Tegnap az Észak Alföldi Regionális Civil Egyeztető Fórum ezévi ülésén meghallgattuk a Fejlesztési Ügynökség beszámolóját arról, hogy miként strukturálták az Észak-alföldi Fejlesztési Program 20-30 milliárdos forrásait.

Én is, és más civilek is, annyira felhúztuk magunkat, és olyan kérdéseket tettünk fel, hogy a Fejlesztési Ügynökség munkatársai majdhogynem sírva hagyták el az eredetileg békés konferenciának indult tanácskozást.

Én azon döbbentem meg, és felszólalásomban azt kérdeztem, hogy a Humán Infrastruktúra Fejlesztésre szánt Észak – alföldi pénzekből miként lehetett teljes mértékben kilúgozni a humán befektetéseket.

Hogy lehetséges, hogy a teljes fejlesztési forrást épület beruházásokra KELL fordítani?

Azt a választ adta erre Tamás Tímea, hogy az EU szabályai nem teszik lehetővé, hogy a Humáninfrastuktúra pénzekből humánszolgáltatásokra pénzt költsenek, mert nem lehet olyan jellegű fejlesztésekre pénzt adni, ami például a TAMOP fejlesztésekben megjelenik.

Ezügyben felmerül az a kérdés, hogy a TAMOP melletti program a TIOP (kezdő, EU nyelven még nem beszélő olvasóink kedvéért:) a Társadalmi INFRASTUKTÚRA Operatív Program, akkor miként tud ugyan úgy épület beruházásokra pénzt osztogatni, mint a most bemutatott ÉAOP?

Az is felmerült az értekezlet vége felé, hogy az ERFA típusú fejlesztések jelleg miatt nem férnek be a humánszolgáltatások. Akkor mit keresett az NFT I. ideje alatt a ROP pályázatokban a „ a helyi munkahelyteremtés, a foglalkoztatási paktumok kérdésköre?

Ezek nem humánszolgáltatások? A foglalkoztatási paktumoknál a téglák kommunikáltak a szobafestők spaklijával, vagy esetleg emberek beszéltek emberekkel arról, hogy miként lehetne az egyre tornyosuló nyomor ügyében helyi vagy szélesebb stratégiákat követni?

Az Észak Alföldi Fejlesztési Tanács és a Fejlesztési Ügynökség pártokrácia által delegált, minden bizonnyal velejéig korrupt és az ország további süllyedését fokozó apparátusa arra építi a helyi fejlesztési stratégiát, hogy a térségben humánszolgáltatások nem találnak épületeket a működésükhöz.

Szerintem meg jól működő humánszolgáltatások nincsenek! Pusztul a Teleház hálózat, sorra szűnnek meg a falusi Teleházak azért, mert a politika csak az önkormányzatoknak ad pénzt erre, így évek óta a közösségi tereket jól működtető stábok esnek szét. Nem arról, van szó, hogy a kistelepüléseken működő 8 humánszolgáltató közül kiiktat egyet a Gyurcsány kormány. Hanem a 8 településenként hézagosan fellelhetőket, akik egyetlen civil humánszoláltatók, irtja ki nagy gondossággal!

Minden faluban, kisvárosban és nagyvárosban tele vagyunk üres, sok mindenre alkalmas, valaha különböző szolgáltatások háttérül szolgáló épületekkel. A régiós összevonások következtében ott az ÁNTSZ ingatlanvagyona, ha mi civilek megkérjük például a MTESZ-t, mint köztünk lévő civilt, aki 1946-ból százmilliárdos ingatlan vagyont „örökölt”, nem tölti meg civil tartalommal, és most éppen érékesíti ezt a vagyon részt, minden bizonnyal szívesen felajánlja a társadalmi hasznossággal megtölthetetlen, valaha közvagyonként regnáló épületeket, amelyeket most megvételre hirdet.

Bezzeg a rendszerváltás után alakult civil szolgáltatók bérleményekben működnek. Ott, ahol a helyi önkormányzat esetleg épületet biztosít a működésükhöz, ott előbb utóbb kitör a balhé, mert a civil humánszolgáltatók képesek modernizációs eredményeket felmutatni, a helyi képviselőtestületek meg nem. Ilyenkor gyakorta előfordul (tisztelet a kivételnek), hogy maguk a helyi képviselő testületek pusztán a kontraszelekció kedvéért elkezdik bekebelezni a civil kontroll alatt működő szolgáltatást, hiszen az ügyfélkapcsolatai sikerek megmutatják, hogy mekkora az állami kontroll alatt lévő szolgáltatók alkalmassága, vagy elkezdik megvonni a háttér infrastruktúrát és egy rohammal elpusztítják a civil szolgáltatót.

