Másfél évvel ezelőtt tartottam egy előadást a Magyar Teleház Szövetség konferenciáján arról, hogy az NFT I. fejlesztési pénzei arra ösztönzik a helyi önkormányzatokat, hogy a kötelező állami feladataiktól a fejlesztési források segítségével tudjanak elvonni forrásokat.

Nyíregyházán Csabainé azon ténykedésére lettem figyelmes, hogy a szociális szervezeteket sorra teszik át egyesületi formába, remélve, hogy azok sikeres EU pályázatai esetén más forrásból finanszírozzák a stáb fenntartásának költségeit.

A valóban civil kontroll alatt kifejlődött szolgáltatók, ezáltal megkapják versenytársként az állami költségvetési háttérrel közvetlenül összefüggő stábbal rendelkező intézményesült humánszolgáltatókat. Ez tovább csökkenti annak az esélyét, hogy a fejlesztési pénzekből létrejöhessenek a hiánypótló szociális szolgáltatások. Vagy annak, hogy legalább minden 10. településen létrejöjjön olyan civil önszerveződés, amely a politikusok eszkalálódó önkényének gátat szabhatna egy távoli jövőben.

Azóta megérkeztek az NFT II-es források, és nyilvánvalóvá vált, hogy már a pénzosztó struktúrák ösztönzik a politikusokat arra, hogy megsemmisítő csapást mérjenek a településen kiépült civil kontroll alatt lévő humánszolgáltatókra, és egyszerűen eistandolják annak tevékenységét, ügyféltőkéjét. Helyette jönnek a Qvázi Nonprofit szervezetek, amelyek ideig-óráig működő ugyan olyan hivatal ízű szolgáltatások, mint a többi állami szolgáltatás.

A MUNKAHELYTEREMTÉS.HU (országos) Programjának főpályázója is olyan helyzetbe került, hogy a település beadja a pályázatát az „integrált közösségi terek”, pusztán azért, mert így lesz egy átadandó épület, és simán elviseli azt a kockázatot és mellékhatást, hogy ezzel megsemmisíti a településen működő civil teleházat.

A konferencián bemutatott prezentációban a következő tanulságokat fogalmaztam meg:

1. A hazai civil társadalom a térség legfejlettebb, legszínesebb harmadik szektorának indult. (pl. a hazai civil szervezetek száma egy ponton megegyezett a FÁK civilek számával)
2. Az új politikai elitek elitrekrutációs veszélyforrást láttak a civilekben, ezért elsorvasztották és elfoglalták a civil szférát!
3. „Ki viszi át a fogában tartva?” Az EU támogatások innovatív, elkötelezett, erős civil szervezetekre céloznak. Hazánkban ilyenek nincsenek, senki nem elég tőkeerős, nem történt meg a szféra feltőkésítése.
4. Az EU-s támogatások belépési küszöbe magasabb, mint a legfejlettebb, legtőkeerősebb szervezetek maximális kapacitása.
5. A kormány azzal áltatta a civil szervezeteket, hogy érzékeli ezt a problémát, és „valamilyen megoldást keres”. (Pl: HEFOP IH vezetője az EQUAL nyitókonferencián). Hol a megoldás?
6. A jóléti ellátó rendszerek (szociális, egészségügyi, nyugdíj) demográfiai – foglalkoztatási okokból strukturális vállságokat élnek meg.
7. A tudás alapú társadalom új embereszménye az a „Kelj fel Jancsi!”, aki az életpályája során önmaga halmozza fel a szociális biztonságához szükséges tőkét, önmaga keresi meg helyét a munkaerő piacon új és új szakmákat tanulva, rövid átmeneti segítséggel (foglalkoztatási humánszolgáltatások) hamar kilábal a munkanélküliség okozta krízishelyzetekből. A tőkeoldalon azért képes a saját biztonsága megteremtésére, mert kultúrális és szociális tőkét tud felhalmozni, amely hat arra a kérdésre, hogy mennyire képes a saját középosztályiságáról gondoskodni.
8. Ezeknek a humánszolgáltatásoknak a kiépülésére különös szükség van, hisz hazánkban a legrosszabb a foglalkoztatási helyzet az EU-n belül. Van rá forrás! Évente 300 milliárd Ftot kötelező humánfejlesztésekre fordítani az EU fejlesztésekből, bár ha a sikeres ír modellt követnénk, akkor ez 700 milliárd Ft volna.
9. A forrásokat döntően az állami apparátus éli fel, természetesen nem humánfejlesztésekre. A HEFOP 117 Milliárdot költött az állami szereplők humán erőforrás fejlesztésére és 7 milliárdot a civil oldalon! HOgyan fog az ország elszámolni a humánfejlesztési célkitűzések sikerével?
10. A foglalkoztatási humánszolgáltatások kiépüléséhez 200-400 új belépő hiányzik, bár egy ír tipusú struktőúraváltáshoz inkább 40.000. Érdemes lenne az új belépőket támogatni, hiszen ha nem hívjuk le ezeket a forrásokat, akkor ezek a források bent ragadnak! Pedig szükségünk lenne rá! Arra is gondot kellene fordítani, hogy a humánfejlesztési források legalább kis töredékét költsük valóban humánfejlesztésekre.

Az ősz folyamán jelennek meg az NFT II-es pályázati kiírások, amelyek kivétel nélkül mind elképesztő módon erősítik az NFT I. alatt szerzett tapasztalatokat.

Mindezt négyzetre emeli, hogy az OFA-ROP hálózat szükségletfelmérésében úgy nyilatkoztak a megkéredzett polgármesterek, hogy márpedig ők nem fognak humánszolgáltatásokat alapítani, mert az utána enni kér! Ameddig nincs államháztartási reform, addig nincs szociális innováció! Csiki - csuki! Ennyire telik a hazai pártokráciának!

Most már évente annyi pénzből fogják akadályozni a hazai modernizációt a hazai „elitek” mint, amennyiből ezt az NFT I alatt tették!

Már párszor leírtam a blogomban, de most is ide kívánkozik:

Korrupt politikai elit => Civil ellenes politika => katasztrofális foglalkoztatási helyzet