RDH Blog - RSS 2.0Nagyon fontos megérteni a közbeszéd, a politikai marketing, az ország jövőképformáló küzdőterének a "színháziasodásával" kapcsolatos hátteret.
Örülök, hogy Ákos veszi a fáradtságot tanít.
A politikai játszmáknak azért is kell theátrális díszletek közötti dramaturgiát kapniuk, mert a demokráciában a kivívott elfogadottságok versengenek.
Egy-egy vonatkoztatási csoport megmutatja az értékrendjét, annak a csendes többségnek, aki ő maga nem megy be sem prátokba, sem civil közegben, az "érintettek állampolgári önszerveződései" szinten nem artikulálja érdekeit... de ha ezt mások a színházi műsorban a saját szája íze szerint artikulálják és azonosságot érez velük, akkor kifizeti őket a szavazatával.
A dominánsat, az erőset, az értékelhetőt, a reménytelit, a hatékonyat szeretnénk kiválasztani és szeretnénk háttérbe szorítani a gyengébbet, a kezdőbbet, nem elég kiforrottat.
A magyar kulturális keretek között ezért nehéz felvetni kulturális rendszer korrekciós javaslatokat.
Ha valaki felveti, hogy valami nem jól van...
Akkor könnek az orbán féle populisták, és azt szajkózzák, hogy a magyaroknál szebb, okosabb, szorgalmasabb, munkahelyteretési keretalkotó képességben ügyesebb nép soha nem is létezett.
A valóságban azért csak érezzük, hogy lehet, hogy szépek vagyunk, lehet hogy nagyon okosak vagyunk, de valami bibi csak lehet a munkahelyteremtési keret alkotó képességünkkel, mert .... ööö. Artikulációs szint kérdése, hogy csak azt érezzük, hogy ott valami fáj, vagy neve van a fájdalunknak, vagy pontosan meg tudjuk mondani, hogy mi a problémánk. A Pál Tamás közösségfejlesztő műhelyeiben ennek az artikulációs folyamatnak a fejlesztése volt a fókuszban.
A szinházi játék tipikus játszma! A klasszikus görög állarc, eltakarja a valódi énünket és fest egy olyan hangulatot, ami egy kimutatott érzelem.
Mosolyt festek, hogy lássák, hogy az én karakterem az vidám és életerős, élvezni tudja az életet.
Legörbül a szám, hogy lássák, mennyire fáj, mennyire áldozat vagyok!
A politika is tipikus játszma. A kivívott legitimitások versenye! A rendszerváltás környékén a Humanisztikus és Transzperszonális Egyesülés trénerei sokat tanították Honti László - Domschitz Mátyás ilyen irányú modelljeit a demokrácia fejlesztő mozgalmakban.1
Akkor úgy tűnt, hogy az általuk kihordott rálátás annyira fontos üzeneteket hordoz, hogy ez meghatározhatja majd a rendszerváltás kori "átlendülünk végre egy konstrukítv korba!" "Most megcsináljuk!" lendületet.
Sajnos az MSZP - FIDESZ közötti Halász - Zuschlág pkatum halálra ítélte a demokrácia fejlesztő mozgalmakat, ma az akkori fejlesztő munka nem éri el a civil vagy a politikai jövőkép fomáló világot.
A sajtóban is gyenge szegmens ez a fajta rálátás keresés, vagy a rálátás fejlesztő terepmunkába például közösségfejlesztésbe, munkahelyteremtésbe, vagy az országos jövőkép formáló munka társadalmi kontrolljába fektetett transzformálása.
A kivívott elfogadottságok versenye, vagy primitívebben szólva az ERŐ kultusza, át kellene hogy hassa, például a munkahelyteremtési döntéseket.
Ha ki tudnánk választani, hogy az évi 1000 milliárdos a fejlesztési forrás a valóban hatékony munkahelyteremtési terepeket erősítse és ne a KÖZGÉP tulajdonosok svájci bankszámláinak feltöltőgépe legyen, akkor más lenne az eredmény azügyben, hogy 5 év alatt elviszi-e az infláció a pénzünk vásárló értékének a felét!
Sajnos egyelőre csak a cirkusz fontos.
A kenyér elmarad, megpenészedik, kiszárad!
Kudarcra vagyunk ítélve, mert a demokratikus keretek felszámolása után, már nem a kivívott elgodottságok versenye a politika.
A forráselosztás is átált, már 15 évvel ezelőtt arra a logikára, hogy mennyit hoz ez pártmaffiának. Itt a blogban konkrét forrás elosztási bizottsági döntések tömkelegéről van esetleírás.
Ezt a passzív közönségi szemlélet nem akarja látni.
Nem akarjuk tudni, hogy közünk van ehhez a kudarctömeghez, ami a 2012 magyar valósága.
Ezért menekülünk tömegesen az országból, és ugyan úgy, ahogy a Horthy korszak 3 milliós kivándorló hulláma, vagy a 45-ben kivándorolt hullám, vagy az 56-ban kivándorlt hullám, a mostani menekülők is annyi sérelemet visznek már magukkal, hogy soha sem fognak tudni visszatérni, esetleg tanítani arról, hogy más népek hogyan építettek fel hatékony társadalmi kontrollt, rendszerkorrekcióra képes demokráciát, társadalmi tervezést, magas miniálbért és magas foglalkoztatottságot.
Kommentek