RDH Blog - RSS 2.0JELENTÉSTERVEZET az alapvető jogok helyzetéről Magyarországon: normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)
LIBE
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Kivonat
II. Értékelés
Magyarország Alaptörvénye és annak végrehajtása
1. emlékeztet rá, hogy a jogszerűség tiszteletben tartása, amely magában foglalja az átlátható, elszámoltatható és demokratikus törvényalkotási folyamatot, valamint a szabad választásokon és az ellenzék jogainak tiszteletben tartásán alapuló, erős képviseleti demokrácia iránti tisztelet a demokrácia és a jogállamiság fogalmának kulcselemei, az EUSZ 2. cikkében és az Európai Unióról szóló szerződés és az Alapjogi Charta preambulumaiban rögzítettek szerint;
2. határozottan megismétli, hogy miközben egy új alaptörvény kidolgozása és elfogadása tagállami hatáskörbe tartozik, a tagállamok és az EU közös felelőssége annak biztosítása, hogy az alkotmányozási folyamat és az alaptörvények tartalma összhangban legyen az Unió közös értékeivel, az Alapjogi Chartával és az EJEE-vel;
3. sajnálja, hogy Magyarország Alaptörvényének kidolgozása és elfogadása nem egy átlátható, nyitott, befogadó és konszenzusra épülő folyamat keretében történt, ahogyan ez egy modern, demokratikus alkotmányozási folyamattól elvárható lenne, és ez magának az Alaptörvénynek a legitimitását is gyengíti;
4. tudomásul veszi az Alkotmánybíróság fent említett, 2012. december 28-i határozatát, amely kimondja, hogy a Magyar Országgyűlés túllépte jogalkotási hatáskörét, amikor elfogadta az Alaptörvény állandó és általános szabályozást tartalmazó átmeneti rendelkezéseit;
5. határozott kritikával illeti az Alaptörvény negyedik módosításának rendelkezéseit, amelyek aláássák az Alaptörvény felsőbbségét azáltal, hogy több olyan szabályt foglalnak újra bele annak szövegébe, melyeket az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek – eljárási vagy tartalmi okokból az Alaptörvénybe ütközőnek – nyilvánított;
6. emlékeztet rá, hogy az Alkotmánybíróság a fent említett, 2012. december 28-i határozatában egyértelműen nyilatkozik az alkotmányosság mind tartalmi, mind eljárási kritériumairól, kijelentve, hogy „az alkotmányok tartalmi és eljárási mércéi és követelményei demokratikus jogállamban állandóak. A tartalmi és eljárási alkotmányos követelmények nem lehetnek alacsonyabbak az Alaptörvény időszakában, mint az Alkotmány(törvény) időszakában voltak. Az alkotmányos jogállam követelményei továbbra is és folyamatosan érvényesülő követelmények a jelenben és programok a jövőre nézve. Az alkotmányos jogállam konstans értékek, elvek és garanciák rendszere”[1]; úgy véli, hogy egy ilyen egyértelmű és méltóságteljes kijelentés az Európai Unióra és annak valamennyi tagállamára nézve egyaránt érvényes;
7. emlékeztet rá, hogy az Unió demokráciára és jogállamiságra vonatkozó közös értékei szabad választásokon és az ellenzék jogainak tiszteletben tartásán alapuló, erős képviseleti demokrácia rendszerét igénylik, és hogy az EJEE-hez fűzött 1. sz. jegyzőkönyv 3. cikke szerint a választásoknak garantálniuk kell „a nép véleményének kifejezését a törvényhozó testület megválasztását illetően”;
8. úgy véli, hogy a sarkalatos törvények kiterjedt alkalmazása olyan területek szabályozására, amelyeket a legtöbb tagállam egyszerű törvénnyel szabályoz, illetve a rendkívül konkrét és részletes szabályok előírására aláássa a demokrácia és a jogállamiság elveit, mivel lehetővé tette a jelenlegi – minősített többség támogatását élvező – kormány számára, hogy politikai irányvonalakat véssen kőbe, ami meg fogja nehezíteni az Országgyűlésben mindössze egyszerű többséggel rendelkező mindenkori jövőbeli kormányok számára, hogy reagáljanak a társadalmi változásokra, ezáltal potenciálisan csökkentve az új választások jelentőségét;
