RDH Blog - RSS 2.0Bitó László egyetemi tanár írt egy cikket a demokrácia körüli reménytelenségről. Szumma szummárum arra buzdít a cikkben, hogy ne adjuk fel a reményt, ne képzeljünk patákat és szarvakat Orbánnak, inkább feltételezzük, hogy eztán demokrata lesz, és a saját belső mércénkkel hívjuk elő a FIDESZ személyiségében lévő demokrata arcot.
Egyrészt igaza van ebben a szerzőnek. Magunkban inkább tudjuk menedzselni a változáshoz szükséges újfajta hozzállást, másokban ez nehézkes és sokszor reménytelen.
Ugyanakkor állati nehéz felvenni ezt az attitűdöt.
Felejtsem el minden sötét tettét, soha többé ne hánytorgassam a szemére, hogy velejéig civilgyilkos és minden lépésében zsákmányszerző, fogladjam el, hogy az ő kezében lesz a karmesteri pálca és nekem (és a többi tíz vagy huszonmilliónak) fogja vezényelni, hogy miként másszunk ki a komplexusaink gödréből?
A közbeszéd számos ponton tartja a FIDESZ tetteit a demokráciára veszélyesnek. Én magam demokrácia fejlesztéssel foglalkozó ifjúsági mozgalmakban nőttem fel. Ezeket a Halász - Zuschlág paktum halálra ítélte, így szinte írmagjuk sem maradt mára.
Én egészen elmélyültnek látom a FIDESZ csapat által kezdeményezett, de a végrehajtásban az MSZP és az SZDSZ segítségére is támaszkodó pusztító tevékenységet.
Vélményem szerint a mi kultúránk vélhetően a folyton cserélődő idegen hatalmak fennhatósága miatt eleve bizalmatlan a fölül lévő intézményességekkel. Ha lenne királyunk, mi leköpnénk nap mint nap.
A FIDESZ politikai szocializációs tevékenysége ezen az intézményeségtagadó ponton sokat erősített az eleve szélsőségesen erős ilyen irányú kultúrális belállítódásunkon.
Akár kérdőívvel is meg tudnám mérni egy kultúra intézményességtagadó mélységeit, a nőies és individualista (Globe és Hofstede mérőeszközei) adják ki az intézményességtagadó szélsőséget.
Az individualizmus - kollektivizmus skálán másodikak vagyunk, előttünk egy afrikai ország, a nőies - férfias skálán harmadikak.
A FIDESZ kitartó munkával idézte meg azt a khaoszt, ami kultúrálisan előállt.
A cikket kiegészíteném egy újabb szemponttal. Vajon Orbánnak van még kedve kormányozni? Vajon innen is fel tudja majd venni a szálat? Nem fog elle fordulni a népharag, ha kiderül, hogy semmilyen csodafegyver nincs a birtokában?
Érdekes ez a varázsoljunk demokráciát megközelítés, de az a baj, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia fizikailag fenyegeti azokat a lúzereket, akik egyszerűen csak a saját tisztességességükkel akarnak valami optimális hatást kiváltani a környezetükből.
Geréb Ági bebörtönzésével már megvan az első olyan áldozatunk is, aki egy hiánypótló szociális szolgáltatás megszervezéséért a hatályos törévnyek alapján gyilkosnak titulálható, és lecsukható.
A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia és a kórházi nőgyógyász érdekcsoport fel tud mutatni ilyen törvényeket és ilyen bíróságot. A többi új tipusú társadalmi mozgalom körül is fel tudom mutatni a fizikai fenyegetettséget.
Ami a leg szomorúbb az egészben, hogy ha ők nem számíthatnak a demokratikus kontrollok védelmére, akkor ki?
A visszahívhatóság valóban tökönragadná ezt a kérdést. Az amerikai demorkácia és a hazai akárminek az összehasonlításából azért kiviláglik, hogy miért védi a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia megveszekedetten a visszahívhatatlansághoz sőt a számonkérhetetlenséghez való Álmos vezértől eredeztethető örökölt jogát.
Az amerikai kultúrában, ha a képviselődet nem tartod egy részletkérdésben a közérdeket kellőképpen érzékelő figurának, akkor kampányolsz a civil ügy mellett és ha a közvélemény melléd áll, ez végzetes a képviselő pozíciójára nézve.
Hazánkban a részvételi demokráciának se gyökere, se infrastruktúrája nincs. A legerősebb civil mozgalmak, (vegyük példának a NOE-t.) infantilis pattogó bolhák a parlamenti prátokhoz képest. Ráadásul a hazai érdekképviseletek nem is szoktak komolyan ütközni a pártokráciával.
Néha egy-egy magánszemély felveszi a kesztyűt ésleoszt nekik egy nyaklevest.
Idehaza az a módi, hogy jedi lovagként van-e akkora varázshatalmad, hogy egy MSZP vagy egy FIDESZ jellegű dinosaurusz erejét megtörd egy társadalmi konfliktus elsetén.
Erről szól a visszahívhatóság / számonkérhetetlenbség körüli hazai huzavona.
Az érdekképviseleti sikerek esetén kizárólag ezt a jedi jelenséget tudjuk felmutatni. Ilyen például a MIÉP kigolyózása a parlamentből, vagy a népszavazás a vizitdíjról, és még sorolhatnám.
Mi vagyunk a világ leg individualistább népe. Miért-ne tekinthetnénk a képviselőkre úgy, mint személyekre?
Kommentek