel játszanak azok a civil csoportok, amelyek azt gondolják hogy ölni kell, gyújtogatni kell. Tűzzel játszanak azok a politikai mozgalmak, amelyek etnikai szembenállásként akarják lerajzolni a korunk problémáit.
Minden feltétel adott ahhoz hogy az írekéhez vagy a baszkokéhoz hasonló erőszakhullám vegye kezdetét. Minden feltétel adott ahhoz, hogy ez eszkalálódjon a környékbeli országokra.
Az utóbbi időben a pártokrácia végképp próbára tette a társadalom tűrőképességét. Az öszödi beszéd, az székház ostrom, az október 23-i utcai zavargások, az Uniós támogatások körüli korrupciós botrányok, a társadalmi egyeztetés teljes mellőzésével megalkotott egészségbiztosítási reform, a gazdasági eredmények, mind – mind komoly válságtünetek.
Az emberek sokszor nem létező diszkrecionális jövedelem szegmensét elinflálja a 8-9 ezer Ft-ra emelt bérlet, a 18.000 Ft-ra emelt agglomerációs bérlet, a megemelt gázszámla, a megemelt villanyszámla.
A múlt héten vettem az utcán egy pizza szeletet a Pizza Hut-ban. Kb. 1/3-ával kisebb volt a szokásosnál, és már nem 2-300 Ft-ot fizettem érte, mint ahogy arra emlékeim szerint számíthattam volna, hanem 500 Ft körüli összeget. Ez már komoly inflációs tünet!
Végre a tavaly őszi zavargások sokkja után a különböző érdekképviseletek már ki merik vinni az utcára a tiltakozó szimpatizánsaikat, de megdöbbentő, hogy milyen kevesen gyűlnek össze a tudatos polgárok.
Félő, hogy reménytelenség, remény vesztettség ül az emberek lelkében.
Vannak olyan országok, amelyekben a terrorizmus a hétköznapi élet részévé vált. Az utcai erőszak megszokott politikai tiltakozási eszköz lett. (IRA és ETA terrorizmus)
Az íreknél egybe esett több törésvonal különböző társadalmi csoportok között. A sajtó katolikus és protestáns címkéket ragaszt a szembenálló felekre de valójában több törésvonal esik egybe a két csoport között.
A katolikus kisebbség az I. világháború idején függetlenségi harcba kezdett és néhány déli megye autonómiája erejéig részben sikerült is függetlenedni a Brit birodalomtól. Az Észak – Írországi katolikusok azonban kirekesztett társadalmi csoport maradt, a protestáns többség nem adott munkát a katolikusoknak, megélhetési feltételeket nem találtak egy olyan korszakban, amikor a II. világháború után a centrum országokban kiépülnek a jóléti rendszerek vívmányai.
A vallási szembenállásként jelezett konfliktus valójában egy autonómia – homonómia és egy gazdaságilag leszakadók - integrálódók közötti konfliktus halmaz, amely előbb utóbb megjelenik az iskolázottság – jövedelem – szegénységi kultúra vs. középosztály dimenziókban.
Az Ír koktél elemei nálunk is itt vannak a levegőben. Súlyos törésvonalak alakultak ki reménykedők és reményvesztettek között. Egybe esik a leszakadók – integrálódók törésvonala a Budapest – vidék törésvonalakkal, értékrendi vitákban kirajzolódik a nemzeti függetlenség – integráció konfliktusa is. A szélsőjobb, beleértve az Orbán által vezetett FIDESZT előrukkol azzal, hogy talán nem kellene az Európai Unióhoz csatlakozni, talán távol kellene tartani a nemzetközi tőkét a hazai piactól és a politikai konfliktusokat akár utcai erőszak formájában is tematizálni kell. Fellángol az antiszemitizmus, és folytatódik a 1998-tól tapasztalt szélsőségesen civil társadalom ellenes kormányzási gyakorlat, amely a pártokrácia civil kontroll nélküli uralmát hivatott újratermelni.
A baszk függetlenségi mozgalom terror célpontjai leggyakrabban azok a baszk közéleti szereplők, akik helyi önkormányzati vagy pártpolitikai tisztséget vállalnak.
A hazai terroristák első célpontjai is pártokrácia emberei közül kerültek ki, bár a költségvetési megszorítások napi konfliktusainak köntösében ott húzódik a jelenség mögött a zsákutcába vezető modernizációs stratégia, a növekvő szegényég, a társadalmi vitában való részvétel lehetőségének teljes ignorálása is.
Az ír konfliktusban civil csoportok támadtak civil csoportokra, a protestáns közösség rendőrsége szétvert katolikus menetet, a protestáns közösség tagjai rátámadtak katolikus negyedre, és elindult egy 20 évig eszkalálódó civil polgárháborús jellegű káosz. A baszkoknál a pártokrácia és a föld alatti mozgalmak konfliktusát láthatjuk.
Hazánkban több ideológus csoport is előáll azzal, hogy leváltsa a magánérdekeiket a közérdek elé helyező politikai vezetést, de mivel a sajtó és a politika egy követ fúj, így a társadalmi feszültségek ellenére sem tud megszerveződni olyan erő, amely valódi alternatívát jelenthetne az emberek számára.
Abban azért jelentősen különbözik az itteni helyzet az írországitól, hogy a bennünket körülvevő országokban gyűrűző hatása lehet az itteni cselekedeteknek. Az itteni Hungarista mozgalmak tevékenysége a határon túli magyarok fejére visszahull.
Tűzzel játszanak azok a civil csoportokra, amelyek azt gondolják hogy dolguk mindenféle párbeszéd nélkül civil csoportokra támadni. Tűzzel játszanak azok a civil csoportok, amelyek azt gondolják hogy ölni kell, gyújtogatni kell. Tűzzel játszanak azok a politikai mozgalmak, amelyek etnikai szembenállásként akarják lerajzolni a korunk problémáit.
Minden feltétel adott ahhoz hogy az írekéhez vagy a baszkokéhoz hasonló erőszakhullám vegye kezdetét. Minden feltétel adott ahhoz, hogy ez eszkalálódjon a környékbeli országokra.
Kommentek