Beindult a TB kampány körüli tartalmi vita. Lendvai Ildikó gyakorlatilag lehülyézte az isteni népet! Hogy is lehetne, hogy anélkül, hogy az 1200 oldalas jogforrást elolvasnánk, oszt megértenénk, két rubrika közül ki tudnánk választani, hogy melyik az érdekeink melletti dobozka.
Különben is, ki beszél itt biztosítóról, mikor ezek pénztárak, és ki beszél itt többről, mikor ez inkább sok, és nem pedig több, és különben is ki beszél itt kötelezőenről meg profitokról, amikor a kecske szereti a hullámpapírt.
Egy kicsit faramuci ez az érveléscsomag, amikor a parlamenti szavazáskor sem olvashatták el a képviselők azt, amiről szavaztak, ugyanis a döntéslőkészítés nem terjedt ki minden fontos részletre. Biankó felhatalmazást adtunk a jövő kormányzati jogalkotóinak ezzel a szavazással.
Ezt a biankó felhatalmazást egyetlen x elhelyezésével vissza fogjuk vonni.
Hiába csűri – csavarja a szavakat, hiába dolgozza ki menet közben a javaslatait, hiába próbál utólagosan felkészülni érvekkel és adatokkal, ha a jog lehetőséget ad arra, hogy ügydöntő népszavazás legyen, akkor lesz is!
A sajtó eléggé napirenden tartja ezt a témát, rengeteg szakértő nyilatkozik, az orvosi szervezetek is adják a szakértelmüket ahhoz, hogy a polgár rálátása bővüljön.
Ehhez képest a kormányoldal csak ilyen érvekkel tud előállni?
A hazai polgárok valóban tömegesen elzárkóznak a közügyekről, eltekerik a TV-t ha politikai játszmákat látnak, de vannak ismerőseik. Vannak referenciaszemélyek, akiknek a véleménye alapján azok is hellyel közel tájékozódnak, akik semmilyen újságcikket nem olvastak az elmúlt 9 évben és nem néznek ilyen műsorokat.
Az a közhangulat, hogy a TB törvény mentén „a király meztelen” helyzet van. Álljon ki és legyenek érvei! Ha csak ennyit tud felhozni, akkor bukni fog! Engem éppen arról győztek meg ezek az érvek, hogy továbbra sem mondanak semmit. Nem definiálják a megoldandó problémákat, nem mondnak célállapotot, nem nyugtatnak meg azügyben, hogy többé a különböző apparátusi érdekcsoportok nem növelhetik a mezítlábas állampolgár kiszolgáltatottságát. Az ellenkezőjéről hangzanak el érvek, de ezügyben nem.
Jó lenne, ha a politikusok a választási televíziós vitákhoz hasonló struktúrált debate helyzetekben vitatkoznának civilekkel. A pártpénzekből fizetett újságírók nem elég vehemens vitapartnerei ilyenkor a pártokráciának.
A rendszerváltás utáni politikai elit, különösen az utóbbi 10 évben, ixelőgéppé silányította az állampolgári játékteret.
Most még ezt is ezt is elvennék tőlünk?
Különben is, ki beszél itt biztosítóról, mikor ezek pénztárak, és ki beszél itt többről, mikor ez inkább sok, és nem pedig több, és különben is ki beszél itt kötelezőenről meg profitokról, amikor a kecske szereti a hullámpapírt.
Egy kicsit faramuci ez az érveléscsomag, amikor a parlamenti szavazáskor sem olvashatták el a képviselők azt, amiről szavaztak, ugyanis a döntéslőkészítés nem terjedt ki minden fontos részletre. Biankó felhatalmazást adtunk a jövő kormányzati jogalkotóinak ezzel a szavazással.
Ezt a biankó felhatalmazást egyetlen x elhelyezésével vissza fogjuk vonni.
Hiába csűri – csavarja a szavakat, hiába dolgozza ki menet közben a javaslatait, hiába próbál utólagosan felkészülni érvekkel és adatokkal, ha a jog lehetőséget ad arra, hogy ügydöntő népszavazás legyen, akkor lesz is!
A sajtó eléggé napirenden tartja ezt a témát, rengeteg szakértő nyilatkozik, az orvosi szervezetek is adják a szakértelmüket ahhoz, hogy a polgár rálátása bővüljön.
Ehhez képest a kormányoldal csak ilyen érvekkel tud előállni?
A hazai polgárok valóban tömegesen elzárkóznak a közügyekről, eltekerik a TV-t ha politikai játszmákat látnak, de vannak ismerőseik. Vannak referenciaszemélyek, akiknek a véleménye alapján azok is hellyel közel tájékozódnak, akik semmilyen újságcikket nem olvastak az elmúlt 9 évben és nem néznek ilyen műsorokat.
Az a közhangulat, hogy a TB törvény mentén „a király meztelen” helyzet van. Álljon ki és legyenek érvei! Ha csak ennyit tud felhozni, akkor bukni fog! Engem éppen arról győztek meg ezek az érvek, hogy továbbra sem mondanak semmit. Nem definiálják a megoldandó problémákat, nem mondnak célállapotot, nem nyugtatnak meg azügyben, hogy többé a különböző apparátusi érdekcsoportok nem növelhetik a mezítlábas állampolgár kiszolgáltatottságát. Az ellenkezőjéről hangzanak el érvek, de ezügyben nem.
Jó lenne, ha a politikusok a választási televíziós vitákhoz hasonló struktúrált debate helyzetekben vitatkoznának civilekkel. A pártpénzekből fizetett újságírók nem elég vehemens vitapartnerei ilyenkor a pártokráciának.
A rendszerváltás utáni politikai elit, különösen az utóbbi 10 évben, ixelőgéppé silányította az állampolgári játékteret.
Most még ezt is ezt is elvennék tőlünk?
Kommentek