Hungarian Participation Democracy's Ghost.

A Lázár féle mondatok és a magyarázatként beindult mosakodás egy lényegi ponton szembesít bennünket a saját kultúránk korlátaival. 

A feneketlen individualizmus tükröződik belőle.

A politikusoktól, azért érdekes ezt tükörként visszakapni, mert náluk érdekes kérdés, hogy mennyire képesek átlépni ezt az otthonról hozott attitűdöt és mennyire képesek "a másokért való felelősségvállalás" piacán teljesítményeket felmutatni.

A második felvonásban ki is derült, hogy Lázár nem is általános szentenciaként nyilatkoztatta ki életbölcseletét, hanem kifejezetten ebben a versenyben szereplő közszereplők közötti minőségi különbséget szeretett volna minősíteni.

Mindkét szemlélet komoly öngól politikailag, mert dolgunk van mindkét területen.

A közösségfejlesztő szakmán belül pontosan tudjuk, hogy iszonyatos energiákat kell megmozgatnunk ahhoz, hogy áttörjük a kultúránk hozta individualizmus falát. Nehéz dolog integrációs teljesítményeket felmutatni a mi kultúránkban.

Ahhoz képes, hogy nehéz, az nem teszi könnyebbé a munkánkat, hogy közben a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia vadászni kezd az állampolgári önszerveződések világában felbukkanó ügyekre és elpusztítja az intézményesült mozgalmakat.

A Népszabadság internetes felületén igyekeztem elhinteni azt a gondolatot, hogy tessék már belegondolni, hogy miért nincsen munkahelyteremtő hatása az évi 1000 milliárd Ft EU fejlesztési forrásból finanszírozott programoknak.

Meggyőződésem, hogy a Halász - Zuschlag paktumra alapuló fejlesztéspolitika iktatja ki a teljesítményeket minden területről.

Sajátosan magyar dolog, hogy normálisnak tartjuk azt, ha valaki, jelen esetben a politikus kaszt elszabotálja ezeket a programokat. Ezek szerint a munkahelyteremtés annyira nem fontos kérdés számunkra, hogy például érdemi közbeszédet folytassunk a kudarcunk okairól.

"Tüzet viszek, ne lássátok! Ég a ruhám ne hagyjátok!" - ez a kép jól kifejezi azt a feszültséget, ami benne van ebben a helyzetben.

Magánügy! A családunk kulturális szégyene az, ha nem tudtunk teljesíteni.Ha sikereket tudunk felmutatni akkor ez büszkeségre adhat okot.

A mi mitológiánk szerint ez akár a politikusok közötti versenyre is igaz lehet.

Ha viszont baj van, azt is normálisnak tartjuk, hogy az állami újraelosztás avatkozzon be! Mentse meg a bajba jutottakat! Így jutottunk el oda, hogy 2 millió polgártársunk dolgozik a piaci oldalon és 8 millió ember van a másik oldalon. 

Melyik oldalra soroladó a Lázár féle munkavállaló? Ő bizony az állami újraelosztásból él.

A Lázár mitológia magyarázkodó fejezete azt a napirendet nyitja ki, hogy lehet-e a közélet finanszírozás szociális kérdés, azaz lehetne-e anyagi haszonszerzés motivációkkal jelen emberek a közéletben?

Összeérhet-e "közösségek hiteles vezetői" című célcsoport a "leszakadók" című társadalmi réteggel?

Van-e helye a közéletben azoknak, akik nem gazdagok?

Képzavar, hogy éppen ő, soha semmilyen piaci sikert nem mutatott fel, politikusként szerezte a családi vagyont, amire oly büszke.

Az EU csatlakozás körüli években az volt a fő kampánytémám, hogy a civil szektor humánszolgáltató szervezetei megjelenhetnek-e majd szolgáltatóként az EU finanszírozású  humánfejlesztési folyamatokban.

Az EU programok 2-5 hónapos csúszással utalnak ki pénzeket, ezért óriási likvidtőke tartalék kell egy-egy program túléléséhez. Becslésem szerint 4-5 szervezet rendelkezik 20-100 milliós likvidtartalékkal, míg az EU programokban 400-500 civil humánszolgáltatónak kell megjelennie 2004-től folyamatosan.