9. úgy véli, hogy az egyéni képviselői indítvány alkalmazása az Alaptörvény (sarkalatos törvények révén történő) végrehajtására nem tekinthető átlátható, számonkérhető és demokratikus jogalkotási eljárásnak, mivel a gyakorlatban korlátozza a nyilvános vitát és konzultációt, és hogy az ilyen indítványok magával az Alaptörvénnyel is ellentétesek lehetnek, következésképp a kormányokat (és nem az egyes képviselőket) terheli az a kötelezettség, hogy az Alaptörvény végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat benyújtsák az Országgyűlésnek;
10. osztja a Velencei Bizottság véleményét (No CDL-AD(2012)001), amely szerint a jelentős mennyiségű jogszabály rövid idő alatt történő elfogadásával magyarázható, hogy több új rendelkezés nem felel meg az európai normáknak;
A fékek és ellensúlyok demokratikus rendszere
11. emlékeztet rá, hogy a demokrácia és a jogállamiság megköveteli a hatáskörök független intézmények közötti megosztását a fékek és ellensúlyok megfelelően működő rendszere és a jogszabályok hatékony alkotmányos normakontrollja alapján;
12. úgy véli, hogy a központi költségvetésre és az adózásra vonatkozó törvényekkel kapcsolatos alkotmánybírósági hatáskör korlátozása ellentétes a demokrácia, a jogállamiság és a bírósági felülvizsgálat elvének követelményeivel, mivel gyengíti az intézményi és eljárási garanciákat egy sor alkotmányos jog védelme, valamint az Országgyűlés és a kormány költségvetési hatásköreinek ellenőrzése vonatkozásában;
13. emlékeztet rá, hogy amint azt az Alkotmánybíróság 45/2012. határozatában megállapította, „Az alkotmányos legalitásnak nemcsak eljárásjogi, formai, közjogi érvényességi, de tartalmi követelményei is vannak [...]. Adott esetben az Alkotmánybíróság a demokratikus jogállam alkotmányos tartalmi követelményeinek, garanciáinak és értékeinek a töretlen érvényesülését, alkotmányba foglalását is vizsgálhatja.”;
14. úgy véli, hogy az Alaptörvény negyedik módosításának hatálybalépését követően az Alkotmánybíróság már nem a legfőbb szerve az alaptörvény védelmének, mivel a törvényhozásnak immár joga van ahhoz, hogy az Alaptörvényt tetszése szerint módosítsa, akkor is, ha az alkotmánymódosítás ellentétes más alkotmányos követelményekkel és elvekkel;
15. mélységesen aggasztónak tartja az alkotmányos kérdésekben az Országgyűlés javára és az Alkotmánybíróság kárára történt hatáskör-eltolódást, amely súlyosan sérti a hatalommegosztás elvét és a fékek és ellensúlyok megfelelően működő rendszerét, amelyek a jogállamiság két fő szükségszerű elemét képezik;
16. rendkívül aggasztónak tartja a negyedik módosítás azon rendelkezéseit is, amelyek 20 évnyi alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatot tesznek semmissé, amely alapelvek és alkotmányos követelmények egész rendszerét foglalta magában, ideértve az uniós jog és az európai emberi jogi normák alkalmazását érintő esetleges ítélkezési gyakorlatot is;
17. aggódik a negyedik módosítás azon rendelkezésének uniós joggal való összeegyeztethetősége miatt is, amely lehetővé teszi a magyar kormánynak, hogy különadót vessen ki az Európai Bíróság fizetési kötelezettséget eredményező ítéleteinek végrehajtása érdekében, amennyiben az állami költségvetésben nem áll rendelkezésre elegendő forrás és az államadósság meghaladja a teljes hazai össztermék felét;
18. bírálja, hogy gyorsított ütemben történik fontos törvények elfogadása, mivel ez aláássa az ellenzéki pártok azon jogát, hogy ténylegesen részt vegyenek a jogalkotási folyamatban, korlátozva a többség és a kormány tevékenységének ellenőrzésére irányuló képességüket, és mindezzel kedvezőtlenül befolyásolva a fékek és ellensúlyok rendszerét;
19. emlékeztet rá, hogy az adatvédelmi hatóságok függetlenségét az EUMSZ 16. cikke és az EU Alapjogi Chartájának 8. cikke garantálja;
20. hangsúlyozza, hogy a hivatali idő alatt a tisztségből való elmozdítással szembeni védelem a nemzeti adatvédelmi hatóságok függetlenségére irányuló uniós jogi követelmény egyik kulcseleme;
21. üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben az adatvédelmi biztos függetlenségével kapcsolatban;
22. sajnálja, hogy a fent említett intézményi változások egyértelműen gyengítették a jogállamokban kötelező fékek és ellensúlyok rendszerét és a hatáskörmegosztás demokratikus elvének érvényesülését;
Az igazságszolgáltatás függetlensége
23. emlékeztet rá, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége alapkövetelmény az Alapjogi Charta 47. cikke és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke, valamint a hatáskörök megosztására vonatkozó, az EUSZ 2. cikkéből levezetett demokratikus elv szerint is;
24. emlékeztet arra, hogy az Alkotmánybíróság fent említett, 33/2012. sz. határozatában az igazságszolgáltatás és a bírák függetlenségét Magyarország történeti alkotmánya vívmányának minősítette, amikor kijelentette, hogy a „bírói függetlenség elve, ennek elemeivel együtt, minden kétséget kizáróan vívmány. Az Alkotmánybíróság ezért megállapítja, hogy a bírói függetlenség és az ebből eredő elmozdíthatatlanság elve nemcsak az Alaptörvény tételes szabálya, hanem a történeti alkotmány vívmányai közé is tartozik. Így olyan értelmezési alapelv az Alaptörvény előírása alapján, amely mindenkire kötelező, és amelyet az Alaptörvény más szabályai lehetséges tartalmának feltárásakor alkalmazni kell.”[2];
25. hangsúlyozza, hogy Európában az igazságszolgáltatás függetlenségének hatékony megőrzése képezi a demokrácia alapját, egyúttal előfeltétele a különböző tagállamok igazságszolgáltatási intézményei közötti kölcsönös bizalom megerősödésének, következésképp az igazságszolgáltatás közös területén folytatott, határokon átnyúló zökkenőmentes együttműködésnek, az EUMSZ 81. cikkében (polgári ügyek) és 82. cikkében (büntetőügyek) rögzített kölcsönös elismerés elve alapján;
26. sajnálja, hogy a számos elfogadott intézkedés – valamint több folyamatban lévő reform – nem nyújt kielégítő biztosítékokat az igazságszolgáltatás és Magyarország Alkotmánybírósága függetlenségének alkotmányos garanciáira nézve;
27. úgy véli, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének a hivatali ideje lejárta előtti menesztése sérti a megbízatás stabilitására vonatkozó garanciát, amely az igazságszolgáltatás függetlenségének egyik kulcsfontosságú eleme;
28. üdvözli az Alkotmánybíróság fent említett, 33/2012. sz. határozatát, amely kimondja a bírák 62 éves korban való kötelező nyugdíjazásának alkotmányellenességét, valamint az EU Bíróságának fent említett, 2012. november 6-i határozatát, amely szerint a bírák nyugdíjkorhatárának radikális csökkentése Magyarországon életkor alapján történő, nem igazolható megkülönböztetésnek minősül, következésképp sérti a 2000/78/EK tanácsi irányelvet;
29. üdvözli a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvénynek, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvénynek a Magyar Országgyűlés által 2012. július 2-án elfogadott módosításait, melyek a 2012. február 16-i állásfoglalásában és a Velencei Bizottság véleményében korábban felmerült számos aggályos kérdést rendeztek;
30. ugyanakkor sajnálja, hogy nem hajtották végre a Velencei Bizottság valamennyi ajánlását, különösen ami az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyek áthelyezésére irányuló személyes hatásköre korlátozására vonatkozó ajánlást illeti, mivel ez a hatáskör sértheti a tisztességes tárgyaláshoz és a törvényes bíróhoz való jogot;
31. üdvözli az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló, 2013. évi XX. törvény elfogadását, amely egy 10 éves átmeneti időszak végétől kezdődően a bírók öregségi nyugdíjkorhatárát 65 évben állapítja meg, és rendelkezik a jogellenesen megszüntetett bírói szolgálati jogviszonyok helyreállításáról;
