RDH Blog - RSS 2.0Egyszer egy tanárom azt mondta az Igazlátó Nap és a Comeinius minőségbiztosítási program összehasonlításáról szóló átfogó dolgozatomról, hogy azért nem jó ez így, mert nem lehet egy tanulmányban egészen madártávlatból és egészen a mikrovilág szemszögéből felvillantani dolgokat.
Vélhetően ez tényleg nagyon zavaró, a személyes kommunikációban kifejezetten negatív visszacsatolásnak számít, ha a beszélgető partnerünk fókuszt vált, vagy témát vált.
Sokszor kapom azt a visszajelzést, hogy csapongó az írott gondolatmenetem, Könnyen otthagyok félig kész félig kifejtett, vagy alig definiált fogalmakat.
Amikor a blogomból könyvet szerkesztettem, akkor 2 hónap múlva beleolvasva kifejezetten zavarosnak tűnt nekem is az egész. Nem lehet egymás mellé tenni ezeket a mozaikokat, ezért sokkal jobb lenne, ha könyvként nem a blog cikkekből szerkesztenék szöveggyűjteményt, hanem elkezdeném felépíteni az egészet.
Meg is találtam, hogy mi lehetne a rendező elv.
Külön kellene választani a probléma felvetést és a rálátást szolgáló modelleket, meg a gyakorlati megoldásokat. Szét kellene szedni a kultúra elemzése síkot, a pártok politikai szocializációs tevékenységét és a kisközösségi humán fejlesztés síkját.
A kultúra oldaláról közelítenék, és a kultúraformálás végrehajtóját, az egyént támogató alternatív szocializációs modelleket vonjuk a figyelem fókuszába. A mainstreem szocializációs modellek és az alternatív szocializációs modellek viszonyát is érdemes megvizsgálni. Éppen ezért a sajtóbirodalommal rendelkező pártok és a közvélemény számára láthatatlan civil önszerveződések szocializációs tevékenységéből hozok példákat. Főként azokét a civil önszerveződésekét, amelyek deklaráltan demokrácia fejlesztéssel foglalkoztak. Közösségfejlesztéssel, társadalmi tervezéssel, civil technikák terjesztésével.
Ezek a mozgalmak felépítettek valamit ezen a szellemi síkon. Valamit, ami összeköti az egyént és a közösséget. Talán némelyik ennél nagyobb távlatokat mutatnak az egyénnek. A hazai kultúrában ez nem kis teljesítmény!
Most, hogy szakácsként kezdtem el dolgozni, ebben a szakmában is egy fontos értékmérő, hogy ami a kezem alól kikerül, az vizuálisan és ízvilágában meg tudja-e mutatni, hogy egy jól felépített tökéletes egység.
Nem csak az egyén teljesítménye, hanem a szervezeté is. Megmutatja, hogy rendben folyik-e a tudásáramlás, az együttműködés, a marketing, a HR a munkahelyi közösségi keretek között.
A jól felépített étel finom és kívánatos mint látvány.
Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a nemzetközi szakácsversenyeknek magyar győztesei vannak. Értünk a kreatív felépítmények megszerkesztéséhez.
Nálunk ez amolyan önkifejezési, önkiteljesítési mód. A japánoknál ez kifejezetten alapkérdés. Kulturális alap az, hogy a belső mű sőt a közösségi kultúra felépítménye határozza meg a teljesítményt. Az egyén felépítményére nem nagyon tekintenek egyéni teljesítményként. A szervezet, a közösség, az iskola kicsiszoltságának tartják.
Néha érzek magamban erőt ahhoz, hogy higgadtan indulatok nélkül nekifogjak leírni az közösségfejlesztő irányzatunk szemszögéből látható demokrácia deficit jelenségeket, de sajnos mindig indulat kitörések lesznek belőle. Így gyakorlatilag nem jutottam még túl a vázlaton.
Lehet, hogy várnom kell még ezzel.
Kommentek