Mivel az országos politika ezt erősíti, azaz nem ad pénzt sem az intézményesült működéshez, sem a frissen alakult humánszolgáltatások megerősödéséhez, sem a pénzügyi fenntarthatósághoz nélkülözhetetlen közösségi vállalkozásokhoz, a diverzifikált árbevételi struktúra kialakulásához, így a hazai civil szolgáltató szektort meglehetősen vicces szektornak nevezni, vagy azt képzelni, hogy az állampolgári önszerveződések bárhol meg fogják tudni védeni a társadalmat a hazai országos és helyi politikusok anti modernizációs stratégiáival szemben.

Amikor főiskolás koromban a nevelőotthoni gyakorlaton arra lettem figyelmes, hogy minden hónapban ugyan az a cég veri szét a fürdőszobát, azt kérdeztem a kollégától, hogy miért nem hívnak olyan mestert, aki meg is csinálná? Az igazgató azt válaszolta erre a kérdésre, hogy ha ő a szabad piacról választana szolgáltatót, akkor az önkormányzat őt menten kirúgná. A politikusok legkönnyebben a kőmíves Jancsi Kft. és a festő Miska Bt. Játéktérben tudnak visszaforgatni a családi kasszájukba közpénzeket, ezért ez így van. Aki ugrál ezügyben, az ne akarjon állami humánszolgáltató intézményvezető lenni. Tudja ezt mindenki a szakmában. Bezzeg a Liszaboni stratégia ideológusai meg információs társadalom és tudástársadalom által kibontakozó teljes foglalkoztatottságról álmodoznak! „Na mi aztán nem!” –mondja a magyar politikus kar, kormány és ellenzék teljes egyetértésben!

Itt most azt láthatjuk, hogy az Észak-alföldi milliárdok arra fognak elmenni, hogy minden kis nagy és közepes településen, sok – sok helyi és országos nyikhaj politikus, és sok-sok szerencsétlen kőműves, villanyszerelő, festő vállalkozó nekifeszül annak a népnemzeti és szocialista és liberális hagyománynak, a rendszerváltás utáni Mutyiország szent hagyományai szerint a pártokrácia és a köztisztviselői kar zsebébe forgassa a fejlesztési milliárdok 5-10-30 %-át.

Az is nagyon fontos üzenete ennek az ötlethalmaznak, hogy a létező civil szolgáltatók nyugodtan készüljenek a saját temetésükre. Nem veszik észre, hogy már a buszsofőrök, a targoncavezetők, a vonat kalauzok is többet keresnek mint ők? Nem veszik észre, hogy egyre gyakoribbak az olyan időszakok, amikor 3-4 hónapig nem kapnak fizetést? Ha civilek összeadnák az összes vagyonukat azért, hogy megyénként 1 településen tudjanak pályázni a csütörtökön Debrecenben bemutatott programok bármelyikére, akkor sem tudnák átlépni ezeknek a pályázatoknak a belépési küszöbeit.

Az NFT I-ben azok a civilek pályázhattak (azzal a reménnyel, hogy nem pusztulnak bele az EU pénzosztó szervek totális infantilizmusába,) akiknek volt 10-20 millió Ft likvidforrásuk. Ezekhez a pályázatokhoz már százmilliós tartalékokra volna szükség. Tamás Tímea azt is előadta, hogy ezekbe az épületekbe a TAMOP fog majd humánszolgáltatásokat telepíteni. A TAMOP viszont leginkább 20-30 nyertessel kalkulál évente országosan (ez azért egy bűvös szám, mert ennyi „jó ismerőse” általában van az 5-6 fős bizottságnak, akik egy-egy 5-9 milliárdos programról döntenek), és ez a humán tartalom fog megtölteni régiónként 500 új épületet és 300 felújított épületet! Ezek szerint, ha mi civilek, talpon akarunk maradni, feltétlenül meg kell nyernünk egy ilyen ÉPÜLETES pályázatot, mert csak azok lehetnek humánszolgáltatók, akik épület ügyben már megtették a magukét. A többiek felejtsék el, hogy EU-s pénzből fejleszteni akarnak!

