RDH Blog - RSS 2.0Elkészültem a könyv vázlatával.
Megvan egy power point prezentációban fejezetekre bontva az egész.
Brutális vádirat ez a politikai kaszt bűneiről és a mi jóváhagyó, elnéző tehetetlenségünkről.
A személyiség fejezet megírásához végig olvastam sok kultúra kutatással foglalkozó teoretikust.
Rettenetesen széles a skála. Sokfelé ágazó áthatolhatatlannak tetesző bokorerdő ez.
Mostanában többen írtak a nol-on olyan politikai szocializációs szakcikket, amely a társadalmi viszonyokra vetíti azt a freudista képletet, ami szerint az emberi személyiség az elfojtás falán túl lakó ösztönlényből, egy racionális énből és egy szabályokat számon kérő felettes énből áll. Még az a discurzus is felvillant, hogy induljunk ki az etológiai kultúra megközelítésből.
Teljesen mellbe vágott Freud meghatározása. A felettes én az ő megfogalmazásában A KULTÚRA bennünk élő helytartója.
"A kultúra megbirkózik tehát az egyén veszélyes agressziós kedvével, azáltal, hogy gyengíti, lefegyverzi, és belsejében kialakított hatóság útján megszállva tartja, mint meghódított városban egy megszálló csapattal ellenőrizteti azt."
"Freud szerint a döntő kulturális lépés az egyén hatalmának helyettesítése a közösségével."
"A kultúra legerősebb gátja az emberben meglévő agresszív hajlam, ennek léte kényszeríti az embert a kultúra igénybevételére."
Sigmund Freud: Rossz közérzet a kultúrában
Ez a "tektonikus rétegek egymásra hatása" szemlélet akár a Freudi kultúra / személyiség koncepcióból is levezethető.
Bár a pszichológiában konszenzus van arról, hogy a személyiségről alkotott modelleket nem vetítjük rá a társadalmi folyamatokra, két cikkel is találkoztam az elmúlt hónapban, ami egy az egyben használja politológiaként Freud modelljeit.
A Wikipedia is ezzel zárja Freud életművének bemutatását:
Mindezek ellenére nem csak a pszichológia egyik nagy újítójának tartják, de a nyugati gondolkodásra egyik legnagyobb hatással levő alaknak is. Munkásságának eredményei gyakran kerülnek az irodalom és a filozófiai viták fókuszába, vitatva a tudományos és orvosi értéküket. Hatással volt ezen kívül még a szociológiára, antropológiára,politikatudományra, történelemre, irodalomra, művészettörténetre és kritikára.
Vannak szakmák, amelyek számára a kultúra azért érdekes, mert formálni akarják a kultúrát.
A közösségfejlesztő akkor elégedett a munkájával, ha a közösség megtalálja az összetartozás, a közös tevékenység boldogságát.
A HR-es akkor boldog, ha a szervezet motivált emberekből áll, akik elkötelezettek a közös céloknak. Ha a fizetésen túl is van értelme a közös munkának.
A közéletformálók sem csak a megértés céljával írnak le kulturális jelenségeket. Azzal a céllal láttatjuk azt amit látunk, mert szeretnénk egy közjó irányába mutató közös rálátást kialakítani.
A mi mozgalmi iskolánk erősebben támaszkodik a Carl Rogers-féle humanisztikus pszichológiai eszköztárára. Abban a koncepcióban egyszerűen nyitott szívvel és közös munkával meg kell találnunk, hogy "hol akadt el egy fa a folyón?" Mitől állt le a flow? Ha megtaláljuk és kiigazítjuk a keresztbe akadt fát, a faúsztatás ismét megy a maga medrében!
A rálátás, a felismerés egy nagyon fontos lépés a változáshoz.
A közösségi rálátás, az, hogy mindannyian megértjük, hogy ez és ez probléma:
"- Dolgoznunk kellene ezen!"
Egy alapvető és kihagyhatatlan lépés a közösségi ügyek probléma megoldó folyamataiban.
Éppen ezért a kirekesztő közélet struktúrák, egy hihetetlen fontos ponton mérgezőek a közösségre.
A felismerésben akadályozzák a közösségeket.
A tanuláshoz, az önfejlesztéshez való jogunkat tiporják sárba azok, akik rátelepednek a társadalmi tervezés folyamatokra és azzal kísérleteznek, hogy belefojthatják-e mindenkibe a szót.
Egy Szabó Lőrinc vers:
Most megyek, mert dolgom van!
Kommentek