Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Kommment a zsidóság és a kommunizmus cikkehz

2010.03.14. 16:31 :: Saman

Az egyik NOlblogon megjelent egy cikk a zsidóság és a kommunizmus kapcsolatáról.

Mivel végig az etnikai szembenállás határozta meg a kommneteket, felvetettem a vertikális - horizonális interkulturális konfliktus kérdést:

 

Ezt a történelmi kitérőt két szempontból érdemes kitágítani egy kicsit.

Egyrészt az aktualizálja ezt a történelmi kérdést, a FIDESZ politikai szocializációs gépezete, a Hír TV és az ECHO TV sikeresen eladták a hazai discurzusban azt a tételt, hogy a szokatlan mértékű kirekesztés tudatos manipulációs stratégia része.

A közgazdasági okkultizmus hazai megteremtőjétől, Bogár Lászlótól a FIDESZ volt államtitkárától hallottuk ezt egyfolytában, majd a skine head mozgalmak hagyományos témáival - retrikájával és az utcai politikai tiltakozási akciókkal ez eredményezte azt a csodát, hogy civil önszerveződés a választási rendszer ellenére be tud jutni a parlamentbe.

A kirekesztés vagy ennek az etnikai kirekesztés irányába "forduló" látás vagy nem látás egy kulcsfontosságú téma ma.

A magyar társadalom nem akar szembenézni azzal, hogy a cigányság felé mennyire kirekesztő a mai rendszerünk. 1000 mítoszunk van arra, hogy elhitessük magunkkal, hogy mi nem vagyunk olyanok.

Ez itt a közelmúlt. Az elmúlt 12 évben lelhetjük meg ennek a folyamatnak a sorsfordító pontjait. Meg is kell találnunk, mert ha nem nézünk szembe ezügyben önmagunkkal, akkor csakis a labirintus zsákutcás területeit próbáljuk meg tekintetünkkel belátni.

Én a politikai szocializációnak gyakorlati hasznosításával foglalkozom. Olyan helyi közösségfejlesztéssel, ami problémák feltárásába, helyi célkitűző folyamatokba vonja be a gondolkodásra hajlandó polgárokat.

Számomra ezek nem szorosan a szakmai tevékenységemhez tartozó kérdések, sőt a kifejezetten máshogy látom ezt mint a fősodor.

Közösségfejlesztőként számomra a csoport ellenállás a célkitűző folyamattal szemben egy gyakorlati kihívás.

Ha az van az emberek fejébe, hogy valóságos élményük a kirekesztettség, tehát hiába fogalmaznak meg állampolgári önszerveződésekben helyi célokat, semmi esélyük forrást szerezni ehhez, akkor valamit kezdenem kell a helyzettel, mert a végén a "nyuszika cseszd meg a porszivódat" filozófia alapján neki sem állnak majd a célkitűzéseknek, nem válnak résztvevővé, tehát némi körültekintés után maguktól és tudatosan visszahúzódnak az alattvalói attitűdök világába.

Közben pedig, miközben meg sem írták a pályázatukat, és el sem küldték, azt hallják Bogár Lászlótól, hogy itt azért komoly New Yorki körök építették fel a nagy kirekesztő erők elnyomó gépezeteit.... Ez külön még egy meló nekem. Ha esetleg mégis kitűznek célokat, mégis beadják a pályázatukat, mégis túl vannak az első projekteken, tapasztalnak-e maguk körül olyan világot, ami fogadókész a helyi probléma megoldó aktivitásra. Ha nem, akkor a mitikus fantázia szintjén egy versenyképes magyarázat a FIDESZ azaz Bogár László mitológiája.

Az alattvalói gyökereink két oldalról táplálják ezt a politikai szocializációs felépítményt.

Eredetileg a szakmák igen is etnikumokhoz kötődtek. Szent István behozta a bajorokat kovácsnak meg nemesnek, a szászokat bányásznak, a szlovákok vagy a románok hosszú ideig hegyi pásztor szerepben voltak közöttünk a kereskedelmet, mint a feudalizmus kultúrájában marginális tevékenységet elüldözött népek intézték. Sóügyeknek hívták anno. örmények, zsidók valamelyest később bizonyos szegmensekben a cigányok bekapcsolódtak ebbe.

Amikor a modernizáció eltörölte a rendi társadalmat, a vállalkozás szabadságában szerzett kulturális tőke versenyelőnyhöz juttatta a zsidóságot a tőkeigényes vállalkozásokban is és a tudás - tanulás igényes vállalkozásokban is. Itt már nem igaz az, hogy csak zsidó lehet orvos vagy ügyvéd. De az viszont igaz, hogy a polgárság döntően német és zsidó emberekből áll, különösen a sikeres polgárság. Épp a kommunizmus erőszakos társadalomátszervező ereje számolja fel ezt a kasztrendszerszerű kulturális tőke miatt újratermelődő kérdést. Az egy más kérdés, hogy a rendszerváltás után miért lehet mégis sikeres mítosz ez.

Van két olyan dinamika, ami történelem ugyan, de tanulnunk kellene ebből és nem hinni abban, hogy ez bármilyen módon veszélyes lenne.