Azt hittem az elején, hogy elindul a szektor feltőkésítési folyamata, ezért olyan tréningeket kezdtem el tartani, ami az intézményesült szolgáltatói létre készít fel állampolgári önszerveződéseket. Akár olyanokat, akik eddig nem tudtak intézményesülni, mert nem volt rá lehetőségük.

Elképesztő sztorival szembesültem ebben a 4-5 éves munkában.

• A pártokrácia elfelejtett stratégiát készíteni arra az eshetőségre, hogy ha esetleg évi 1000 milliárd Ft-ot kell strukturálni humánfejlesztési területre.
• A pártorkácia elfelejtett szóba állni a területen működő állampolgári önszerveződésekkel.
• A pártokrácia megtiltotta a magyar sajtónak, hogy civilek véleményét leközölje az újság ezekben a kérdésekben.
• A pártokrácia vállalja a nevünkben azt a kockázatot, hogy ha esetleg az EU ellenőrök korrupciós ügyek miatt visszakövetelik százmilliárdos programok forrásait, akkor mi ezt kétszeresen ki fogjuk fizetni!

 A terület, amire a közösségfejlesztő munkában koncentráltam, az épp a munkaerőpiaci integrációs munka civil részvétele.

Az a világkép, amit Lázár Úr felvázolt épp valami piaci teljesítményt kér számon. Tekintsünk el attól, hogy mindenkin számon kéri, vagy csak a közéleti szereplőkön. Koncentráljunk arra a pontra, amikor valaki, - mondjuk épp Lázár úr filozófiáján megvilágosodva - nekilendül és szeretné rendbe tenni a szénáját. Elkezd valami eladhatót kitenni a piacra.

Itt jön az a kérdés, hogy a magyar közeg és spéci ez a kor, hogyan fogadja az új belépőket?

Milyen manapság vállalkozást alapítani?

Én egy kicsit posztmodern oldalról fogtam meg a kérdést és koncentráltam a humánszolgáltató szervezetek világára.

Ezen az oldalon azt tudom mondani, hogy véres verejtékkel lehet csak túlélésben reménykedni. Szó sem lehet prosperitásról. Nem lehet normális bért kérni a fejlesztő munkáért és abban sem lehet sikereket felmutatni, hogy egy szolgáltató szervezet arra építve, hogy jó a szolgáltatása, most akkor kiteljesíti önmagát és felhalmoz százmilliós plusz forrásokat.

Épp a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia jelenléte a garancia arra, hogy ez a piac nem piac. Hiába jó egy csapat, egy termék, az semmit sem ér a politikai kapcsolatokkal operálók korrupciós teljesítményéhez képest. Az EU fejlesztések világa kiszolgáltatott a "fogd a pénzt és fuss!" típusú szolgáltatók világának.

Meggyőződésem, hogy ezért igyekszik kiiktatni a kontrollintézményeket a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia.

Fordítsuk meg ezt a "Tüzet viszek ne lássátok! Ég a ruhám ne hagyjátok!" képet.

Itt most a szegény ici-pici pártember fordul a nagy hatalmas piacintézmény felé. Bűzlik a korrupciótól, el akarja takarni, hogy mi történt itt éppen abban a 15 évben, amiben Lázár Úr megjelent a hazai közéletben. Majd most egyszer csak odafordul a szent piac felé, miután elképesztő rablásokból halálra kereste magát, és azt mondja, hogy ugye mindenki felkészült a szabad versenyre? Emberek! Védjétek már meg "a teljesítményekért tisztességes bért" - című alapelvet, mert ez egy fontos alapköve a társadalmunknak!

"Ég a ruhájuk" - már ami az integrációs teljesítményeket illeti.

Vállalkozás - tőkebefektetés területén, vagy a közéleti terepen, akár a humánszolgáltató szervezetek világában... mindenütt csak szégyellnünk kell azt, ami van és takargatjuk is. De eljön egy pont, ahonnan felsikoltunk, mert magunkban biztosan nem lehet orvosolni a bajainkat.

Mindenütt azt látjuk, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia kirekesztő és versenykorlátozó logika alapján működik. Ezért süllyedünk!

Ezért elképesztően találó Lázár úr tükre.

A kérdés az, hogy kinek szól ez a kép? Az MSZP-nek? Nekünk? A teljes pártokráciának?