Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Öt dolog, ami ebben az évben sem történt meg

2013.01.03. 14:29 :: Saman

 facebookon elért a Véleményvezér ilyen témájú 2 cikke, aminél sejtettem, hogy ilyen listát csak is szubjektív szempontok alapján lehet felépíteni. Mivel nem volt a listában a Halász - Zuschlág paktumra alapuló civil pogrom felszámolása, rögtön tudtam, hogy nekem is meg kell írnom a saját prioritásaim alapján a legfontosabb 5 elmaradt változás listáját.

Mi az, ami ugyan olyan lett?

A közösségfejlesztés perspektívájából írok közéleti folyamatokról, innen ért benyomásaimat dolgozom fel amikor megszületik egy cikk. Érdekel a kultúra, a rendszer változása. A honnan jöttünk és merre tartunk? Illeszkedhetnek-e személyes álmaink vagy kisközösségeink célkitűzései a kor keretei közé? Ez néhol madártávlat, néhol vastagon társadalom-anatómiai leírás.

Akar-e Magyarország tudás alapú társadalom lenni?

Akarunk-e piaci sikereket? Akarunk-e jól, jobban kapcsolódni a világ kereskedelmi vérkeringésébe?

Mit akarunk kezdeni a magas adókkal, az óriási munkanélküliséggel, a növekvő kilátástalansággal?

A blogon viszonylag konstans szempontokat használok a folyamatok értékelésére a kirekesztő vs. integráló társadalom technikáit igyekszem elcsípni azokon a pontokon, ahol egyértelűen elindul valamelyik irányba. 

Radikálisan különbözik az én blogom a politikai témájú blogoktól, mert folyton kilyukadok oda, hogy jobb lesz-e holnaptól a célokat kitűző embernek. Ez már kifejezetten alulnézet. Konzekvensen az életvilág szemszögéből sőt, az életvilág lehetőségeinek jobbulását számon kérve írok.

A közéleti felépítmény kirekesztő irányú változásai e szerint a hipotézis szerint közvetlenül megjelennek cselkvési lehetőségek korlátjaiként.

Amikor az NCA-ban lévő 6 milliárd Ft megtizedeli a III. szektor közösségi aktivitásának független peremvidékét, onnan, arról a pontról feltehetünk olyan kérdéseket, hogy fele annyi pénz-e egy 8 év mulva ugyan olyan Nemzeti Civil Alap támogatási összeg, ha a pénz vásárlóértéke elveszítette vásárló erejének több mint felét? Ismét fele annyi-e az NCA III. szektornak jutatott támogatása, ha egyszer csak nominálisan is megfelezik a pénzt? Ismét fele annyi lesz-e a civil életvilág mozgástere, ha a Halász-Zuschlág paktum átpolitizált civil világát elsodorja a Békemenet ideológus érdekcsoport állcivil söpredéke? A kudrackerülők országában innentől kezdve bezárták az óvodát! Nincsnen olyan gyakorló terep, ahol az emberi együttműködések integrátorai kipróbálhatnák magukat kicsiben. Egy terep van, a piac. Ahol, belépési küszöb az, hogy a multadban mennyi tőkét halmoztál fel arra a célra, hogy most kockáztass!

A piaci szektorban is ez folyik évi 1000 milliárd Ft EU fejlesztési pénzzel és más állami kontroll alatt lévő forrással, iparágak körüli jogszabályi változások körül. Az állami hálózatoknál is megy a pártkáderek telepítgetése.

Megható, amikor ilyen pusztító beavatkozások után a kormányzati ideológusok olyan baromságokat mondanak bele a mikrofonba, hogy "impruve your life". Mit tegyen az egyén? Mit tegyen a kisközösség? A munkaszervezet? Az országostól a helyi érdek egyeztetésig akárki, aki közösségi síkú célkitűzéseken gondolkodik!

Mindent megtesznek azért a párt predátorok, hogy az intézményesült szervezetek síkján tatárjárás szinten megerőszakoljanak és megöljenek mindenkit aki mozog, majd amikor azt látják az adóbevétleknél, a munkaerőpiaci integrációs adatoknál, hogy nincs az országban integrációs teljesítmény, nem növekszik a foglalkoztatottak száma, akkor ráfogják a mi tehetetlenségünkre, lustaságunkra, hozzá nem értésünkre a dolgot.

A jövőkép gyártástól kezdve, az irányíthatóság intézményrendszerének változásán keresztül, a tanuló - gyakorló terepek karbantartásáig minden fronton olyan drasztikus sokk érte a társadalmat, hogy talán elérkezett az a pont, hogy a Mari néni politikai aktivitás téren ható távolságtartásával élő átlag magyar is szembesül a valósággal. Mi a baj azzal, hogy ha nincs a politikai síkon jövőképünk, mi lesz velünk, ha a politikusok zabla nélkül tombolásznak, lerázva magukról minden társadalmi kontrollt, beleértve a párt belső demokráciájának "józan ész" hatását?

