Volt egyszer hol nem volt, élt egy nép, amely a Globe-Hoffstede kutatás adatai szerint a világ második legindidvidualistább népe volt. (Amennyiben nem vitatjuk az első helyezett kutatási eredményeit, fogadjuk el, hogy így esett.)

Történ egyszer (tegnap a kormányszóvivő bejelentette), hogy predator ország legügyesebb predator pártjának predator kormánya predator adót vetett ki a predator szolgáltató cégekre.

Ebben az országban az emberek mit sem törődtek a más bajával, éppen elég volt neki a saját bajuk. Predator ország íratlan alkotmányának első paragrafusa így hangzott:

1 paragrafus

Mindenkinek joga van lopni!

Nagyon fontosnak tartották, hogy ezt a jogot ne vitassa el senki senkitől, ezért mindíg olyan törvényeket hoztak, amiket csak azoknak kell komolyan vennie, akikre az a törvény nem vonatkozik. Különösen a civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciának (mert arrafelé az emberek így nevezték a politikusokat) nem kellett attól tartania, hogy valaki számon kéri rajtuk a törvényes rendet.

Amint rájuk tört a szabadság, menten bevezették azt a munkaerőpiaci modellt, ahol minden második keresőképes korú felnőtt inkatív. Az adórendszerük is hosszú ideig olyan volt, hogy ha valaki el kezdett volna rendesen keresni, az állam azonnal 70%-ban elvette a jövedelmeket az emberektől. Folyton kirabolta az embereket az állam, a szomszéd, a rendőr, a távhő vállalat, az internet szolgáltató, a nyugdíjpénztár, a nőgyógyász, a boltos, a kocsmáros, a taxis, a gázszolgáltató, a szemétdíj beszedő, a kamatospénz bróker FIDESZ aktivista… se vége se hossza nem volt azoknak, akik hosszú tömött sorokban arra vártak, hogy menten kirabolhassák az embert fizetéskor.

Csupa olyan törvényt hoztak, amely a lehető legkirekesztőbb és versenykorlátozóbb konstrukció, ami létezik a földkerekén.

Az átlagemberek jövedelme nagyjából megegyezett azzal, ami egy háztartás normális rezsije.

A villanyszámla (7000), a fűtés (13000), a TV, a telefon (4000) az internet (6000) és a vízdíj közös költség (6000) és a bankártya pénzfelvteli díja (4000) , egészségbiztosítás (3000), lakásbérlet vagy lakástörlesztés (80000) szépen kitöltötték az elérhető jövedelem kereteit. Akik felvállalták, hogy függetlenítik magukat ezektől a hálózatiságoktól, azokat menten páriának bélyegezte predatorország népe.

A monopolhelyzetben lévő szolgáltatók világméretekben figyelemreméltó profitot tudtak realizálni és a törvény mindíg nekik kedvezett. Rajtuk kívül senkinek nem volt bejárása a pártokrácia szalonjaiba.

Az emberek soha sem mondhatták el az érdekeiket a döntés előkészítési folyamatok során, nem is tűnt fel senkinek, amikor a preadtor pártok kiirtották a politikafüggetlen állampolgári önszerveződések szine javát, az sem tűnt fel nekik, amikor megszállták a szabad sajtót, az sem tűnt fel nekik, amikor az érdek egyeztetés intézményes csatornáit is mind egytől egyig felszámolták. Amúgy se használták ezt párbeszédre sose, így hát úgy döntöttek, hogy minek az.

A legügyesebb predatorpárt azzal indult a válsztásokon, hogy ő bizony ellopja a demokráciát. Eztán a demokrácia helyett nyaklevesforradalom lesz! Aki hülye, az kap két nyaklevest!

Elsőnek azok kapnak két nyaklevest, akik nem fizetnek eleget.

Először a bankok kaptak egy nyaklvest a piac oldaláról, mert a CHF árfolyam miatt akkora khaosz tört ki, hogy még maga Darius se kapott volna 10 Ft hitelt se ebben az időszakban. No, ha nem lesz itt banki ügyfél a következő időszakban, ezek nekiestek a meglévő ügyfeleiket kirabolni, a kormány meg nekikesett, hogy őket kirabolja. Az egyik pofon jött a piacról a másik meg a kormánytól.

Ahogy a zsákmányszerző cégek nekiestek az üygfeleiknek, lett akkora infláció, hogy csak néztek magukon körbe az emberek.

A zsákmányszerző szolgáltatók első pofonját az infláció eszközével adták le, (leginkább egymásnak. ) Az emberek jövedelme pár hét alatt elvesztette 30-40%-al az értékét, így hirtelen és drasztikusan lecsökkent vásárló erő miatt az emberek egyre kevesebbet fogyasztottak.  Az elképesztően szűk piacok még szűkebbé váltak. A másik pofont meg leosztotta a kormány úgy, hogy extra adókat vetett ki a predator iparágakra.

A szolgáltatók néztek magukon körbe, hogy ugyan hogyan gazdálkodhatnának ki piaci folyamatok miatti bevétel kiesést és egy extrapredátor adót egyszerre, egy olyan időszakban, amikor piaci bővülésről álmodozni botorság. Inkább az a kérdés, hogy hányan fogják felmondani és/vagy felrúgni a szerződéseket.

Egy év múlva éhen halt az utolsó kormányszóvivő, tönkrement az utolsó távhő és vízszolgáltató, leesett a kereke az utolsó Simens villamosnak, már a NOKIÁS dobozokban se lehetett 30 millókat találni, bezárták a 2-es a 3-as 4-es metrót és a meleg felvonulások idején volt csak nyitva az egyes, amelyet arra használtak, hogy Gyurcsány lovasszekéren elmenekülhessen a Deák térig.

Az emberek imádkoztak, hogy küldjön az Úr valami tatár, vagy török, vagy orosz, vagy német, vagy japán, vagy koreai, akármilyen más predator csapatot, mert ez a mostani ez durvább, mint amikor 3 császár és fejedelem szedte be az adót egyszerre.

De az Úr megbüntette őket feneketlen individualizmusuk miatt!

Nem küldött!