10 napig szabin voltam, és természetesen hazautaztam a mi kis intézményességtagadó országunkba.
Mivel net nélkül élek egyelőre, eléggé leszoktam a napi események követéséről. Tulajdonképpen nem is akartam bepótolni, talán a szabadságom negyedik napján vettem kezembe egy METRO újságot, mivel az utcán vártam valakire.
Címlap: kétszer döntött a „tisztelt ház” a parlament feloszlatásáról. A Kossuth téren ismét kordonokat állítottak.
Beleolvasok a cikkbe, hátha történt valami érdekes. Azt például érdekesnek találtam volna, ha végre lezárul ez a Gyurcsány korszak!
Gyorsan becsuktam az újságot, igyekeztem terápiás mantrákkal elhessegetni magamtól ezt az egészet…A politikai kultúránk, ezek szerint semmit nem változott!
A 8. napon végignéztem egy TV híradót, meg egy-két hírműsort az esti adásokból. Döbbenetes, hogy mekkora
erőszakhullám söpört végig az országon amióta eljöttem!
Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy a „legyen polgárháború” vagy az „irtsuk ki a politikusokat” jövőképekhez halottam több érvet ebben az igen felületes bepillantásban.
Az
előző blogbejegyzés háttere pl. az, hogy a levelezésemhez járó okos reklámkereső oda nyomta az orrom alá ezt a hírt, mely szerint hekkerek akasztott politikusokat tesznek egy-egy védtelen honlapra.
Az
OCÖ konferencián elmondott beszédemmel még feltűnést keltettem azokban a körökben azzal, hogy nevén neveztem az intézményességtagadó kultúra groteszk részvételi demokrácia receptjeit… De ma már … , lerágott csont!
Ugyan azok a politikusok, akik előállították ezt a
kulturális sokkot, képesek egyik mondatukban nagyokat csodálkozni, másik mondatukban pedig folytatni ezt az
egészet.
Nem volt meglepő számomra, hogy a sajtó a pártokráciával egyetemben végül is lebegteti azt a kérdést, hogy a romákat öldöklő gyilkosok végül is fizetett zsoldosok lehetnek, avagy szimplán csak feléledt a terrorizmus ezen formája.
A szélsőjobbos utcai őrjöngők is egyértelműen baloldali bértüntetők lettek a jobboldali média szemében, persze csak az után, hogy 26 FIDESZ országgyűlési képviselő napi szinten mondott beszédet a Kossuth téren.
Az előző blogbejegyzésemben arra intéztem felhívást, hogy szedjük már össze az országgyűlési képviselő urak és hölgyek beszédeiből azokat az idézeteket, ahol politikusok kiirtására szólítanak fel, vagy a polgárháborús terrorizmus mellett érvelnek.
Láttam egy műsort, amelyben a gyűlöletbeszéd körüli törvényi szigorítás csontját rágták tovább. Azt a kérdést feszegette a tudósítás, hogy alkotmányi szinten kellene elindulni, vagy lehet törvényi szinten is megfelelő mozgást találni, például a büntetési tételek emelésével.
Fel sem tették azt a kérdést, a pártokrácia és a velük kollaboráló sajtó képviselői, hogy véletlenül nem a kultúra lett megint beteg?
A második világháború körüli fasizmus is jól megmutatta, hogy míg más népek kisebb vagy nagyobb hatékonysággal fel tudtak lázadni az őrült fasiszta rezsimekkel szemben, nálunk síri csend és semmi ellenállás.
Kérdezhetnénk ma, hogy miként lehetett nagyapáink számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy akkor most megbélyegzünk bizonyos csoportokat, majd kitiltjuk őket innen-onnan, majd kiirtjuk őket.
Kérdezhetnénk, ha nem szembesülnénk manapság azzal, hogy újra beleléptünk ebbe a folyóba! Megint természetes a hazai közember számára a kristály tisztán fasiszta világnézet!
De ezért most ezek a politikusok egyértelműen felelősek! Ők csinálták! A demagógiájukkal elvitték idáig a hazai közállapotokat, és a nagy nemzeti szegénységstratégiájukkal, mármint azzal a stratégiájukkal, hogy a társadalom 70%-a legyen annyira szegény, hogy a napi megélhetését se lehet már kihozni a hazai jövedelemből, előállt a 30-as évek Magyarországa!
Megszokható az esztelen erőszak?
Megszokható, hogy arcátlan politikusok ennyire eltávolodjanak a közjótól?
Kommentek