RDH Blog - RSS 2.0Kedden egy konferencián voltam Debrecenben, ahol nők vállalkozóvá, önfoglalkoztatóvá válását támogató civil programok ismertették eddigi eredményeiket. Néhány más program is bemutatkozott és a Munkaügyi Központ is bemutatta szolgáltatásait.
Dr G. Fekete Éva akadémikus igen jó előadást tartott a "szociális gazdaság koncepció dugába dől-e mielőtt megszületne" témában. Az egyébként csereháti programokban, a közösségfejlesztő terepmunkában is gyakorlott szakember amiatt aggódik a szociális gazdaság megszületése körüli helyzet kapcsán, hogy a foglalkoztatás politikában nincsenek forrásaink a társadalom számára hasznos tevékenységek kiépítésére, a helyi fejlesztések megvalósításához pedig nincs kivel elkezdeni a társadalmi célú tevékenységeket.
Nekem is az a meglátásom, hogy a kormányzat és az OFA szakemberei nem képesek megalapozni a szociális gazdaság hazai útnak indítását, ameddig a civil önszerveződésekhez ellenségesen viszonyul a politikai elit, és főként a pártokráciát hajlandó integrálni a helyi fejlesztésekbe, de a kreatív politika-független szereplőknek nem ad teret, addig semmi pozitívra nem számíthatunk.
A Zuschlag körüli ügyek jól mutatják, hogy a politika mennyire ráült az önszerveződő civil társadalomra. Azon kívül, hogy szégyenletesen kevés forrást nyújt a civil szervezeteknek, még az a keveset is elveszi.
Érdekes volt a debreceni Munkaügyi Központ munkatársa Kapi Béla beszámolója is, jól mutatja, hogy mennyire vak terület a humánszolgáltatások, a társadalmi szükségletekre épülő gazdaságfejlesztés a hazai foglalkoztatás politikában.
A prezentációban láthattuk a hiányszakmák listáját, majd amikor kérdőre vontam az előadót, hogy felfigyelt-e arra, hogy a 24 szakma közül 0 női szakma van a listán, 5 unisex, és 0 humánszolgáltatás, akkor gyakorlati példával is meg lehetett világítani a jelenséget.
A hiányszakmák listájához az ipari társadalom jövőképe illeszkedik szervesen. Csupa esztergályos, CMC forgácsoló, kályhaépítő, hegesztő, esetleg burkoló van a listán. Ha az volna a vezetőink fantáziája, hogy a mienkhez képest fele annyi minimálbért előíró Kína útját akarjuk követni, akkor érthetnénk egyet ezzel a listával.
Mindaddig, amíg nem világos, hogy merre akarunk haladni, ameddig nem tudjuk megkülönböztetni, hogy mire érdemes időt és pénzt befektetnünk, addig nem tudjuk hogy pazarolunk-e vagy sem, haladunk-e előre vagy sem!
Tudástársadalom ügyben van egy műhelymunka témánk, amely segít gondolkodni a témáról. Ez idáig még egyetlen állami szerv sem kérte soha, hogy a tervezésben, a szakemberképzésben, vagy a pályaorientációs munkában vezessünk le műhelymunkát.
Dr G. Fekete Éva akadémikus igen jó előadást tartott a "szociális gazdaság koncepció dugába dől-e mielőtt megszületne" témában. Az egyébként csereháti programokban, a közösségfejlesztő terepmunkában is gyakorlott szakember amiatt aggódik a szociális gazdaság megszületése körüli helyzet kapcsán, hogy a foglalkoztatás politikában nincsenek forrásaink a társadalom számára hasznos tevékenységek kiépítésére, a helyi fejlesztések megvalósításához pedig nincs kivel elkezdeni a társadalmi célú tevékenységeket.Nekem is az a meglátásom, hogy a kormányzat és az OFA szakemberei nem képesek megalapozni a szociális gazdaság hazai útnak indítását, ameddig a civil önszerveződésekhez ellenségesen viszonyul a politikai elit, és főként a pártokráciát hajlandó integrálni a helyi fejlesztésekbe, de a kreatív politika-független szereplőknek nem ad teret, addig semmi pozitívra nem számíthatunk.
A Zuschlag körüli ügyek jól mutatják, hogy a politika mennyire ráült az önszerveződő civil társadalomra. Azon kívül, hogy szégyenletesen kevés forrást nyújt a civil szervezeteknek, még az a keveset is elveszi.
Érdekes volt a debreceni Munkaügyi Központ munkatársa Kapi Béla beszámolója is, jól mutatja, hogy mennyire vak terület a humánszolgáltatások, a társadalmi szükségletekre épülő gazdaságfejlesztés a hazai foglalkoztatás politikában. A prezentációban láthattuk a hiányszakmák listáját, majd amikor kérdőre vontam az előadót, hogy felfigyelt-e arra, hogy a 24 szakma közül 0 női szakma van a listán, 5 unisex, és 0 humánszolgáltatás, akkor gyakorlati példával is meg lehetett világítani a jelenséget.
A hiányszakmák listájához az ipari társadalom jövőképe illeszkedik szervesen. Csupa esztergályos, CMC forgácsoló, kályhaépítő, hegesztő, esetleg burkoló van a listán. Ha az volna a vezetőink fantáziája, hogy a mienkhez képest fele annyi minimálbért előíró Kína útját akarjuk követni, akkor érthetnénk egyet ezzel a listával.
Mindaddig, amíg nem világos, hogy merre akarunk haladni, ameddig nem tudjuk megkülönböztetni, hogy mire érdemes időt és pénzt befektetnünk, addig nem tudjuk hogy pazarolunk-e vagy sem, haladunk-e előre vagy sem!
Tudástársadalom ügyben van egy műhelymunka témánk, amely segít gondolkodni a témáról. Ez idáig még egyetlen állami szerv sem kérte soha, hogy a tervezésben, a szakemberképzésben, vagy a pályaorientációs munkában vezessünk le műhelymunkát.
Kommentek