Hack Péter ismét előállt egy javaslatsorral azügyben, hogy mi is a baj az alkotmánnyal.
Gyorsan bemásolom ide a kommetnjeimet, mielőtt kimoderálják a Népszabadság szerkesztők.
Beszédes miről hallgat Hack Péter.
Arról hallgat, hogy az ideiglenesen regnáló 5%-os belépési küszöbre épülő választási rendszer okoz olyan politikai konstellációt, ahol az a kétpártrendszer kialakult, ami gátlástalan gőggel vitte ebbe a csődhelyzetbe az országot.
Tényleg kiüresedett ez a demokrácia. Nem működnek a demokratikus kontrollmechanizmusok és ma már nem is hinnék el az emberek, hogy bármi ilyesmi működne. Hiába adnánk szót egy felsőházban több embernek.
A sajtónak meg van arra a lehetősége, hogy most is szót adjon másoknak. Olyanoknak, akik nem a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia szekerét tolják.
Sajnos a sajtó aszisztál a korlátozott nyilvánosság működéséhez.
Veszélyes játékba kezdett a politikai elitünk, mert lábbal tiporta el a fiatal magyar demokrácia polgári alapjait. Eleve intézményességtagadó a kultúránk, mi vagyunk a világ második leg individualistább népe, kudarcfélő, vagy bizonytalanságtűrő, vagy a sok más attitűdben borzasztó eredmények mutatják, hogy mennyi tanulni valónk van még a társadalmi, vagy akár csak a kisközösségi együttműködések világában.
Nem hogy erre érzékenyen nem reagált a politikai elit, de inkább rá tettek egy lapáttal. Ma nehezebben lehet bevonni az embereket a közösségi életbe mint a rendszerváltáskor.
Elveszett a bizalom.
Ez olyan súlyos rombolás, mint a Kádár-i hazugságok és defektes hatalmi mechanizmusok károkozása.
Sok időbe telik majd, amíg kiheveri a nép ennek az elitnek a tevékenységét. Ha egyáltalán elindulunk valamiféle gyógyulás felé.
Betegek vagyunk Tőletek! ...és ezt nem lehet néhány jogszabállyal helyrerakni. Még egy új és bármilyen korszerű alkotmánnyal sem!
A reszvetelidemokracia.blog.hu-n írtam egy cikket "individuum képző társdalmak" címmel arról, hogy hogyan herélték ki a hazai demokratikus kontrollt, mint olyat.
Az angolszász választási rendszerben létezik a visszahívható képviselő intézménye. A választókörzetben egy-egy kis közösség is neki tud állni annak a munkának, hogy el erodálja a megválasztott képviselő kivívott elfogadottságát, ettől a képviselők nem nagyon mernek erőteljesen a közjóval szembe helyezkedni.
Nálunk a sikeres érdekérvényesítést általában jedi lovagok hajtják végre. Ez egy olyan jelenség, amikor egy egymagában álló személy térdre kényszerít egy nagyrendszert a puszta kinyilatkoztatásával. Sajnos ez csak nagyon ritkán fordul elő és nincsenek intézményes formái. Olyan nincs, hogy egy civil érdekcsoport hatékonyan megtámad egy politikai kört.
A mi demokráciánkban az a kérdés, hogy mindenféle intézményes háttér nélkül, mondjuk jövő hét szerdára el tudom-e erodálni egy egy parlamenti párt kivívott elfogadottságát. Ugyan is ők tudnák elvileg kontrollálni az embereiket. De valójában ők sem. Nekik is csak annyi hatalmuk, hogy rátesznek-e valakit a listájukra. Az után, mondhatja a pártjának, hogy "....."
Megint egy kulcspont, ahol a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia úgy szeretné orvosolni egy alkotmányos reform esetén a bajokat, hogy alapvető ügyet nem érint.
Az egyéni választókerületekben meg kellene teremteni a visszahívhatóság intézményét. Ez kulcsügy! Ha marad a pártlistás rendszer, akkor a maffiapolitikusok továbbra is az arcunkba röhögnek, amikor a demokratikus kontrollokról beszélünk.
Igaza van Dr Patrosnak, hogy az internet korában olcsón mérhető valaminek a kivívott elfogadottsága és bármekkora tömegű információ odaszervezhető a döntés előkészítési folyamat mögé. Az internetes térben felépíthető az a kultúra, ahol nem mondhatja a pártokrácia, hogy azért nem tudja egy döntés előkészítési folyamatban bevonni az érintetteket és a szakértőket, mert nincsenek ott.
Persze ez véget vetne a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia maffiahatalmának.
De az ország milliárdokat nyerne vele! Meg elindulnánk a jóléti társadalom modell felé. Ahogy a 89-es alkotmány azt célként kitűzi.
Jelzem a svájciak minden törvényükről népszavazáson döntenek. Van már ilyen!
Kommentek