Saul Allinsky életművét szokták összefoglalni ezzel az aforizmával. Közösségfejlesztőként - rendszerfejlesztőként járta a 50-es 60-as évek Amerikáját és helyi közösségi ügyek támogatásával foglalkozott.

Néha kifejezetten radikális javaslatai voltak, amiket végül is igazolt a probléma megoldás sikere.

Általában arra koncentrált, hogy a kommunikációs állóháborúhoz (pozícionális tárgyalósdihoz) képest mi idézhetne elő változást.

Sokszor maga a radikalizmus, változtatta meg helyzeteket, érte el, hogy érdemeben tárgyalni lehessen olyan kérdésekről, amikről a hatalom egyszerűen nem szándékozott érdemben beszélni vagy megrekedt az ügy és, nem akart tovább tárgyalásokat folytatni.

 Úgy tűnt, hogy az MSZP - FIDESZ szekértáborharc beláthatatlan időre eluralja és megbénítja a hazai közéletet, de ez a választás alapvetően pontot tett annak a korszaknak a végére.

Két új belépő, teljesen infrastruktúra nélkül, a százmilliárdos tételben sikkasztó és  lojális médiabirodalommal rendelkező mamutpártok kirekesztő törekvései ellenére parlamenti párt lett.

Úgy tűnt, hogy az 5%-os küszöb és a kopogtató cédula szisztéma, a szabad média elfojtásával egyetemben megvédi a rendszerváltó pártokat az új belépők ellen, de ez a választás bebizonyította, hogy adott szituációban ezt a lécet át lehet vinni.

Schiffer Andris azt nyilatkozta, hogy ez egy csoda.

Tényleg az! Egy maroknyi civil aktivista felépített egy olyan hálózatiságot, ami ki tudta feszíteni a vitorláit mindkét választásnál. Az EU választásnál is összegyűjtötték a kopogtató cédulákat és most is.

Az infrastruktúra nélküli és források nélküli építkezés korlátait jól mutatja, hogy a 176 egyéni körzet helyett csak 81-ben sikerült az LMP-nek egyéni jelöltet állítania, de ez elég volt ahhoz, területi listájuk legyen mindenütt.

Mindössze 2 megyében nem lépték át az 5%-os küszöböt, minden más területi listán igen.

Mindkét új belépő olyan civil csoportosulás, amely korábban is edződött már érdek képviseleti területen.

Az utcai akciózó múlt és a jogvédő múlt éppen úgy ott van a háttérben, mint ifjúsági szervezetekben szerzett vagy más civil közegben szerzett tapasztalatok.

A média kirekesztő mentalitását és a pártokrácia nyílt kommunikációtól elzárkózó közéleti gyakorlatát azzal ellensúlyozta a JOBBIK is és az LMP is, hogy a saját mozgalmiságának a felépítéséhez olcsó alternatív kommunikációs csatornát, internetes eszközöket alkalmazott.

A JOBBIK a kampányhajrában kifejezetten elitellenes retorikával állt elő, a politikusbűnözők elszámoltatásával kampányolt.

Az LMP olyan civilekből alakult, akik a bőrükön érzik, hogy mennyire marginális szerep jut a hazai közéletben az állampolgári önszerveződéseknek. A kampányhajrában az LMP-is abban jelölte meg a kiutat, ha állampolgári önszerveződések megtanulnak gátat szabni az eszkalálódó politikai korrupciónak.

Először történt meg az a csoda, hogy parlamenten kívüli párt sikeresen vette az 5%-os belépési küszöb akadályát. Két párt is bekerült.

Ez világosan kifejezi a változások iránti társadalmi igényt. Jól tudják ezt azok is, akik a kirekesztő és versenykorlátozó gazdasági és közéleti mechanizmusokat építgették éveken keresztül.

Nem örülhettünk a rendszerváltás huszadik születésnapján, mert nincs minek.

De most még is remény csillant fel. Mégis megfordulhatnak a dolgok és vége szakadhatnak azok a folyamatok, amelyek eddig rossz irányba tolták az ország szekerét.

Már ellenzéki pártként is megnő a nyilvánossághoz való hozzáférés jellegű hatalma ezeknek a szerveződéseknek.

Végre elkezdhetnek érdemi ügyeket tematizálni.

Eleddig úgy tartottuk, az volt a hétköznapi tapasztalatunk, hogy semmi esélyünk mezítlábas állampolgári önszerveződésként. Mindenki arra várt, hogy majd egy legkisebb királyfi kiállja a három próbát és egyszer hatalomhoz jut.

Ez most duplán megtörtént. Két külső szerveződés is megjelent, kiesett két rendszerváló párt.

Az MSZP annyira ellehetetlenítette önmagát, hogy vélhetően soha többé nem tud hitelességet összekaparni.

A JOBBIK olyan irányba próbálkozik, ahol rá tromfol az eddigi politikai elit demagóg üzenetcsomagjaira.

Nyilván valóan szomjazunk arra, hogy végre érdemi változást lássunk, az eddigi toporgáshoz képest.

Ezért szavaztunk bizalmat az ellenzéknek és az új belépőknek. Ezért vontuk meg a bizalmat a kormánypártoktól.

Reménykedem benne, hogy tényleg megfordul a politikai széljárás.

Lezárul a kirekesztés korszaka és elindulhatunk végre a rendszerváltás társadalmi szerződésének megvalósulása felé.

Részvételt akarunk a rólunk szóló kérdések meghozatalából. Legyen vége a közéleti kirekesztésnek.

Részvételt akarunk a gazdasági terepen. Legyen vége a kirekesztő gazdaságpolitikai korszaknak.

Részvételt akarunk a modernizációs irány felé vezető úton. Jóléti társadalmat szeretnénk és nem tömeges elszegényedést.

Az új belépők választási sikere alapvetően új helyzetet idézett elő.

Remélem, hogy a két új belépő nem lép a kirekesztő pártok útjára és megnyílik az út a részvétel irányba.

Nem csak eldugott mozgalmacskák fogják keresni a részvételi lehetőségeket, hanem széles tömegek foglalják el a társadalmi tervezés fórumait.

Eljön a részvétel felemelkedésének kora:

"Tedd azt, amit tudsz, azzal amid van!"