Kezd világossá válni, hogy a Bokros - MDF - SZDSZ háromszögű koalíció megerősödik annyira, hogy őt nézi reális harmadik erőnek a közvélemény (itt most tekintsünk el attól, hogy a JOBBIK egy-két választáson akár náluk jobb eredményt fog produkálni), míg a szűzként, sőt civilként feltűnt LMP továbbra is játszani fogja a szellemi tetszhalottat és ez könnyen a választási bukáshoz vezethet.

Alapvetően az a két formáció közötti különbség, hogy az LMP-nek lehet olyan imázsa, hogy átverte a leg  lényegesebb ponton a választókat, míg pont ezen a ponton mutat fel valamit az MDF, mint gyűjtőpárt.

Az LMP szerintem demostrálta az együttműködés képtelenségét, és azt, hogy a "Lehet más a politika" nem jelent semmi újat. Nem jelenti azt, hogy párbeszédet folytatunk másokal. Nem jelenti azt, hogy szót értünk a civilekkel. Nem jelenti azt, hogy általunk megjelenik az az új struktúra, ami garantálja a részvétel lehetőségét a döntéselőkészítésekben.

Annyit jelent, hogy egy új ideológiával a régi módon pofoszkodunk sajtónyilatkozatokban. Építgetjük egyetlen egy ember arcát a sajtóban. Olyan "fórumokat tartunk", ahol tátott szájjal lehet hallgatni a pulpitusról beszélőket, de olyan műhelymunkákat meg nem ahol beszélgetni lehet.

Úgy gondolták, hogy elegendő az, amit eddíg felmutattak. Első ránézésre egy civil integrációnak tűnt, az első választási siker az is volt.

A kongresszuson már csak 3 embert láttam, akit arcról ismerek. Inkább az volt a benyomásom az otthon létem alatt, hogy teljes mellszélességgel nekiállt az LMP egyes zöld szárnyak és egyéb rokon mozgalmak kiszorításának. A választás utáni kommunikáció is azt mutatja, hogy inkább visszazsugorodott a beszédtéma a Védegyletes tematikához és nem következett be az, hogy a pártprogram szükségszerű egyetemessége miatt inkább kiszélesedett volna az egyszerű embereket is érdeklő ügyekkel. Én például azt képviseltem az elejétől, hogy a kirekesztettség és a munkahelyteremtés körüli társadalmi integráció ügyét mutassuk fel erősen. Ez mind a civileknek, mind pedig egy új belépő pártnak elemi érdeke.

Az MDF ehhez képest összeházasodott Bokros Lajossal, akit tekinthetünk annak a figurának, aki egyedülálló módon bele mert vágni struktúrális reformokba. Meg merte metszegetni az állami újraelosztás struktúráit. A blogon felvonuló mitológia szerint ez persze semmit nem ér integrációs teljesítmények nélkül. Önmagában ez csak az a paradox, hogy egy kirekesztőmestert tekintünk nemzeti hősnek. Az SZDSZ pedig végképp magára húzta a legfőbb predátorpárt eposzi jelzőt a jobb oldali kánonban. Az MDF háromszög tagjai keresztül-kasul útálták egymást eleddig. Ehhez képest tök jó ötlet az MDF új háromszöge?

Azért az, mert ez együttműködésképesség látszatát kelti.

Radikális fordulat. Ez is vonzó benne. Az, aki felfogja, hogy nem maradhat ott, ahol van, annak van esélye arra, hogy nem hull a fejére a mestergerenda. Az MSZP, az SZDSZ és az LMP halálát az okozhatja, hogy nem mozdulnak, ha bele döglenek se. Remélem a FIDESZ se fogja ezt megúszni, de ehhez még várnunk kell egy kicsit. Talán fél évet, vagy két évet vagy ötöt? Nem tom.

Aki mozog, aki rugalmas, az fiatal, az alkalmazkodóképességről árulkodik. Aki merev, aki rugalmatlan, aki kirekesztő, aki csak a régi barátairól tudja elképzelni, hogy parnerei lehetnek az közel van a halálhoz. Jó péla erre a halott SZDSZ vagy az MSZP, akinek a választási listáján nem jelenik meg új figura. Ahol nincs új beszédtéma, ahol nincs új kommunikációs forma, ahol nincs olyan, hogy egy idegenben felismerem a rokonlelket, azt itt - most szemtédombra dobja a közvélemény.

A Bokros - MDF - SZDSZ háromszög édes - savanyú - csípős kínai spagettije ezért fogyaszthatóbb mint az LMP egyféle anyagból készült salátája.