RDH Blog - RSS 2.0A kormány törvényei sorra azt a célt szolgálják, hogy az eleve kommunikációs gátakat építő hazai közbeszéd a totális berekesztettség felé "fejlődjön".
Domschitz Mátyás az ideológiák mentén szerveződő rendszerekre egy olyan definíciót alkalmaz, amely szerint ezek nem információ igényes innovációk. Tőkeigényesek és van bennük egy humanizmus felé mutató ideológia /ami nem feltétlenül érvénysül a gyakorlatban/, de ellenségesek az okosságokkal szemben.
A kormány sorra hozza azokat a törvényeket, amelyek a gyakorlatban totálisan végrehajthatatlanok. Amikor megpróbálják végrehajtani, akkor azonnal beleütköznek abba a falba, hogy a döntés előkészítés során a megvalósításról nem gondolkodott senki.
A gazdasági integrációs képességünk helyrehozatalában azt a célképzetet követjük, hogy egymillió plusz szereplőt szeretnénk integrálni a kirekesztettek közül.
Két kormányciklussal ezelőtt még az volt a kampánytéma, hogy az állam adjon-e 14. meg 15. plusz bért a köztisztviselőknek, 13. meg 14. havi nyugdíjat a nyugdíjasoknak, ma már kezd világossá válni, hogy a piaci oldalon, tehát nem az állami oldalon, a munkavállaló és a munkaadó közötti béralkuban kellene produkálni valamit, hisz a populista politikusok csak állami hitelekből, a jövő kirablásával ígérgethetnek ilyeneket.
Fogas kérdés, hogy a munkavállaló és a munkaadó közötti béralku miként alakulhat odáig, hogy nemzeti szinten jóléti társadalomhoz illeszkedő bér alakul ki ebből.
Iversenék a jóléti társadalom válságáról rengeteget publikáltak. A kelet-európai rendszerek egy részét PREDATOR-nak hívják amiatt, mert itt és pl. Oroszországban a jóléti társdalom alapjait erodáló azaz kirekesztő és versenykorlátozó utat követnek. A XX. század elején a jóléti társadalom útját választó országok ezzel ellenkező irányba fejlődtek.
A magyar munkavállalók munkaórát tekintve a legtöbb munkaórát dolgozzák le. Be tudok linkelni orvos kommentet arról, hogy hogy lehet 3 állást csinálni egyszerre és közben látni, hogy a testünk hogyan mondja fel a "szerződést" közben.
A munkabér és a bér körüli alku az oka annak, hogy az, aki 80 órát dolgozik, azaz lefoglalja egy teljes ember munkahelyét pluszban a munkaerőpiacon. Miért kénytelen ezt csinálni? Mert egyébként nem élne meg.
Ez egy példa arra, hogy a PREDATOR jelenségben még a munkavállaló rabló mentalitása is ludas, az persze ezer példát jelentene, ha megkísérelnénk felsorolni, hogy a munkaadók meg a politikusok mit művelnek ezen a terepen.
A FIDESZ gyakran eljátssza azt a barbatrükköt, hogy a saját gyengeségeit kommunikációs hazugságokkal próbálja ellensúlyozni.
A civil közbeszéd kiirtását simán elnevezik részvételi demokráciának és szerintük az ilyen mágikus ráolvasásos varázslatok elegendőek egy ország kormányzásához.
A baj az, hogy nem elegendőek .
A közéleti, de még inkább az életvilágban zajló kommunikációs folyamatok forradalmára lenne szükség ahhoz, hogy ez a betegség ne akadályozza a hazai gazdaság és társadalom fejlődését.
Ha a tárgyalóasztaloknál értené mondjuk 300.000 honfitársunk, hogy miért jobb a nyugat európai bérmodell mint a kínai, ha értenénk, hogy a bércsökkentés vagy az ingyen munka stiklijeinkkel alávágunk a belső keresletnek is, ha felfognánk hogy csúcsminőségű termék vagy szolgáltatás előállításához magas motivációra is szükség van, akkor talán nem lennék ennyire tanácstalanok.
Egyelőre hagyjuk a FIDESZ-t azon dolgozni, hogy felszámolja a civil csoportokat, megalázza és mellőzze a szakmapolitikákat, a szakszervezeteket és berekessze azokat a szűk és sok disszfunkcióval terhelt kommunikációs tereket, amíg eddig voltak. A munkavállalói jogok csorbítása, az alku ügyben létrehozott kommunikációs terek összezavarása erre megy ki.
"Látod lemegy a nap!
Különböző nagy vadak,
Mennek bele az éjszakába.
Megenni, aki árva."
Kommentek