RDH Blog - RSS 2.0A poroszos oktatás kritikai alternatívája régóta küzd azzal a kulturális kérdéssel, hogy árt-e az embernek az alapvetően negatív visszacsatolásokra épülő szervezeti közeg.
Politikai szocializációs szempontból fontos megjegyezni, hogy a katonai mintákra épülő szocializációs rendszerek szervezeti kultúrái mögött, mindig ott van egy állam és az azt fenntartó ideológus érdekcsoport.
Az iskoláinkban, a kórházainkban, a minisztériumi hivatalokban vagy a munkaszervezeteinkben hagyományosan fenntartunk hierarchikus emberi viszonyokat, ahol a fölül lévő felelős, az alul lévők felelőtlenek. Az értékelés a fölül lévő dolga, az alul lévők nem vesznek részt értékelésben vagy tervezési folyamatokban.
Ezekben a hagyományokban a senioritás alapon nevelik bele a "rendbe" a szervezetbe beérkezőket azok, akik beletanultak már a szervezet napi tevékenységébe, konfliktuskezelési mintáiba, tervezési rítusaiba.
Ezek a szervezetek leginkább egy "önmaga változatlan újratermelésére" koncentráló embergépként működnek, az innováció, a "mit változtassunk, mit kellene módosítani" szűk keresztmetszet ezeknél a szervezeti kultúráknál.
A kommunikáció kulcsszava sokkal inkább a "kell", mint a "kellene". E két attitűd jól jelzi, hogy ezek az embercsoportok sokkal inkább változatlanságot tekintik értéknek és gyanakodva szemlélnek minden felmerülő módosítási javaslatot.
Ennek van olyan hatása, hogy az ilyen mítoszokra épülő csoport sokkal kevésbé tud alkalmazkodni, ha a kihívásai ezt szükségessé tennék. Automatikusan bekapcsolnak az "önvédelem", a régi rend fenntartásának reflexei a "rendszeridegen" ötletekkel szemben.
Számos politikai szocializációs konfliktust kielemeztem már itt a blogon ezzel kapcsolatban. Azok a diákmozgalmak, amelyekben felnőttem, olyan tudásokra épültek, amelyek mélyen feltérképezték e kérdés számos aspektusát.
Pál Tamás életműve azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen hatása van a szervezet probléma megoldó képességére, ha a kultúra, amiben felnövünk arra nevel, hogy szankcionáljuk a problémák kimondását. Az "orrba vert" "ugrálók" példája arra tanítja a magyarokat /ez talán kelet európai és keleti attitűd/, hogy ne tegyünk panaszt. Ne fogalmazzuk meg nyilvánosan a problémáinkat és ne reménykedjünk abban, hogy másokkal összefogva közös probléma megoldási erőfeszítésünk nyomán előbbre halad a köz ügye.
Illetve a saját problémánk, a közösségi / szervezeti térben, értő fülekre talál és közeledik a megoldáshoz.
A kultúra, amiben felnőttünk alapvetően ennek az ellenkezőjét támogatja. A "ne szólj szám, nem fáj fejem!" - az általunk "sikeresnek" megélt világ.
Ez az egyéni "túlélési stratégia" persze közösségi síkon, akár már a szervezeti viselkedés terepén jelentősen korlátozza a szervezetek alkalmazkodó képességét, elveszi, megtöri, felőrli a motivációt. Nemzeti szinten a jövőkép alkotó funkció körül keletkezhetnek iszonyatos problémák, ha a jövőkép, a "merre megyünk - mit tegyünk" kérdése nem egy discurzus eredménye, hanem diktátum.
A személyiség, a családi jövőkép alkotó discurzus vagy az informális közösségiségek számára - a mi társadalmunkban - megjelenik a formalizált szerveztek autokrata ereje és időnként beavatkozik ezekbe a szférákba olyan módon, hogy törli, ellehetetleníti, eltapossa e szférák álmait.
A múlt hétvégén előadtam a politikai szocializációs elméletemet Pesten egy "Sörakadémia" nevezetű önképző körnek.
