RDH Blog - RSS 2.0Karácsonyra elküldte Domschitz Matyi a phd dolgozatát, ami a korábbi szakdolgozatában szereplő modellt is tárgyalja.
Itt most kommunikáció elméleti szempontból jelenik meg és jelentősen kiegészíti az eddigi fogalomrendszert.
Egy kicsit vitatkozik a mainstream szociológiai tőkefogalommal. Az egyetemen én is találkoztam Pierre Bourdieu elméletével, ami a kulturális tőke és a társadalmi tőke fogalmait teszi a hagyományos tőkefogalom mellé.
A kocka, mint kommunikáció elméleti fogalomrendszer, komplex tőkének hívja azt a jelenséget, hogy ezek mögött az irányok mögött összefüggés van.
Egy tárgy nem választható el attól a tudástól, ami a használatával kapcsolatos, az előállításával kapcsolatos, és nem érdemes függetleníteni a célszerűségétől sem. E tekintetben a kultúrális tőke vagy a szociális tőke irányok nem függetlenek a tárgyi anyagi világtól.
A három dimenzió neve is megváltozott.
A tőke tárgyi anyagi összetevő, az információ szimbolikus összetevő, a humán dimenzió pedig az értelem dimenziója ebben a megközelítésben.
Fontos kiegészítése a korábbi modellnek a Horányi Özséb belső reprezentáció fogalma. A komplex tőke egy olyan fogalomrendszer, ahol hangsúly eltolódásokat keresünk ebben a három dimenzióban. A belső reprezentáció megközelítés szerint a tárgyak mögött ott vannak a célszerűségek és a rendszerezett információ jellegű kulturális háttér, ami nem elválasztható a tárgyaktól.
A május elsején írott cikk közben döntöttem el, hogy a Jövőműhely 1.1. tréning szempontjait most végig viszem a munka fogalmán.
Mi ad aktualitást ennek a kérdésnek?
A mostani gazdasági vállság jól jelzi, hogy a gazdaság hagyományos értelmezésének alappillérei inogtak meg. Nem működik az ipari termelés fokozására épülő gazdasági növekedés és ettől leállt a tőkebefektető társaságok kalkulálható jövedelem termelő képessége, ezzel veszélybe kerültek nyugdíj alapok, általában a foglalkoztatási szint például. Nem kis politikai válság bontakozott ki, megerősödtek a szélsőségek is.
Már ezt megelőzően generációs szakadék alakult ki, az elmúlt 10-20 évben munkaerőpiacra lépett korosztályok egy más világba léptek be, mint anyáink és nagyapáink.
Ez a modell épp arra egy kitűnő hipotézis, hogy a gyökeres változások mozgatórugóit megértsük.
Ha a munka világa körüli gyökeres változások mozgatórugóit akarjuk megérteni, az segíthetne egy reális helyzetértékelés kialakításában és értelmes feladatokat adna.
Ebben a cikkben már az új fogalomrendszert fogom használni, tehát nem tőke, információs és humán dimenziókat vizsgálunk, hanem értelem, szimbolikusan tárolt felkészültség összetevő és tárgyi anyagi reprezentációt.
Domschitz nevet is adott az egyes innovációknak:
1.
1. t – É – i: „’Élj közösségben, hagyományban, harmóniában a világgal!”2. t –é – i : „Szervezd meg az embergépet!”3. T –é -- i: „Gyarapodj!” (tárgyi anyagi tőkében!)4. T -É – i: „Döntsd a tőkét!” (s igazságosabban oszd szét)5. T –é –I: „Technokrácia” „Fejleszd a technikát – „okosítsd a tágyi anyagi tőkét!”6. t – é –I:”Tanulj, képezz s kösd össze a szakosodott tudásokat!”7. t –É -I: „Alkoss!” és művelődj!”8. T – É – I: „A bolygó tudatos részeként műveld a bolygót!”
t – É – i: „’Élj közösségben, hagyományban, harmóniában a világgal!”
Ezekben a kultúrákban a klaszikus munkavégzés igen szűk keresztmetszet. A családi öneállátás mentén jelenik meg a munka, a gyűjtögetés vagy a kezdetleges földművelés az asszonyok dolga, míg a vadászat a férfiaké. Általában ezek anyajogú társadalmak.
Minél inkább a családi keretekre épül a kultúrájuk, annál kevésbé jelenik meg a törzs által elvárt hagyományos közösségi feladatok rendszere.
A csoportban – törzsi közösségekben élők számára a törzzsel közösen végzett feladatok is kiegészítik a családban keletkező teendők listáját.
Ezek dehumanizációs forradalom előtti kultúrák, ezért éppen az a jellemzőjük, hogy nincs
olyan elnyomó állam, vagy kultúra vagy despotikus vezéri hatalom, ami előírhatna feladatokat az egyén vagy a család számára.
Éppen ezért hívja a tudomány ezeket a kultúrákat „történelem előtti” korszak kultúrájának, mert általában nincs írásbeliség, nem kreálnak városokat, épületeket, ritkán indítanak háborúkat, ami inkább helyi csetepaté vagy kifejezetten rituális szomszédok közötti erőfitogtatás.
t –é – i : „Szervezd meg az embergépet!”
A dehumanizációs forradalom utáni kultúrákban kifejezetten megjelenik a munka. Az ember megszervezi az embert. A kultúra alap mítoszai is megváltoznak. Isteni eredetűnek tekintik ezek a mitológiák a munkavégzéshez kötődő célszerűségeket.
