Az EU-nak határozottan van elképzelése arról, hogy merre megy. A Liszaboni Egyezmény azt kéri a tagállamoktól, hogy teremtsenek 73% fölötti foglalkoztatási szintet az információs társadalom és a tudás társadalom innovációk segítségével.

A 73-as olajválság nyomán kiáramlott az iparból a munkaerő, mint ahogy nálunk is bekövetkezett ez 91-től.

Ott az vezette vissza a munkaerőpiacra a tömegeket, hogy nőtt a humánszolgáltató szektor, sokan élnek "rendszerezett információ" előállításából. Európát aggasztja azonban, hogy a tudásintenzív piacokon Japán és az USA gyorsabban növekszik.

A magyar tudástársadalom stratégia nem tűz ki foglalkoztatási vagy életszínvonal növekedési célokat.

Nálunk határozottan arra törekszünk, hogy felszámoljuk a III. szektort vagy a közbeszéd demokratikus fórumait.

Ezzel az ideológiával éltek már rendszerek. A kínai kulturális forradalomban megöltek mindenkit, aki a hagyományos kínai kultúrából élt. Lengyelországban kivégeztek minden értelmiségit azt remélve, hogy a lefejezett nemzett könnyebben gyarmatosíthatóvá válik. A Rákosi rendszernek is számos ilyen gesztusa van.

Szó sincs arról, hogy a "nincs ideológiánk, mi csak praktikus döntéseket hozunk" ideológiának ne lenne rendszer beavatkozás szintű logikája.

Kifejezetten szembe megy a kor trendjeivel. Minden erejével megpróbál egy fajta tudatlanság társadalom víziót követni. Minden orbán törvény a közéleti kirekesztettség fokozására törekszik, miközben a kiindulóponton óriási demokrácia deficitről startoltunk.

Olyan orbán rezsimje, mint a király nélküli királyság tenger nélküli tengernaggyal az élén.

Egy szánalmas ideológus érdekcsoport vezeti, akinek a főideológusa azt kezdi szajkózni, hogy nincs is ideológiájuk.

Az ideológus érdekcsoportok rögtönzésekre épülő kormányzása lehetetlenné teszi a tervezést az életvilágban, mert a durva vargabetűk miatt nem beláthatók a piacok.

Egyszer végigszámoltuk családi nosztalgiázás gyanánt, az ex feleségem felmenőin, hogy kiknek melyik rendszer hogyan törte derékba az életpályáját, ki hogyan próbált alkalmazkodni a viharos XX. századi történelmünk fordulataihoz. 

Az első FIDESZ kormány óta tartó ideológiai alapú kormányzás ismét társadalmi krízist idézett elő. Tarthatatlanná váltak a viszonyok az országban.

Gyurcsány országlása szép példája annak, hogy miként működik a zsákmányszerző oligarchia kormányzása és azt elfedni hivatott ideológia szimbiózisa.

Onnan látszik, hogy ideológiáról és nem gyakorlatban érvényesülő stratégiáról van szó, hogy nem nagyon vannak gyakorlati eredmények.

Gyurcsány arra építette az országlását, hogy ha a kecskeméti autópálya lemegy Szegedig, vagy a füzesabonyi autópálya lemegy Miskolcig, Nyíregyházáig, Debrecenig, akkor ezek az országrészek bekapcsolódnak az ország gazdasági vérkeringésébe. Hol vannak az erről szóló adatok? A gazdaság áruforgalma inkább egy halál közeli állapotot jelez:

Egy érdekes lázgörbe rajzolódik ki, ha belenézünk a vasúti áruforgalom tükrébe.

Másik két főcsapás irányt nyomtak még, az egyik az, hogy a feketemunka üldöztetésével jelentős számú adózó munkahely jelenik meg a könyvelt gazdaság oldalán. Ezen a területen is csúfos kudarcot vallottunk.

Az már teljesen tisztán ideológiai sience finction, hogy készségek - kompetenciák újraelosztásával lehet felépíteni igazi modern társadalmi integrációt, hiszen ezesetben hagyták volna az évi 1000 milliárd Ft-ból kiteljesedni a humán fejlesztéseket. A Halász - Zuschlag paktummal 14 éve megírták a III.szektor halálos ítéletét.

Ahhoz nem kell nagy politológusi tehetség, hogy az orbán vajákolásáról megállapítsuk, hogy ideológiai susmus az egész. Böszme II. kizárólag azzal foglalkozik, hogy rózsaszínűre meszeltesse az eget. Fel sem merülnek integrációs teljesítményekkel kecsegtető területek a kormányzásban.

Csak a kommunikációs terek megszállása, átszerkesztése, betiltása, megfélemlítése jelenik meg a törvényalkotásban. Ez az ideológus érdekcsoport hadban áll mindenkivel, aki a közbeszédbe jelenleg vagy a jövőben bele tud beszélni.