Világos üzenet ez a civileknek! „TAKARODJATOK KI AZ ORSZÁGBÓL!” –mondja nekünk a pártokrácia! „Nehogy azt képzeljétek, hogy szükség van a polgárok által kidolgozott hiánypótló szolgáltatásokra! Nem kellenek a polgárok által kitalált helyi megoldások! Zavarják a civilek a fejlesztések korát!”

Amikor tatabányán kedvem szottyant a családi kasszám terhére egy átfogó közösségfejlesztő programot előkészíteni, 3 hónapig hetente jártam le interjúzni a helyi állami és civil humánszolgáltatókkal, az önkormányzat szociális iroda vezetőjét volt a legnehezebb meggyőzni az összefogás szükségességéről. A harmadik találkozásunk alkalmával bent ülünk az Otthon Segítünk Alapítvány vezetőjével és a város szociológusával, mire egyszer csak az önkormányzati szociális ellátó rendszer feje, előáll a következő „modernizációs elmélettel”:

„A körülmetéltek, akik sipkát viselnek a templomban, eldöntötték, hogy elég ebbe az országba 6 millió ember.” A beszélgetés korábbi szakaszában, amikor a mésztelepi cigányok kerültek szóba, már előadta, hogy szerinte 10 éven belül 3 millió lesz a roma lakosság létszáma, most meg arról beszélt, hogy 1 millió zsidó polgártársunknak fasisztoid népirtó stratégiája van arra, hogy kiirtsa az országból a magyarokat. (születések száma, bérszínvonal, fiatalok életkezdésének esélyei, TESCO jelenség, stb.)

Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel a világképpel, csodálkozom azon, hogy egyházi ember létére ilyen eszméket terjeszt, azt sem nagyon értettem, hogy mi köze ennek a humánszolgáltatók integrációjához meg az NFT ügyben zajló helyi fejlesztésekhez, én magam inkább a civil és szakmapolitikai kontroll teljes hiányát és a politikusok & köztisztviselői kar butaságát szoktam az ország süllyedésének okaként megnevezni.

A vonaton ott mocorgott a tudatalattimban ez az egész. Küldtem is egy sms-t a kolléganőnek, aki szintén fültanúja volt ennek az egésznek, hogy némi matekolással egy egészen furcsa jövőkép rakható ki a szociális szervezetek vezetőjének világképéből: 10-15 éven belül 6 millióan fogunk itt élni, ebből 3 millió cigány, 1 millió zsidó, és 2 millió többi.

Mivel a blogban írtam már a hétköznapi fasizmusról, gondoltam veszem a bátorságot és megosztom ezt a keserű tapasztalatot. A vidéki értelmiség egy része akkora tömegben érzékeli a hosszú és középtávú kilátástalanságot, hogy egy az egyben lefordítja az aktuálpolitika média üzeneteit és a saját, meg a politika tehetetlenségét a 60-100 évvel ezelőtti fajelméletekre.

Véleményem szerint az „Észak-alföldi 30 milliárdot mire kellene költeni?” kérdésében, nem kellene megvárni, hogy a tatabányai eset óta, az utcán polgárjogot nyert szélsőjobbos mozgalmak a maguk módján elszórakoztassák a médiát, meg beszédtémát adjanak a parlamenti képviselőknek, miközben meg a fejlesztési kérdésekről nem beszélhetünk mi civilek.

Szeretném rávenni a Civil Egyeztető Fórumot, hogy kezdeményezzünk egy 4-5 alkalomból álló nyilvános TV vitát, és kérdezzük meg a Fejlesztési Tanács illetékeseit, vagy az ennek megfelelő országos döntéshozókat, hogy miért hagyták figyelmen kívül a korábban a civilekkel egyeztetett javaslatokat, miért kellene ennyire értelmetlen dolgokra leszórni ezeket a pénzeket, a megcímkézetten humán fejlesztésekre szánt pénzeket miért nem lehetséges erre a célra felhasználni? Mivel igazolják ezeknek az elképzeléseknek a társadalmi hasznosságát?