Maga az isten egy parancsoló figura, a helyes erkölcsi szabályokon túl az új életmóddal kapcsolatos hagyományok is előírtak.
El kell ismernünk a társadalom hierarchiába szerveződő szerkezetét, a diffrenciált munkamegosztást, a nemi szerepek közötti új és egyben egyenlőtlen jogfelfogást. Ezek már olyan férfi jogú rendszerek, amelyekben nemritkán a nők teljes jogfosztottságban élnek.
Hiába végeznek a nők ugyan annyi, vagy továbbra is több munkát mint a férfiak, a házimunka és a társadalom közösségi ügyeihez vagy a rendszer felé adó formájában termelő tevékenységhez inkább a férfiak munkájának produktuma csatlakozik, vagy a férfiak vesznek részt a hadseregben. Ez az alapja annak, hogy társadalmi síkon eltér a nők és a férfiak munkájának megítélése. Ezesetben az egyik, a férfi munkája értékesebbnek számít a vallás, a kultúra értékítélete szerint.
Ezekben a kultúrákban megjelenik az eszközkészítő eszközök sokasága, sőt kifejezetten a társadalmi munkamegosztás diferenciál fém megmunkálásra vagy katonaságra azaz szervezésre szakosodott szerepeket. A szaktudásokhoz kötődő hagyomány a családokban örökölhető. Nincsen tudásmegosztásra szakosodott intézményesség. Ez az oka annak, hogy például ország alapító Szent István bajorokat hív be kovácsnak és lovagi kasztnak, szászokat bányásznak, akik kizárólagos jogokat kapnak mészároskodásra, a szőlővidékekre olasz és valon telepeseket hív stb.
T –é -- i: „Gyarapodj!” (tárgyi anyagi tőkében!)
Ebben a kulturális szakaszban jelenik meg az, amit klasszikusan munkának hívunk. Eladjuk a az időnket, tudásunkat, teljesítményünket és egy embergép típusú szervezet valamelyik pozícióján teljesítünk.
A tejesítményünkért kapott javakat megélhetésünkhöz szükséges javakra fordíthatjuk általában a pénz szerepe itt forradalmian felértékelődik.
Az életmód tárgyi vagy konyhai kultúrája is jelentős mértékben színesedik. Az önellátó gazdaságban vagy a törzsi kultúrákban megjelent viszonyokhoz képest itt tárgyak vagy étel alapanyagok sokasága tűnik fel az áruforgalomban.
A kereskedelem, a nemzetközi kereskedelem és a katonaság szerepe is jelenetős mértékben megnő és növeli a társadalmi munkamegosztásban választható szerepek számát.
A kultúra elhagyja az eleve elrendelés, a szabály az úr, a hagyományok az önmaguk újratermelésére törekvő zárt rendszerek jellegű irány vonalat. Ezekben kultúrákban fontossá válnak a demokratikus, öntanulásra képes, innovatív, versengő kulturális elemek.
Felértékelődik a tanulás szerepe is, megjelennek majd alapköveteménnyé válnak az iskolák.
T -É – i: „Döntsd a tőkét!” (s igazságosabban oszd szét)
(szerk: pontosabban döntsd a tőkést)
A korai kapitlaizmus vagy az ókori görög demos számos olyan elképzelést szült, amelyek a létező társadalmi munkamegosztást szívesen lecserélnék olyan társadalmi keretekre, amely valamilyen módon kiküszöböli, vagy valamelyest kompenzálja a társadalmi munkamegosztás igazságtalanságait.
Az anarchisták szerint az egészet az állam tartja életben, ezért ha sikerülne egy állmahatalom nélküli állapotot elérni, akkor szabadon élhetnénk…
Marx kifejezetten az elidegenedett munkára szeretett volna csapást mérni. Úgy gondolta, hogy a tulajdonosi, szervezői réteg leváltása vezet el egy olyan paradicsomi állapothoz, ami a szabad emberek szabad egyesülése. A létező szocilaizmusok meg is próbálták állami szervezőkkel pótolni a korábban piaci verseny sikerek által kiválasztódott vezetőket, de maga a munkaszervezés pontosan ugyan az az elidegenedett munka maradt, mint korábban.
Domschitz és más szerzők is, például TGM olyannak látja a szocialista rendszereket, amelyek ideológiájukban voltak emberközpontúak, a gyakorlatban ugyan azt a fogyasztói - technológia mániás kapitalista kultúrát éltük, mint az a rendszer, amit leváltani akart ez az ideológia.
T –é –I: „Technokrácia” „Fejleszd a technikát – „okosítsd a tágyi anyagi tőkét!”
A technokata kultúrákban az iskola és magas fokú szervezésre feljogosító iskola szerepe megnő. A fehérgalléros értelmiségi szakmák a piaci oldalon és az államapparátusban is grandiózus tervek alapján igyekeznek a nagy rendszerek mozgását befolyásolni.
Nemcsak a technikai újítások elterjedése hanem a társadalmi változások megtervezése és kivitelezése, a közegészségügy, az úthálózat vagy az iskolarendszer megszervezése például hatalmas változásokkal jár.
A technológiai előretörés, a magas minimálbérre és magas foglalkoztatottságra alapuló jóléti társadalom, a szilárd jogintézményeken alapuló magas fokú társadalmi biztonság egy sohasem látott prosperitást nyújtott e korszak figuráinak.
A második világháború és a 80-as évek közötti technokrácia világában az egyének kiszámíthatóan prosperáló életpályákat futottak be a tárgyi anyagi javak felhalmozódása terén. Ennek a kornak az embere a GDP növekedés tükrében látja sikerességét.
Kommentek