Lett nagy letargia a jobboldalon, amikor a választásokra készülődő egyik első erődemonstráció ennyire gyatra mozgósítási teljesítményt produkált.
Egy idős hölgy őrjöngését hallgattam egy betelefonálós műsorban, ahogy kikelt az otthon maradt 9.990.000 másik ember ellen, akik átvágták a szervezőket és nem tartották be ezt a szerződést, amivel ők a médiában felléptek.
Lehet, hogy a nép (és mellesleg a jobb oldali médiamunkások is) egyre inkább érzékelik, hogy a predátor pártokrácia nem megy el egy új választások alkalmával, ugyan olyan 98%-os többsége lesz a parlamentben, mint az elmúlt 10 évben bármikor.
A FIDESZ-es Hír TV és a Jobbikos ECHO TV számos műsorában meglepődve hallgattam az elmúlt héten olyan műsorokat, ahol a hagyományos antikommunista üzenetek mellett arról polemizáltak, hogy azért nehéz dolga lesz ám a következő kormánynak. Ezzel a participációs krízissel nehéz dolga lesz bárkinek, aki nem akar továbbra is az orosz predátor modell felé tovább haladni, el akar szakadni attól a modelltől, ami 30-300 polgártársunk milliárdossá válását facilitálja cserébe 3 millió embert taszít a kilátástalan szegénységbe.
Ha valaki elindul a koorporativizmus felé, szembekerül a saját 10 éve tartó civilgyilkos munkájának az országképével.
- Milyen tudósokat tud megmozgatni, ha gondolkodni akar?
- Milyen civileket tud megmozgatni, ha nem akar minden felelősséget átvenni a helyiektől Kádári módon, hanem építeni akar az önszerveződések plusz energiájára és kreativitására?
- Milyen terveket, stratégiákat, helyi megtartó intézményeket lehet mozgósítani az előttünk tornyosuló társadalmi problémák megoldására?
Kommentek