Komoly érdeklődés előzte meg az előadást, mert szinte minden családban dilemmáznak arról, hogy élhető közeg-e még Magyarország? Veszélyes-e otthon maradni? El kell-e indulni külföldi munkát keresni annak érdekében, hogy a lakáshitel ne nyomja agyon a családot, vagy valaha látótávolságra kerüljön egy saját lakás? Élhető-e, minta lehet-e a kultúraváltásnak az a formája, amit én választottam? Lehet-e tapasztalatokat átemelni az én London élményemből a családi stratégia kereséshez?
Annyira pedzegette a csoport a blogon kivesézett kedvenc témáimat, hogy lényegében nem is sikerült a 4 óra alatt végigmennem a kb. 20 perces prezentáción.
Egy vagy két modell kimaradt.
Az egyiket abból az olvasmány élményemből merítettem, hogy a repülőn haza felé menet elolvastam egy "pozitív pszichológiáról" szóló könyvet.
Ezzel a cikkel lényegében igyekszem bepótolni azt, hogy nem sikerült ott végig futni ezen a kutatási adaton.
A pozitív pszichológia e szerint a beszámoló szerint abból az alapélményből indul ki, hogy a döntően negatív visszacsatolásokra épülő totális rendszerek miként hatnak az emberre.
A második világháború lezárásának idején végeztek az észak koreai hadifogoly táborokban egy hatékony pszichikai hadviselésre épülő "kísérletet", amely arra épült, hogy a foglyokat kizárólag negatív hírekkel bombázták, a csoport kultúra lényegi eleme a negatív élmények felemlegetése volt. Alig őrizték ezeket a fogolytáborokat és elenyésző mértékben alkalmaztak testi fenyítést.
A hazatérők közül 1000 katonával végzett interjút Dr. Willia E. Mayer őrnagy, becslése szerint ezeket a hadifogolytáborokat megjárt katonáknál 38%-os halálozási arányt ért el a végelgyengülés, ezen belül a negatív önkép kiépítésére törekvő szocializációs mechanizmus, mint halál ok, az esetek felében a Mayer által "szélsőséges reménytelenség betegségnek" a katonák által "feladom kórnak" nevezett tünetegyüttes volt.
A katonákkal olyan élményeket mondattak el csoportfoglalkozások keretében, ahol hibáztak, vagy a elmulasztottak megtenni valamilyen jó cselekedet.
Azokat a leveleket adták oda a katonáknak, amelyek valamilyen negatív hírről számolnak be.
"Továbbá ezek a férfiak rendszeresen békétlenkedtek és egymás ellen fordultak, olykor közeli kapcsolatot alakítva ki a észak-koreai fogvatartóikkal.
Amikor a túlélőket átadták egy Vöröskeresztes csoportnak Japánban, lehetőséget kaptak rá, hogy telefonáljanak a szeretteiknek, és tudassák velük, hogy életben vannak. Nagyon kevesen éltek a lehetőséggel.
Hazatértük után a katonák nem tartották a barátságot vagy a kapcsolatot egymással. Mayer minden férfit úgy ír le, mintha szellemi magánzárkában lenne... acél és beton nélkül".
Szegény Kopp Mária sokat beszélt arról a kultúra kutatásai kapcsán, hogy a magyar politikai szocializációs produktumunk következtében az átlag magyar férfi hihetetlen nagy slamasztikában van.
A 65 év alatti máj cirrózis halálok kiugróan magas volta is mutatja, hogy a világ népeitől eltérően élünk, gondolkodunk, vagy halunk, a világ eme szegletében.
Ütköző kultúra vagyunk. Nagyjából annyira komolyan vesszük, hogy a kiteljesedett élet a személyiség vagy a család felelőssége, mint az angolszász társadalmak kultúrája.
Nagyjából annyira elismerjük, hogy a rendszeralkotóknak joga van olyan civilgyilkos módon beavatkozni a személyiség vagy a család álmaiba, értékvilágába, mint az észak-koreaiak.
Egy ismerősöm elküldött a facebookon egy "Best of orbán viktor" videót arról, hogy miket mondott 5 évvel ezelőtt a kelet-nyugati kulturális különbségek tanulságairól.
