RDH Blog - RSS 2.0A közbeszédnek az a funkciója, hogy ott derül fény a közérdekre.
Az etológusok szerint a falkaállatok erőteljesen figyelemmel kísérik a csoporton belüli agressziót, mert a státusz változások hatással lehetnek a saját pozíciójukra.
A média megszállása, a civil társadalom intézményes terepének ellehetetlenítése egyben nyilatkozat tétel arról, hogy nekünk magyaroknak nem kell mandátum képzés, mint olyan.
A demokratikus országoknak ez feltűnik.
A magyaroknak, minél magyarabbak, annál nagyobb magabiztonsággal jönnek be mindenféle más mítoszok ugyan ebben a kérdésben.
Alapvetően azért nem kell nekünk a mandátum képzés, a közjó keresésésre irányuló közbeszéd, se a pártokon belül, se a pártok között, végképp nem a függetelen állampolgári önszerveződések világában, mert mi egy intézményességtagadó nép vagyunk.
A mandátumképzésről vélhetően az jut az eszünkbe, hogy az általunk megválasztott politikus pusztán azért kér látszólag, alibiből mandátumot a döntésekhez, mert a mi felhatalmazásunkkal akar kirabolni bennünket.
A rendszerváltás utáni politikai garnitúra alapvetően a struktúra által támogatott szabályszegés logikákat próbálja a törvényeken keresztül az életvilágra ráerőszakolni, ami egy jogalkotótól elég "érdekes" attitűd. (Hogy angolosan fejezzem ki magam.)
A médiatörvény a kékcédulás választásokhoz mérhető súlyú közéleti konstrukció.
A tröszt típusú FIDESZ monopol helyzetének konzerválására tett törekvés, amihez az MSZP és a teljes magyar sajtó a Halász - Zuschlag paktum óta, azaz 13 éve egyfolytában asszisztál. Értelmetlen, sőt az ország gazdasági teljesítményére veszélyes felépítmény súlya alatt nyög a nép.
Amikor bankár voltam, rengeteg ügyfél panaszkodott, aki állami beszállítóknak dolgozott, hogy mennyire pofátlanok és korruptak az állami megrendelők.
Mint civil vezetőképzéssel foglalkozó szakember rengeteg rémtörténetet tudok országszerte a civil világból arról, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia hogyan gyilkolássza nap min nap a független állampolgári önszerveződéseket.
Ischak Adizes szerint egy vezető erejét a CAPY, az adminisztráció, a produktum és az integráció közös metszete határozza meg. A mi kultúránkban az integrációra való törekvés értelmezhetetlen.
A mi managementünk nem akar integrációs teljesítményeket felmutatni, sőt nagy kaszával írtják azokat, akik helyi kisközösségi térben ilyesmivel szüttyögnek. Így alakult ki az EU legbarbárabb munkaerőpiaci "integrációs" modellje.
Nálunk az a verseny, ha a 49-es választásokhoz hasonlóan mindenkit letakarítunk a versenypályáról. Ez a civilgyilkos "közbeszéd modell" lényege. Ezt építgeti a FIDESZ és az MSZP 13 éve.
A kormány totálisan amatőr módon próbálkozik ezzel a kampánnyal. Nem lehet egy napon emlegetni a demokratikus országok médiaszabályozását és a mienket.
A demokratikus országokban a közbeszédnek van egy olyan funkciója, azon kívül, hogy a közérdek patikamérlegen kimérettetik, hogy a politikusok is kiválasztódnak.
Elválik a szar a májtól.
Verseny folyik a kivívott elfogadottságokért.
Szászor elmondtam már különböző magyar példáknál, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia valahogy mindíg át akarja csavarni a "felülről történő elfogadás" irányába ezt a kérdést.
Márpedig az a rendszer már nem a demokrácia világa.
Most, hogy a világfalu szájára vette elkurvult politikusaink erkölcsösségét, úgy tűnik, hogy a FIDESZ országgyűlési képviselők, kommentelőknek álcázva azzal próblákoznak, hogy valamiféle médiaonbudsman ötelttel mentsék a menthetőt.
"Sárkány ellen sárkányfű!"
Egy onbudsman is egy "felülről történő legitimitás". Márpedig a média terepe tipikusan nem ilyesmi, véleményt azért szoktunk alkotni, hogy megmérjük valaminek a kivívott elfogadottságát. A megszólalást nem lehet a felülről történő elfogadás mérlegére tenni.
Nem csinálhatunk olyan demokráciát, ahol valaki megítéli, hogy a hangoztatott véleményünk eltér-e a napisten földi helytartója szerint kifundált framework vagy Karl Marx filozófiai horrortrilógiája vagy a Meinkamf, vagy nem akarok más populárisabb politikai marketing forrásokat emlegetni, mert X vallás gyakorlóit lehetne sértegetni ilyesmivel.
Az a világ elmúlt.
A demokratikus országok kultúrájában felnőtt emberek ránézésre látják, hogy ez mi. Azt látják, hogy a kivívott elfogadottságok nem a köz figyelme által mérettetnek meg, hanem a hatalom egy 46 milliárdos olvasó és ítélőgépet szerkesztett. Ez egy információs társadalom korában született inkvizíció.
Ez olyan, mint a macskafogó robotkutyája. Elkpaja a rossz macskákat, bekapja és vegetáriánus macskákat ereszt ki hátul.
Csakhogy a demokratikus országok a kultúrájuk építgetése során lefektettek egy zsák szabályt, ami épp azt garantálja, hogy senki se próbálja meg felülről megítéleni a véleményt, mielőtt az elhangzana.
Ilyesmi már csak Észak Koreában van.
Kommentek