Amíg otthon voltam, épp “tombolt” az önkormányzati választási kampány.

Nagyjából azzal a vehemenciával, mint amikor anno 98-ban a FIDESZ először került kormányra.

Az MSZP vélhetően úgy döntött, hogy jobb, ha hallgat és rejtőzködik, így tudja minimalizálni a veszteségeit. A JOBBIK szorgalmasan kampányolt az utcán, éltette a Magyar Gárdát, mint a civil társadalom nagy megmozdulását, az LMP pedig teljesen úgy vislekedett, mint, aki meg gondolta magát és úgy döntött, hogy egyáltalán nem szeretne politikai szereplővé válni. Látszik hogy az LMP-t civil közegben nevelkedett figurák csinálták. Az énerejük nem a politikába való. A kicsibe énerejével nem lehet politikai karaktereket felépíteni.

A  FIDESZ ebben a szinte néma kampányban is demonstrálta, hogy ő az úr ezen a piacon. Mindenhonnan FIDESZ bájgúnárok mosolyogtak a pestiekre.

Leginkább az esett nekem rosszul, hogy az ország szisztematikus és fokozódó mértékű kifoszátását azért kellett eltűrnünk, mert 4 évente meg szeretnénk tudni, hogy a bájgúnároknak mi a neve?

Ezért kell évi  600 - 1000 milliárd Ft-ot lopni?

Ezért kell tűzön-vizen keresztül meggátolni az évi 1000 milliárd Ft EU fejlesztési pénz társadalmi hasznosságának érvényesülését?

Kicsit nagy ár! Ezt a fajta társadalmi hasznosságot más országok tatárjárás jellegű pusztítás nélkül is produkálni tudják. Az Antal és a Horn kormány alatt még a mi országunk is normálisabban működött ezügyben.

Döbbenet volt számomra az MSZP helyi rádióban hallható hirdetése. Azzal kampányoltak, hogy ne hagyjuk, hogy pártközpontok döntsenek a fejünk felett. Miközben a Halász – Zuschlag paktum óta földig rombolták a hazai demorkácia civil felét, egyszer csak előállnak azzal, hogy még is kellene valamilyen csatorna, ahol ráláthatunk a közügyekre.

Totálisan hülyének nézik ezzel az embereket! Azt hiszik, hogy elfelejtjük, hogy a politikafüggetlen civil mozgalmak kiirtása épp az ő nevükhöz kötődik. Személyesen a legnagyobb vezetőik, Gyurcsány, Mesterházy vezették az irtóhadjáratokat. Most meg kifejezetten a részvételi demokrácia képpel takaróznának! Ettől várnák a megváltást.

Döbbenet volt számomra az LMP levitézlése is. Amikor bekerültek a parlamentbe, akkor 127 tagja volt a pártnak.

Ahhoz, hogy őszre össze kovácsolják a pártot, óriási hálózatépítő teljesítményt kellett volna felmutatni, ehhez képest úgy tűnik totálisan belemerevedtek az öt-hat évvel ezelőtti struktúrákba.

Mindneki büdös nekik, aki nem a Védegylet körül nevelkedett, max családi kötelékek mentén szavaznak bizalmat, ami rettenetesen kevés volt ahhoz, hogy kiépüljün az országos közösségi háló. Maga a részvételi demokrácia nézőpont felmerül ugyan a retorikájukban, a pesti kampányuk, ami ha jól láttam akkor az utolsó 6 napban indult el, épp arra koncentrált, hogy a FIDESZ  - MSZP fosztogató  együttműködést felmutassák az embereknek (Margit híd, 4-es metro, BKV).

A részvételi demokrácia retorikát láthattuk az MSZP-től is, az LMP-től is, de a gyakorlat az harmatgyengére sikeredett. A párt HR-eknek a párt holdudvarok megszóllítására és mozgósítására se igen van tehteségük, nemhogy arra, hogy a pártok valóban azzal az ígérettel jelenjenek meg, hogy általuk a közéleti kirekesztettség fokozódása megfordul majd, és eztán részt vehetünk a saját sorsunk alakításában.

Gondolom a pestiek kevesebb mint 4%-a találkozott az LMP plakátjaival, így gyakorlatilag meg sem próbálták tematizálni ezzel a választási versenyt. Az LMP részvételi / kirekesztés körüli retorikája egy irányú volt. Arra koncentrált, hogy a szalonpolitizálást, mint tényállást felelevenítse az emlékezetünkben, de adós maradt azzal, hogy bármit mondjon arról, hogy miként lehet más a politika.

A JOBBIK kampányának egy elemével találkoztam nap mint nap. A Blahán, amíg vártam a piros 7-esre, pár percet mindíg kaptam a JOBBIK híradójából.

Egyrészt mutogatták a parlamenti közvetítéseket. Tessék emberek! Nézzetek bele! Másrészt 3-4 kampányarcukkal építgették a pártképet.

Sokkal szelídebb hangot ütöttek meg, mint eddig. Pártjuk felfutását nagy civil cunaminak tüntették fel, ahol önkéntesek sokasága lépett be a Magyar Gárdába és a pártba azért, hogy az általuk képviselt változást előmozdítsák. A pártelnök leborult az önkéntesek sokasága előtt, a kampányfőnök a Magyar Gárdások előtt, a Nyilas Barbie a pártelnök előtt. Az egyik parlamenti közvetítésben arról beszéltek, hogy egy Spanyolországi demográfiai prognózis szerint 100 felnőttre 44 gyermek jut csak és 33 unoka.

Kipusztulunk, ha ez a modell vár ránk!

Érdemi helyi ügyek tematizálásával nem találkoztam ott létem alatt. Azzal sem, hogy Szanyi Tibor űbermozgalmár ősemeszpés, hogyan kopogtattatta végig az országot az aktivistáikkal. Megjelent nálunk egy FIDESZ-es ilyesmi, de célzottan keresett valakit a házból.

Megdöbbentem, hogy azért nem teljesen tűnt el a civil jelenlét ebből a közegből.

A kisfalvakban inkább érvényesült a civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciával szembeni ellenérzés és a helyi vezetők hitelessége.

Zuglóban is aktív volt a helyi civil egyesület óriásplakátokon meg megakoncerten is nyomultak, nagy sztárokkal.

Megjelent egy ellenkampány is, amelyben aláírás nélkül azt terjesztette róluk valaki, hogy ez bizony az SZDSZ reinkarnációja. Gödöllőn egészen addig elment a FIDESZ, hogy azt próbálták felépíteni, hogy a polgármester buzi.

Persze így sem nyertek.

A szegedi polgármester talpon maradása külön öröm volt számomra. Nagy tisztelője a Pál Tamás féle iskolának.

Összességében annak is örülök, hogy a FIDESZ mindent tarolt.

Semmilyen döntés hozatali poszton nem kell birkóznia senkivel.

Totálisan a szervezeten múlik minden, így végre lesz egy számonkérhető felelősségű politikai kör. Nincs koalíciós partner, berekesztették a tárgyalási kényszereknek miden intézményesült formáját.

Magukra húztak minden felelősséget!