Nézzük akkor, mi az én 5 "idén sem változott" pontom:

1. A forráselosztási területeken továbbra sincsenek modernizációs prioritásaink

A Gyurcsány féle "nem csináltunk semmit, csak hazudoztunk reggel, délben és este" pont óta egyfojtában olyan hiszterikus a pártok jövőkép körüli közgolkodása, hogy gyakorlatilag egy kerek évtizede nem lehet stratégiai kérdésekről beszélni. Már nem divat választási programokat meghirdetni. Senkivel nem kell egyeztetni törvényekről. Vonaton megírjuk az Ipodon, Enter - bemén a Parlamentnek, oszt jó napot!

Ez, azért érdekes évtized, mert az országunkat ebben az évtizedben érte az EU csatlakozás körüli Marsall segély tipusú fejlesztési tapasztalat. Az EU család azt érezheti a magyarokkal kapcsolatban, hogy ez a menyasszony az esküvő napjától kezdve nyiltan paráználkodik úton útfélen, szégyenbe hozva ezzel a családot. Ez a férj nem akar munkáról beszélni, sőt ha források kerülnek a kezébe a családi kasszából, akkor menten elissza, elkártyázza, veszélyeztetve ezzel a saját és a teljes család biztonságát.

Két ponton érinti a közbeszéd retorikája a modernizációs kérdést. Egyrészt a munkahelyteremtés körüli orbáni retorika kizárólag az ipari termelést tekinti érdemi teljesítmények. Nem tűnik fel ennek az 50-es korcsoportnak, hogy 40 évvel ezelőtt az ipari társadalom csillaga leáldozott. Kulturálisan értjük és éljük, de a fejlesztési elképzeléseinket nem köthetjük ehhez az innovációhoz, mert az nem jelen és jövő, hanem múlt. Szoktunk nosztalgiázni az önellátó gazdaság újbóli felvirágzásán is, egyes polgártársaink visszaköltöznek kertes házba kapálni, vagy akár jurtába, de nem gondoljuk, hogy ez olyan méretű társadalmi igény, hogy a kancatejen alapuló gazdaság a vezető kormánypárt vezérlő jövőképe kell hogy legyen.

A magyar "modernizáció" kb. 15 éve fordítva ül a lovon és ez már a GDP adatokban is durván kiütközik. Szégyen volt odahaza civil foglalkoztatási szakemberként magyar tudósok közé menni, mert állandóan beleütköztem abba, hogy az MTA felkent nagyjai éppen úgy nem akarnak tudás társadalomról beszélni mint a bugris politikusaink.

Első kérdés: Ebben az évben ez megváltozott?

2. A forráselosztási grémiumokat továbbra sem értékeli a társadalmi kontroll

A sajtó tele van a Simicska and Puch co. válogatott rémtetteivel. Az EU felfüggesztette az EU források kifizetését, majd feloldotta később ezt az embargót.

Talán annyi változott, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe még pofátlanabbul gyártja a pártcivileket és ereszti össze őket EU médiabiztosokkal, diákokkal, akárkikkel akik csak civileket keresnek a hazai közbeszédben.

Ez EU évi 1000 milliárd forintos fejlesztési forrásairól már nem is beszél a sajtó. Gyakorlatilag az emberek lemondtak arról, hogy a fejlesztésekről beszéljünk, gondolkodjunk, ezek fejlesztési hatékonyságát értékeljük.

Lassan 5 éve hogy eljöttem otthonról. Elég erőszakosan hisztiztem azon, hogy a sajtó kezdjen el hírt adni arról, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe minden egyes forráselosztási döntéshozó testületben félretolja a szakmai pontozást és pártlisták alapján osztanak csak forrásokat. Nem akadt sajtómunkás a pusztában, aki feltárta volna a Halász-Zuschlág paktum életvilágát! Éppen ezért, a mai napig eszkalálódik ez a jelenség. Már olyan civil szervezetek összemolottak, mint a NIOK. Ha egy 3 napos forradalom valóban elsodorná a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe 264 évre bebetonozott hatalmát, most fel tudnánk állítani civil testületeket abból a célból, hogy őrkutyaként figyeljék azt a jelenséget, hogy elkurvulnak-e a politikusaink?

Milyen hatással volt don Ángyán de la Gödöllő József civil társadalmat pótló politikai tiltakozási kampánya a mezőgazdasági keretek változására?

Másodk kérdés: Na ez ügyben lassult az összeomlás üteme?

3. Nincsen helye a társadalmi tervezésnek a közbeszédben

Talán ebben az évben következett be az az evolúciós forradalom, hogy a hírek szétterjedésének technológiai háttere felszerelte a homo sapienseket olyan kütyükkel, amelyet magunknál tartunk és közvetlen kapcsolatot jelent a körülöttünk áramló hírekkel.

Ha ma következne be a Halász-Zuschlág paktum születése tipusú politikai földcsuszamlás, a gyakornoklány bizonyára a facebookon is elbőgné magát és a civil körökben forgó referencia csoportja a megosztásokon keresztül egy napon belül minden arra figyelő civilhez eljuttatná a hírt.