Egyrészt a kisebbségeknek természetes kulturális napi gyakorlata, hogy segítik egymást. Ez különösen éles kontrasztokat szül, ha a báziskultúra a világ legindividualistább kultúrája (Globe - Hoffstede adatsor 2.)

Másrészt a vállalkozás szabadsága ritkán nyílik meg a történelemben. Én például a mezőgazdasági kistermelés területén összesen 2 ilyen 5-8 éves időszakot fedeztem fel, amikor vállalkozni lehetett. Az egyik a XIX. század utolsó évei, a másik a 68-as Kádári kísérlet. A rendszerváltást annak hittük, azt gondoltuk ez a 68 lesz négyzetre emelve, de nem lett az. Egy kirekesztő és versenykorlátozó rendszert építgetünk óriási erőbedobással.

Summa summárum szerintem egy olyan korban élünk, egy olyan csoportdinamikában kellene végiggondolni kinek kinek a saját "kisebbség és többség" politikáját, ahol hatalmas tömegű modernizációs kirekesztettség élmény van az emberekben. Nem tudunk előre lépni a kor polgáreszményeinek megfelelő irányba. Nem tudjuk magunkat megélni jó információs társadalomként, jó tudástársadalomként vagy nem tudjuk beleálmodni az életünkbe a fenntartható fejlődés polgáreszményét. Harc megy a saját életünkben azért, hogy léphetünk-e előre vagy sem a modernizációs ranglétrán. Ezek az előbb felsorolt kultúraképek hierarchikusan rendeződnek egymásba. Nem lehet tovább lépni, amíg nem jártuk ki az előző osztályt.

A családokon belül vita folyhat arról, hogy lépjünk-e következő osztályba vagy ne. Az én dédapám kerékgyártó volt. Engem még fogott a kezébe, mielőtt meghalt. Egészen idős koráig fűzte a fiait, hogy vegyék át a műhelyt. Autók rohangáltak aszfaltúton, de hát az ő világképében a változatlan újratermelődés, a hagyományok követése mindenek felett álló érték. Ki szoktam számolni, hogy ha Széchenyi 1830-ban írta a Hitelt, akkor a dédapám pontosan 130 év múlva még mindig a Hitel előtti világot szerette volna fenntartani.

Ez a vita a mostani szkenáriók között is ugyan így folyik. A pártokrácia például bármiben befektetési lehetőséget lát, ami ipari társadalom szerű, és nem lát eszközt semmiben ami információs társadalom vagy tudás társadalom típusú ügy. Éppen ez okozza azt a feszültséget, hogy a tőke beármalásban éltanuló ország sereghajtó a foglalkoztatottságban.

Ez hívom én vertikális - interkulturális konfliktusnak.

Ennek a feszültsége van megint áttéve horizontális síkra.

A pártokrácia azt adta el az embereknek, hogy a zsidók ki akarják irtani a magyarokat és elég jól haladnak. Nézzük csak a születési adatokat, nézzük csak a betegségi adatokat, nézzük csak az egészségügyi rendszerünk siralmas állapotát és ilyenkor szedjük elő az okkultista közgazdász barátunk mitikus világképét, és képzeljük el, hogy a nap azért kel fel keleten, mert Panteon rápakolja a szekerére. Este azonban meg kell etetnie a lovait ezért némi szünet következik, de szorgalmas isten ő, majd holnap is folytatja.

Tehát egy horizontális különböző etnikumok egymás elleni érdekképviseletének sikerei - kudarcai síkon folyik a közbeszéd.

Még ez a cikk is "csak" ebben a paradigmában ír le walamit.

Mikor kezdünk már el arról beszélni, akár ezekből a tételekből kiindulva, hogy miért voltak sikeresebbek az orvos szakmában, az ügyvéd szakmában, az önszerveződésben a zsidó családok - mozgalmak.

Ma már egyértelműen nem fenyegeti ez a veszély a társadalmat!

Szó sincs róla, hogy nem zsidóként nehezebb orvosnak lenni, mozgalomnak lenni, újságírónak lenni, politikusnak lenni.

Az a világ mögöttünk van.

Ha mi nem ragaszkodunk hozzá makacsul, akkor lényegében nincsen.

Az önbeteljesítő jóslatok közül említettük már azt, amikor magunk lépünk vissza a dolgok együttműködés felé mutató tárgyalásos úton történő rendezésétől.

Van egy másik nagyon szép önbeteljesítő jóslat:

"Királyságom épp oly nagy, nincsen fölöttem hatalmad!"

Soha sem fordultunk még szembe a saját fasizmusunkkal. Épp itt lenne az ideje, ha közbeszéd kezdődne a kirekesztés történelméről és a kirekesztés mai gyakorlatáról és kulturális alapjairól.

Fel kell dolgoznunk hogy hogy mi ez az egész, mert ha rálátunk, megkapjuk azt a szabadságot, hogy szabadon letegyük ezt a magától működő, állandóan korszakokat maga alá temető törvényszerűséget.

Nem törvényszerű a kirekesztés!

Szent István óta együtt élünk itt! Békességben és szeretetben leéltünk egymás mellett ezer vagy sokezer évet!

Szeresd felebarátodat, mint Tenmagadat!

reszvetelidemokracia.blog.hu

Szólj hozzá!

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr511839149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása