RDH Blog - RSS 2.0Az egyik NOlblogon megjelent egy cikk a zsidóság és a kommunizmus kapcsolatáról.
Mivel végig az etnikai szembenállás határozta meg a kommneteket, felvetettem a vertikális - horizonális interkulturális konfliktus kérdést:
Ezt a történelmi kitérőt két szempontból érdemes kitágítani egy kicsit.
Egyrészt az aktualizálja ezt a történelmi kérdést, a FIDESZ politikai szocializációs gépezete, a Hír TV és az ECHO TV sikeresen eladták a hazai discurzusban azt a tételt, hogy a szokatlan mértékű kirekesztés tudatos manipulációs stratégia része.
A közgazdasági okkultizmus hazai megteremtőjétől, Bogár Lászlótól a FIDESZ volt államtitkárától hallottuk ezt egyfolytában, majd a skine head mozgalmak hagyományos témáival - retrikájával és az utcai politikai tiltakozási akciókkal ez eredményezte azt a csodát, hogy civil önszerveződés a választási rendszer ellenére be tud jutni a parlamentbe.
A kirekesztés vagy ennek az etnikai kirekesztés irányába "forduló" látás vagy nem látás egy kulcsfontosságú téma ma.
A magyar társadalom nem akar szembenézni azzal, hogy a cigányság felé mennyire kirekesztő a mai rendszerünk. 1000 mítoszunk van arra, hogy elhitessük magunkkal, hogy mi nem vagyunk olyanok.
Ez itt a közelmúlt. Az elmúlt 12 évben lelhetjük meg ennek a folyamatnak a sorsfordító pontjait. Meg is kell találnunk, mert ha nem nézünk szembe ezügyben önmagunkkal, akkor csakis a labirintus zsákutcás területeit próbáljuk meg tekintetünkkel belátni.
Én a politikai szocializációnak gyakorlati hasznosításával foglalkozom. Olyan helyi közösségfejlesztéssel, ami problémák feltárásába, helyi célkitűző folyamatokba vonja be a gondolkodásra hajlandó polgárokat.
Számomra ezek nem szorosan a szakmai tevékenységemhez tartozó kérdések, sőt a kifejezetten máshogy látom ezt mint a fősodor.
Közösségfejlesztőként számomra a csoport ellenállás a célkitűző folyamattal szemben egy gyakorlati kihívás.
Ha az van az emberek fejébe, hogy valóságos élményük a kirekesztettség, tehát hiába fogalmaznak meg állampolgári önszerveződésekben helyi célokat, semmi esélyük forrást szerezni ehhez, akkor valamit kezdenem kell a helyzettel, mert a végén a "nyuszika cseszd meg a porszivódat" filozófia alapján neki sem állnak majd a célkitűzéseknek, nem válnak résztvevővé, tehát némi körültekintés után maguktól és tudatosan visszahúzódnak az alattvalói attitűdök világába.
Közben pedig, miközben meg sem írták a pályázatukat, és el sem küldték, azt hallják Bogár Lászlótól, hogy itt azért komoly New Yorki körök építették fel a nagy kirekesztő erők elnyomó gépezeteit.... Ez külön még egy meló nekem. Ha esetleg mégis kitűznek célokat, mégis beadják a pályázatukat, mégis túl vannak az első projekteken, tapasztalnak-e maguk körül olyan világot, ami fogadókész a helyi probléma megoldó aktivitásra. Ha nem, akkor a mitikus fantázia szintjén egy versenyképes magyarázat a FIDESZ azaz Bogár László mitológiája.
Az alattvalói gyökereink két oldalról táplálják ezt a politikai szocializációs felépítményt.
Eredetileg a szakmák igen is etnikumokhoz kötődtek. Szent István behozta a bajorokat kovácsnak meg nemesnek, a szászokat bányásznak, a szlovákok vagy a románok hosszú ideig hegyi pásztor szerepben voltak közöttünk a kereskedelmet, mint a feudalizmus kultúrájában marginális tevékenységet elüldözött népek intézték. Sóügyeknek hívták anno. örmények, zsidók valamelyest később bizonyos szegmensekben a cigányok bekapcsolódtak ebbe.
Amikor a modernizáció eltörölte a rendi társadalmat, a vállalkozás szabadságában szerzett kulturális tőke versenyelőnyhöz juttatta a zsidóságot a tőkeigényes vállalkozásokban is és a tudás - tanulás igényes vállalkozásokban is. Itt már nem igaz az, hogy csak zsidó lehet orvos vagy ügyvéd. De az viszont igaz, hogy a polgárság döntően német és zsidó emberekből áll, különösen a sikeres polgárság. Épp a kommunizmus erőszakos társadalomátszervező ereje számolja fel ezt a kasztrendszerszerű kulturális tőke miatt újratermelődő kérdést. Az egy más kérdés, hogy a rendszerváltás után miért lehet mégis sikeres mítosz ez.
Van két olyan dinamika, ami történelem ugyan, de tanulnunk kellene ebből és nem hinni abban, hogy ez bármilyen módon veszélyes lenne.
