RDH Blog - RSS 2.0Már az előző Orbán kormány idején kacérkodtak azzal a gondolattal, hogy mi az a hungarikum, amivel meg kellene jelennünk a nyugati piacon.
A magyar éttermek elképesztő mértékben hiányzanak a nyugati piacról.
Mindenféle náció étele elérhető, a magyarhoz hasonlóan karakteres konyhák általában sok helyen elérhetők egy metropolisban, de mi valahogy nem lépünk ezekre a piacokra.
Kétszeresen is érdekes lehetne egy frenchise rendszer világméretű elindítása. Egyrészt a felesleges hazai munkaerő egy részének olyan piacokon teremtene melóhelyet, ahol a fizetőképes kereslet intéménye nem olyan borzasztó mint a hazai piacokon.
Másrészt, amennyiben rendelne magyar alapanyagokat ez a frenchise hálózat, abban az esetben ez jelenthetne pár százalékos termelési kapacitás kihasználtságot, vagy akár áttörést érhetne el a hazai élelmiszeripar piaci pozíciójában. Ha ennek nyomán elérhetővé válik, mondjuk a boltokban a debreceni páros vagy a téliszalámi jellegű termékskála.
Londonban például az én ismerőseim közel 40%-ának van Magyarország élménye és nagyon jónak tartja a hazai gasztronómia remekeit. Sajnálja, hogy Londonban ez szinte elérhetetlen.
Felmerült bennem azonban egy HR-es kérdés.
Ebben a blogban a kultúra korlátaival kezdtem el foglalkozni az utóbbi 2 évben. Kialakult bennem az a hipotézis, hogy a mi kultúránkban van egy "civilgyilkos zsákmányszerző" percepció.
Egyrészt a FIDESZ választási sikere érdekében sikeresen felépítette azt a képet az SZDSZ-ről és az MSZP-ről, hogy ők a nemzet elpusztítására szövetkezett összeesküvő idegenek.
A JOBBIK ennek a cunaminak a legnagyobb hullámain szörföl, az egész pártokráciát, sőt a gazdasági elitet az "élősködő" kategóriába sorolja.
A politikai marketing háború üzenetkonzerveiből kitekintve tegyük fel azt a kérdést, hogy véletlenül nem-e szélesebb ez a jelenség. Megáll-e az a hipotézis, hogy nálunk a vezetők és a vezetettek általában szeretnek egymásra kölcsönösen úgy tekinteni, mint zsákmányszerző csoportokra.
Zsákmányszerzőnek nézik-e a dolgozók a vállalat vezetéseket?
Zsákmányszerzőnek nézik-e a polgárok a politikusokat?
Zsákmányszerző volt-e az az adórendszerünk, ami két éve még, 70%-os elvonást eszközölt abban a sávban, ahol már diszkrecionális jövedelem jelent meg a bérben? A korrupcióval totálisan átszőtt államunkat általában tekinthetjük-e zsákmányszerzőnek?
Zsákmányszerzőnek tekitni-e a pártokrácia az állampolgári önszerveződések világát?
Zsákmányszerzőnek tekintik-e a szociális intézményrendszerre támaszkodó tömegeket és az ebből kiszorult szegény rétegeket a politikai marketing guruk?
Zsákmányszerzőnek tekitnik-e a vállalati struktúrák vezetői a magyar melóst?
Zsákmányszerzőnek tartjuk-e a nyugat népeit? A szomszédainkat? Zsákmányszerzőnek tekintenek-e bennünket azok a bécsi bolt tulajdonosok, akik elhelyeznek egy magyar nyelvű feliratot, amin a következő well come felirat vár bennünket: "NE LOPJ!"
Az a hipotézisem, hogy a civilgyilkos percepció egy összetett - sok konfliktus sok szereplő ügy, és ennek hatására az intézményességekkel kapcsolatos bizalom nehezen megalapozható.
Az, hogy elmennénék-e egy külföldi munkavállalói helyzetben magyar tulajdonú vagy adott esetben félállami céghez dolgozni, beleütközhet abba a korlátba, hogy mennyire bízunk a saját kultúránk által teremtett szervezeti kultúrákban.
Nyilván, akiben az a hipotézis, hogy nyelvi korlátok miatt jobb ha itt kezdene külföldi munakvállalási helyzetet, könynen megdőlhet ez a hipotézis, ha kiderül, hogy pár hét alatt fel lehet szedni kétezi munkához szükséges nyelvi repertoárt.
Kérdés, hogy mekkora arányban korlát a saját kultúránkkal kapcsolatos bizalmatlanság?
Hányan fordulnának el kategórikusan egy ilyen ajánlattól, vagy hányan tekintenék automatikusan csak ugródeszkának?
Érdemes lenne elvégezni egy ilyen kutatást, mert keresnünk kellene szervezeti hatékonyság számára releváns - nemzeti identitás kérdéseket érintő kérdésekre a válaszokat.
Ha újra indul a közgondolkodás arról, hogy miért nem mennek hazai vállalkozások elég nagy tömegben a világpiacra, akkor az elején fel kellene dolgozni ezt a témát!
Kommentek