Begépeltem ezt az orbán beszédet, mert minden egyes mondata fontos üzenet. Érdemes mondatonként ízlelgetni, mert annak a tudásnak a birtokában, hogy mit csinált a valóságban egészen bicskanyitogató minden egyes megállapítása. Eredetileg szerettem volna "Fedor" mintájára amolyan "és ezzel szemben TÉNY az..." oszlopot írni e mondatokhoz, de ez valahogy nem sikerült így elsőre. Majd talán később.
| 1. | "Az állam alapítás óta Magyarország egy nyugati ország, amely saját jószántából soha sem akar többé a kelet része lenni!" | Akkor hogyan értelmezi a cselekedeteit annak tükrében, hogy mire kért és mire kapott mandátumot? Pl. Egy ilyen beszéd után. |
| 2 | "Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket." | Most merre keressük a helyünket? |
| 3 | "Szerencsétlen és igazságtalan nagyhatalmi paktumok szorítottak ki a nyugati világból." | Vagy szerencsétlen politikusok alkuképtelensége. Az EU-val miről tárgyalunk pl. a mezőgazdasági kérdésekben? |
| 4 | "Egy nyugati kultúrnemzet életére rátelepedett a kelet uralma, amely megmételyezte és tönkre tette országunkat. Nyugatos nép a keleti önkény hálójában." | Ezt mételyt hívják orbánizmusnak. |
| 5 | Ez a magyarok tragédiája, amelyet a XX. századi kommunizmus hozott a nyakunkra. | Azért ilyen önkényeskedő civilgyilkos rendszerből van még pár. Ferenc Jóska, Szamuely, Horthy, Szálasy, Rákosi, Kádár és most orbán. |
| 6 | itt következik némi bla. bla. majd: "a munkásosztály uralmáról és a nyugat bukásáról táplált beteges propaganda" | Most akkor miért restauráltuk a "nyugat bukásáról táplált beteges propagandát"? |
| 7 | "A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget és nem tűri a szabadságot." | Bogár László mitológiája szerint inkább a nyugat azon belül is a hazai zsidóság dolgozott ki jól működő tervet arra, hogy a "hogyan irtsuk ki a magyarokat" projekt minél gyorsabban /jövő hét szerdára/és hatékonyabban végbemenjen. Ezek az Aranybulla óta nem bírnak lekattanni erről a témáról! |
| 8 | " Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat." | A médiatörvénnyel megpróbálták a blogokig befenyíteni a nyilvánosság szereplőit. A civil szektor független szereplői, a szakszervezeti önszerveződések romokban hevernek. Nincsen független bíróság, ügyészség, sajtófelügyelet, alkotmánybíróság etc. |
| 9 | "Vagyontalanná tesz." | Ups egy 50%-os reálbér csökkenés. |
| 10 | "Elszegényít." | 47-ből meg lehet élni? |
| 11 | "Kiszolgáltatottá vetkőztet." | Hol az egymillió munkahely? |
| 12 | "Ha kell, megfélemlít!" | Mi folyik az államigazgatásban? |
| 13 | "A hatalomtól függő élet láncába fűz." | A FIDESZ cégcsoporton kívül prosperál nálunk akármi? |
| 14 | "Mióta a kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyan azt akarták. Szabadulni sorvasztó öleléséből és elzavarni hazai helytartóikat." | Remélem, hogy ez a régi reflex megint bekapcsol majd. |
| 15 | " A keleti önkény világa helyett MEGALKOTNI a magunk szabad magyar világát!" | Ez a demagógia felmerül sokszor. Nyenyi, köztársasági elnöki Áder beszéd stb. De mi lett a banki hitelezélssel. ups, az leállt! Mi lett az egyetemi tanárokkal? ups azok kéthetente kapnak olyan hírt, hogy megszűnik a munkahelyük. Mi lett a civil társadalommal? ezer és ezer módon megnyomorították a III. szektort. |
| 16 | "Kiszakadni a hatalomtól függő élet láncolatából!" | Mindenben a függőséget építgetik. Az általuk kontrollált munkaszervezeteknél lázadások sora kíséri fellépésüket. |