Az USA-ban Politzer József munkásságának köszönhetően ez már 100 éve így működik a korábbi információs technológia már elég volt ehhez. Nálunk még ez a technológia se hozta el a társadalmi kontroll korát. Az év végén azért rendeztek olyan lovagi tornát, ahol facebookon publikált video üzenetekben pofozták egymást a felek. Az egyik oldalon a setétség fejedelme szórta újabb penetráns demagógiáit, majd a diákok is feltettek egy-egy video üzenetet.

Az országos érdek egyeztető mechanizusok változásáról, akkor hallottunk utoljára, amikor tavaly ilyenkor a kormány megsemmisítette a tripartit egyeztető testületet és egy akármilyen nagy népi hurrált javasolt a helyére, papokkal, sámánokkal, lókupecekkel és szakszervezeti vezetőkkel.

Azt már az előző orbán kormány alatt látni lehetett, hogy a politikusoknak van szándéka szétrombolni ezeket a kommunikációs platforokat és az is látszott, hogy építeni ezen a területen nem fognak. 

A jóléti társadalom felépítményének a MINIÁLBÉR körüli alku az alapja. Jól látszik, hogy a rendszerváltás utáni modell erre alkalmatlan volt. Anno meghirdettek egy gyűlést. Aki oda elment, azokból lett az OÉT és sosem tudtak egegyezni abban, hogy tulajdonképpen kiknek kellene és kiknek nem kellene oda bebocsáttatást nyerni.

Nem vezettük be 8 év kudarc után mondjuk a német modellt, ahol ágazati alkukat folytatnak le. Nincs olyan, hogy a nem működő helyett választunk egy működő verziót. Kidobjuk a gyereket a fürdővízzel. Nincsen alku a miniálbér körül és nincsen jóléti társadalom se! Már céljaink sincsenek! 

Az idén két mozgalom térdre kényszerítette a kormány gőgös "fekete öves demagógjait". A feministák és a diákok is kitaposták a kormányzó ideológus érdekcsoportból, hogy tűzzék napirendre az általuk felvetett kérdéseket.

Szerintetek a lókupecek bölcsessége majd segít az ország bajain? Persze! A lopás volumenének négyzetre emelésében! Ehhez is gratulálni tudok a magyaroknak!

Harmadik kérdés: Mihez is gratulálhatnék az idén? OÉT? Felügyelő bizottságok? Önkormányzati rendszer autonómiájának növekedése? A III. szektor kiteljesedése?

4. A rálátás fokozásával, a tudósításával a részvétel társadalmasításával foglalkozó személyek továbbra is üldözöttek és semmiképp nem kulcsszakértők.

A III. szektor és a függeten sajtó elpusztítása után az idén megtudhatták az egyetemek, hogy 80%-kal kevesebb forrás áll majd rendelkezésükre.

A rendszerezett információ, vagy ne adj isten a szemléletformáló tudás előállításával foglalkozók, nálunk nem az a kaszt, akik az ipari munkahelyek megszünése után, munkahelyek százezreinek létrehozásával reprodukálják a korábbi teljes foglalkoztatottság körüli állapotot.

Nálunk, a "mi modernizációs célképzeteink" szerint ők az a kaszt, akiknek mindegy szállig ki kell most menniük más országba.

A történelemben voltak ennél durvább értelmiségi ellenes pogromok is. A lengyel értelmiséget lemészárolták Katiny erdeiben péládul. A Kínai Kulturális Forradalom alatt deportálták a hagyományos mesterségek tudását őrző embereket. A Rákosi éra Gulág jelensége pepitában ugyan ez.

Hát nem kedves az orbán rezsim, hogy nem deportálta az egyetemi tanárainkat? Azért innen látszik, hogy valamelyest, azért humanizálódott a világ 40-80 év alatt.

Negyedik kérdés az EU tag polgártársainkhoz, - hívjuk magunkat európai polgároknak: Változott valami ebben az évben a tudástársadalom irányába hadra fogható szakmák világában?

5. A sajtó továbbra sem tematizálja a Halász-Zuschlág paktum következményeit 

Ebben az évben biztosan teljesítettem azt a fogadalmamat, hogy a nol.hu kommentekben 1000 alkalommal említem meg, hogy a Halász-Zuschlág paktum milyen hatással van a hazai közéleti folyamatokra.Tavaly megnéztem a google segítségével és még nem volt ki az 1000. Összeszámoltam azt is, hogy éves viszonylatban  hány blogcikk keletkezett itt a reszvetelidemokracia.blog.hun. Ez a 906. cikk.

A sajtó teljesítménye a Halász - Zuschlág paktum témájában továbbra is akkora, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány cikket tudnak felmutatni a témában.

Ötödik kérdés: Az idén Ti többet olvastatok erről a sajtóban?

Az idei év várva vért eseménye: Zuschlag szabadul szeptember 21-én 6 év után.

Szólj hozzá!

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr94988000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása