"Éppen ezért kérdéseket intézek Önhöz, mert szeretném tudni, hogy mit ért az alatt, hogy az "egyéni sorsuk jóra fordulása az összekapaszkodásban rejlik", annak tükrében, hogy
 

1. Továbbra is fenntartották-e azt a döntéshozatali kultúrát, amely szélsőséges mértékben mellőzi az érintettek állampolgári önszerveződéseinek részvételét a döntésekben? 12 éve Önök a szakértői véleményeket mellőzve, pártlisták alapján szokták elosztani a közpénzeket az olyan bizottságokban, ahol az "egyéni sorsuk jóra fordulása az összekapaszkodásban rejlik", - tipusú civil vagy vállalkozói missziók forráshoz juthatnának. Kifejtené nekem, hogy mi változott ezügyben ebben az évben?
 

2. Rehabilitálták-e a Halász - Zushlág paktum miatt kipusztult vagy meggyengült független állampolgári önszerveződéseket? Mi történt ebben az évben ebben a témában?
 

3. Átláthatóvá tették-e a civil szervezetek számára, hogy milyen témákat kellene napirendre tűznünk a társadalmi tervezés fórumain? Például a súlyos társadalompolitikai következményekkel járó lakáspolitikai intézkedéseket volt-e lehetőségünk társadalmi vitában érdemben megvitatni? Kapcsolódhattunk-e a saját véleményünkkel a sorsunkat súlyos mértékben befolyásoló döntésekhez?
 

Várom a válaszát kedves parlamenti képviselő Úr!
 

A Részvételi Demokrácia Hálózat e-mail címe: civilmandatum@gmail.com
Katona Csaba
elnök sk. "
 

Kedves Elnök Úr!
 

Ön minden bizonnyal olyan kérdéseket tesz fel nekem, amelyek kapcsán Ön nagyon is konkrét saját válaszokkal bír, s kétlem, hogy az általam adható válaszok akár csak egy hangyányit is meg tudnák ingatni az Ön mélyen hitt saját válaszait.

A kérdéseiben rejlő, Ön által sugallt válaszok megoldókulcsai:
 

1) Igen. Semmi.
2.) Nem. Semmi.
3.) Nem. Nem. Nem.
 

Ehhez képest az én válaszom pedig a következő:
 

Ma Magyarországon a civil kezdeményezések alapvetően három csoportra oszlanak. A legnépesebb csoport a piócáké, amelyek azért alakulnak, mert az a hangadó, aki a szerveződés elején kikáltja magát elnöknek, az ismer valakit a kormányban, az önkormányzatokban, akit jól le lehet szívni. Becslésem szerint ez a civil szervezetek durván 60 %-át teszi ki. A második csoport, durván 30 %-os részaránnyal a zsarolóké. Ezek többnyire zöld köpönyegben sétálnak fel-s-alá, s ahol valamilyen jelentősebb építkezést észlelnek, keresztbeállnak valamilyen gyom, vagy madár nevében, és addig akadékoskodnak, amig a beruházó nem fizet nekik valamilyen tetemesebb summát, és akkor elhallgatnak, általában nagyhirtelen. A maradék 10 % pedig valódi civil szervezet, amelynek tagjai saját zsebükből finanszírozzák a szervezet működését és nem a közpénzekre ácsingóznak. Ha valami állami és civil érdek összecseng, akkor persze ezek is részesednek valamilyen kiegészítő közfinanszírozásban, de ennek fejében tesznek is valami értelmeset.

Hát innen adódik az a szelekciós hatás, amely révén a politika válogat.

Az 56. hozzászólásban xdoki egyébként nagyon pontosan rámutat, hogy a magyar alkotmány picit sem rendeli civil gyámság alá a hatalmi ágakat, így a törvényhozást sem. Ennek ellenére számtalan törvényünk intézkedik arról, hogy bizonyos kérdésekben ki kell kérni bizonyos civil körök véleményét. Nekem pedig durván két évnyi munkám épült be abba az intézménybe, amely Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa néven vált alkotmányos instrumentummá, s amely alapokmányszerűen hívja segítségül a civil világot úgy a kormány, mint a parlament felé történő javaslatok és vélemények kidolgozásába.

Megjegyzem, hogy amig a magyar civil világ döntően a "van egy marha jó ötletem, alapvetően olyan, ami amúgy is kormányzati feladat, de adjatok hozzá nekem marha sok közpénzt, ezért marha nagyokat fogok villogni, ám ha nem tejeltek, akkor marhára pokollá teszem az életeteket" szlogen jegyében szerveződik, addig Ön minden bizonnyal forgalmazni fogja a nem kicsit demagóg kérdéseit, amelyek kristálytisztán a "forrás" körül pörögnek. Én pedig képviselői eskümhöz híven válaszolok.
 

Barátsággal, Szanyi Tibor sk.