| 17 | "Visszaszerezni, újrateremteni az önálló, és független polgári élet garanciáit." | Az orbánizmus után ideje lenne ennek nekikezdeni. Elképesztően mélyre süllyedtünk ezen a területen. |
| 18 | " Tisztességes munkát!" | és tisztességes bért is szeretnénk. Az orbánizmus szerint akkor lennénk versenyképesek ha elérnénk a kínai bértszínvonalt. Ezt már elértük, de az egymillió munkahelynek se híre, se hamva. |
| 19 | "Tulajdon!" | Pl. MANYUP? |
| 20 | "Szabad vállalkozást!" | Hogy lehet vállalkozni egy olyan országban ahol nincsen a piacon érdemi fizetőképes kereslet? Ennek a durva csökkenése évtizedekre vetette vissza a hazai gazdasági fejlődést. |
| 21 | " ... és védelmet nyújtó jogrendet!" | ehhez el kell törölni vagy 60 orbáni I-podon írott törvényt. |
| 22 | " Nyugati demokráciát akartunk, amely a keresztény kultúrára, a szabadság, egyenlőség, és testvériség eszméjére épül." | Ezt mostanában nem nagyon akarják. |
| 23 | "Mindig is harcoltunk az áll-demokrácia ellen, ahol az élet rendjét az emberek helyett a hatalom szabja meg, a hatalom önkénye működteti, ha érdekei úgy kívánják, hazugsággal, csalással, maffiapolitikával, ha kell erőszakkal is." | Ez honnan szedte ezt a "álldemokráciát?" Mi lenne a valódi? A maffiapártok bekebelezték a bíróságot, az ügyészséget stb. stb. |
| 24 | bla bla bla a birodalmasdiról, és a hőseinkről" nézzük hát szét azünnep magaslatáról a mai magyar életen: 1. hazugságok ipari méretű termelése, 2. a hatalom eloldása az ellenőrzés pányvájáról, 3. sutba hajított felelősség, 4. intézményesített korrupció, 5. maffiamódszerek, 6. demokrácia nélküli többpártrendszer, 7. szociális válság, 8. tömeges elszegényedés, 9. munkanélküliség, 10. eladósodás, 11. kiszolgáltatott magyar gazdaság, 12. dobra vert ország.13. a független szabad élet elfojtása amerre csak nézünk14. adókkal megfojtott kisvállalkozások, 15. sorsukból kilábalni képtelen, máról holnapra élő kiszolgáltatott kisemberek, tíz körmével hiába kapaszkodó süllyedő polgárság. 16 nincstelenné, kiszolgáltatottá tett emberek, akik nem mernek fölszólalni és kiállni az igazukért, mert a hatalomtól függ a másnapi megélhetésük. 17. Hiába a NATO és hiába az Uniós tagság, ez nem a nyugat és nem a XXI. század. Ez a keleti élet és a múlt század, amit 20 év óta próbálunk magunk mögött hagyni, de újra és újra elér, körül fon és visszahúz bennünket." | Ez nem bírja abbahagyni. Ez a beszéd nagyjából olyan mint ha az öszsödi beszédet négyzetre emelnénk Szanyi Tibor piócamitológiájával. Elképesztő mértékben definiálja azt, hogy mennyire keleti despotizus az, amit orbán épít. Épp most ebben a beszédében mintha mandátumot kérne arra, hogy harcoljunk az ilyenek ellen!
Kedves jobb oldali barátaim!
Akkor most mi legyen? |
Már több mint 3 éve, hogy eljöttem otthonról. Asszem ennyi idő elég volt, hogy a bennem lévő tengernyi sérelem fájdalma időről - időre meghatározza a hangulatomat.
Soha sem hittem volna, hogy megélem, hogy ennyire vissza felé fordul az idő kereke.
A jövőnk a múltunk lett.
Arccal fordul az ország a legsötétebb idők felé, és ebben látja "boldogulását" !! ?? !!
Már készen van az az új Magyarország, amelyben nincsen helye civil aktivitásnak, közbeszédnek, javaslatoknak, probléma felvetéseknek. Talán a piac is feleslegessé vált, az állam sem gondolkodik semmiféle innováción.
Örülök neki, hogy 4 éve úgy ítéltem meg, hogy értelmetlenné válik a szakmám, fenntarthatatlanná válik a személyes egzisztenciám abban az esetben ha otthon maradok... és nem maradtam.
Elléptem a fejem felé zuhanni kezdő gerendák elől. Még időben. Most már sokkal jobban vagyok!
Kommentek