Egyrészt a kisebbségeknek természetes kulturális napi gyakorlata, hogy segítik egymást. Ez különösen éles kontrasztokat szül, ha a báziskultúra a világ legindividualistább kultúrája (Globe - Hoffstede adatsor 2.)
Másrészt a vállalkozás szabadsága ritkán nyílik meg a történelemben. Én például a mezőgazdasági kistermelés területén összesen 2 ilyen 5-8 éves időszakot fedeztem fel, amikor vállalkozni lehetett. Az egyik a XIX. század utolsó évei, a másik a 68-as Kádári kísérlet. A rendszerváltást annak hittük, azt gondoltuk ez a 68 lesz négyzetre emelve, de nem lett az. Egy kirekesztő és versenykorlátozó rendszert építgetünk óriási erőbedobással.
Summa summárum szerintem egy olyan korban élünk, egy olyan csoportdinamikában kellene végiggondolni kinek kinek a saját "kisebbség és többség" politikáját, ahol hatalmas tömegű modernizációs kirekesztettség élmény van az emberekben. Nem tudunk előre lépni a kor polgáreszményeinek megfelelő irányba. Nem tudjuk magunkat megélni jó információs társadalomként, jó tudástársadalomként vagy nem tudjuk beleálmodni az életünkbe a fenntartható fejlődés polgáreszményét. Harc megy a saját életünkben azért, hogy léphetünk-e előre vagy sem a modernizációs ranglétrán. Ezek az előbb felsorolt kultúraképek hierarchikusan rendeződnek egymásba. Nem lehet tovább lépni, amíg nem jártuk ki az előző osztályt.
A családokon belül vita folyhat arról, hogy lépjünk-e következő osztályba vagy ne. Az én dédapám kerékgyártó volt. Engem még fogott a kezébe, mielőtt meghalt. Egészen idős koráig fűzte a fiait, hogy vegyék át a műhelyt. Autók rohangáltak aszfaltúton, de hát az ő világképében a változatlan újratermelődés, a hagyományok követése mindenek felett álló érték. Ki szoktam számolni, hogy ha Széchenyi 1830-ban írta a Hitelt, akkor a dédapám pontosan 130 év múlva még mindig a Hitel előtti világot szerette volna fenntartani.
Ez a vita a mostani szkenáriók között is ugyan így folyik. A pártokrácia például bármiben befektetési lehetőséget lát, ami ipari társadalom szerű, és nem lát eszközt semmiben ami információs társadalom vagy tudás társadalom típusú ügy. Éppen ez okozza azt a feszültséget, hogy a tőke beármalásban éltanuló ország sereghajtó a foglalkoztatottságban.
Ez hívom én vertikális - interkulturális konfliktusnak.
Ennek a feszültsége van megint áttéve horizontális síkra.
A pártokrácia azt adta el az embereknek, hogy a zsidók ki akarják irtani a magyarokat és elég jól haladnak. Nézzük csak a születési adatokat, nézzük csak a betegségi adatokat, nézzük csak az egészségügyi rendszerünk siralmas állapotát és ilyenkor szedjük elő az okkultista közgazdász barátunk mitikus világképét, és képzeljük el, hogy a nap azért kel fel keleten, mert Panteon rápakolja a szekerére. Este azonban meg kell etetnie a lovait ezért némi szünet következik, de szorgalmas isten ő, majd holnap is folytatja.
Tehát egy horizontális különböző etnikumok egymás elleni érdekképviseletének sikerei - kudarcai síkon folyik a közbeszéd.
Még ez a cikk is "csak" ebben a paradigmában ír le walamit.
Mikor kezdünk már el arról beszélni, akár ezekből a tételekből kiindulva, hogy miért voltak sikeresebbek az orvos szakmában, az ügyvéd szakmában, az önszerveződésben a zsidó családok - mozgalmak.
Ma már egyértelműen nem fenyegeti ez a veszély a társadalmat!
Szó sincs róla, hogy nem zsidóként nehezebb orvosnak lenni, mozgalomnak lenni, újságírónak lenni, politikusnak lenni.
Az a világ mögöttünk van.
Ha mi nem ragaszkodunk hozzá makacsul, akkor lényegében nincsen.
Az önbeteljesítő jóslatok közül említettük már azt, amikor magunk lépünk vissza a dolgok együttműködés felé mutató tárgyalásos úton történő rendezésétől.
Van egy másik nagyon szép önbeteljesítő jóslat:
"Királyságom épp oly nagy, nincsen fölöttem hatalmad!"
Soha sem fordultunk még szembe a saját fasizmusunkkal. Épp itt lenne az ideje, ha közbeszéd kezdődne a kirekesztés történelméről és a kirekesztés mai gyakorlatáról és kulturális alapjairól.
Fel kell dolgoznunk hogy hogy mi ez az egész, mert ha rálátunk, megkapjuk azt a szabadságot, hogy szabadon letegyük ezt a magától működő, állandóan korszakokat maga alá temető törvényszerűséget.
Nem törvényszerű a kirekesztés!
Szent István óta együtt élünk itt! Békességben és szeretetben leéltünk egymás mellett ezer vagy sokezer évet!
Szeresd felebarátodat, mint Tenmagadat!
reszvetelidemokracia.blog.hu
Kommentek