Egyszerűen kérdezzük meg a helyi TV-ket, hogy hajlandó-e közülük 2-3 felvenni egy strukturált debate fórumot, ahol a civilek halál konkrét kérdéseket tesznek fel a Fejlesztési tanács tagjainak és a fejlesztéspolitikát koordináló politikusoknak.

Tapasztalatom szerint az országos média nem hajlandó ilyesmire, valószínűleg annyira a politikusok zsebében van a média, hogy esélytelennek tartom, hogy az Észak – alföldi civilek – kontra fejlesztéspolitikusok vitája – párbeszéde – jövőkép alternatívái média hírként megjelenjenek az országos vagy helyi sajtóban, de lehet, hogy van egy-két zug TV, ami független annyira, hogy felvállalja ezt.

Ha a kedves olvasó először jár ezen a blogon, tetszőlegesen kattintson rá bármelyik cikkre amit itt valaha közzétettünk. Mindegyik erről szól!

Ha újságíróként talál itt értékes tovább gondolandó jelenségeket, készséggel adok konkrét telefonszámokat az esetpéldák mögé.

Ha a kedves olvasó tagja az Észak Alföldi Regionális Civil Egyeztető Fórumnak, kérem tekintse operatív javaslatnak, hogy hívjunk össze egy minimum 5-6 fős bizottságot és készítsünk elő egy 4-5 alkalomból álló nyilvános vitát, ahol a civilek konkrét kérdéseket intézhetnek a fejlesztéspolitikai moguljaihoz.

Elvileg az EU világosan látja, hogy az alagút végén a tudástársadalom vízió jelentheti a fényt. Szerencsétlen EU bürokraták Brüsszelben megpróbáltak a hazai szegény emberek nevében legalább 30%-ban a Humánfejlesztések területére strukturálni pénzeket. A tehetetlen EU bürokratáknak nem lesz más választásuk, minthogy megállapítsák, hogy a humánfejlesztések pénzeit 0%-ban költöttük humán fejlesztésekre és legyünk szívesek kimutatható társadalmi hasznosság hiányában visszafizetni pár 100 milliárdot.

Szerencsétlen gyerekeinkre meg olyan országot hagyunk, amely évtizedekre visszavetette a felzárkózás, a fejlődés lehetőségét. Évente 1000 milliárd a kamatteher a költségvetésen, az NFT II után egy évvel akkora baromságokkal jelenünk meg Brüsszelben, hogy leállhat az EU fejlesztések max. 1000 milliárdos kifizetése (ami el sem indult), mellesleg soha sem léptünk ki a nettó befizető státuszból, és ez csak fokozódik!

Mellesleg a gyerekeimnek azzal is kalkulálni kell, hogy nemcsak az időseket és az akkori gyerekeket kell inaktívként eltartani, hanem a saját korosztályában is lesz 30-50%-nyi népesség, aki számítógép analfabéta, funkcionális analfabéta, mert már gyermekkorában olyan szegénységi kultúra vette körül, ami garantáltan nem készít fel a világgazdasághoz való csatlakozásra.

Ebben a vonatkozásban egészen biztos, hogy ki kell éheztetni a civil hálózatokat? Egészen biztos, hogy el kell lehetetleníteni a civil szolgáltatók kapcsolódását az EU-s humánfejlesztésekhez? Egészen biztos, hogy jól sikerült alkalmazni az EU szubszcidialitás elvét, azaz sikerül a helyi problémákat helyben megbeszélni, sikerül a helyi problémákra helyi megoldásokat találni, sikerül az állampolgárok öngondoskodását arra a szintre fejleszteni, hogy legalább 70%-uk önmaga tudjon gondoskodni magáról?

Ez program, amit Tamás Tímeától hallottunk nem tud sikereket felmutatni ezekben a kérdésekben! Ez a program a korrupció szubszcidilitása! Fejlesztéseket nem visz le a keleti országrész településeire, kirekeszti a helyi fejlesztések civil kulcsszereplőit, csak a pénzéhes pártokrácia alantas érdekeit szolgálja! Egy munkanélkülieket vizsgáló kutatás szerint a munkanélküliségben eltöltött idő fordítottan arányos azzal, hogy hány bejegyzés van a telefonregiszterben. Minél jobban nyomorgatja a politika a civil hálózatokat, annál mélyebbre süllyed az ország!

Ezeknek semmi sem drága!