32. sajnálja azonban, hogy a 2013. évi XX. törvény az elnöklő bírák esetében csak akkor írja elő a korábbi vezetői tisztségbe való visszahelyezésüket, ha ezek az igazságügyi tisztségek még betöltetlenek, amiből az következik, hogy nem minden jogellenesen felmentett bíró esetében biztosított a korábbi pozícióval teljesen azonos, ugyanazon feladatkört és felelősséget jelentő posztra történő visszahelyezést;
33. üdvözli a Bizottságnak a mind a 27 tagállamra kiterjedő, állandó igazságügyi eredménytábla létrehozására irányuló, Reding alelnök asszony által előterjesztett javaslatát, amely jól mutatja, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése általános törekvés az EU-ban;
34. elismeri a magyar jogászközösség professzionalizmusát és elszántságát, valamint a jogállamiság iránti elkötelezettségét, és emlékeztet arra, hogy az Alkotmánybíróságot a magyarországi demokratikus folyamat kezdete óta kiemelkedő alkotmányos testületként ismerik el szerte Európában és az egész világon;
Médiapluralizmus
35. elismeri a magyar hatóságok erőfeszítéseit, amelyek olyan jogszabályi változásokhoz vezettek, amelyek a médiaszabályozás területén felismert több hiányosság orvoslását, e szabályozás javítását és az uniós és európa tanácsi normákhoz történő hozzáigazítását célozták;
36. üdvözli a nemzetközi szereplőkkel folytatott folyamatos és építő párbeszédet, és hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács és a magyar kormány közötti együttműködés látható eredményeket hozott, ami a 2013. évi XXXIII. törvényben is tükröződik, amely rendezett számos, a médiaszabályozás jogi értékeléseiben korábban felmerült aggályos kérdést, különös tekintettel a Médiahatóság és a Médiatanács elnökeinek kinevezésére és megválasztásuk eljárási aspektusaira;
37. aggodalmának ad hangot az Alaptörvény negyedik módosítása azon rendelkezésének hatásai kapcsán, amely betiltja a kereskedelmi médiában a politikai hirdetéseket, mivel bár a rendelkezés célja a politikai kampányköltségek mérséklése és a pártok számára egyenlő esélyek teremtése volt, egyúttal veszélyezteti a kiegyensúlyozott tájékoztatást;
38. újra felszólítja a magyar hatóságokat, hogy proaktív módon, rendszeresen készítsenek vagy készíttessenek értékelést a jogszabályok médiakörnyezetre gyakorolt hatásairól (az újságírás minőségének romlása, az öncenzúra előfordulása, a szerkesztői szabadság szűkülése, az újságírók munkafeltételeinek és munkaviszonyuk stabilitásának romlása);
39. sajnálja, hogy az állami tulajdonú Magyar Távirati Iroda (MTI) mint a közszolgálati műsorszórók egyedüli hírszolgáltatójaként történő létrehozása – miközben a magántulajdonban lévő nagyobb műsorszóróknak saját hírforrásokból kell dolgozniuk – a gyakorlatban az MTI piaci monopolhelyzetét eredményezte, mivel az általa közreadott legtöbb hír díjmentesen hozzáférhető; emlékeztet az Európa Tanács azon ajánlására, miszerint meg kell szüntetni a közszolgálati műsorszóróknak a nemzeti hírügynökség igénybevételére irányuló kötelezettségét, mivel az a hírközlés sokszínűségének ésszerűtlen és tisztességtelen korlátozását jelenti;
40. megjegyzi, hogy a nemzeti versenyhatóságnak rendszeresen értékelnie kell a médiakörnyezetet és -piacokat, rámutatva a pluralizmust fenyegető esetleges veszélyekre;
41. kiemeli, hogy a médiaorgánumok piacra jutásának műsorszórási engedélyezési eljárások útján történő szabályozására vonatkozó intézkedésekkel és az állami, nemzeti vagy katonai biztonság és a közrend, valamint az erkölcs védelmére vonatkozó szabályokkal nem lehet a médiára irányuló politikai vagy párthoz kötődő ellenőrzés és cenzúra gyakorlása érdekében visszaélni, és hangsúlyozza, hogy e tekintetben megfelelő egyensúlyt kell biztosítani;
42. aggódik amiatt, hogy a közszolgálati műsorszórás egy rendkívüli mértékben központosított intézményrendszer ellenőrzése alatt működik, amely a tényleges operatív döntéseket nyilvános ellenőrzés nélkül hozza meg; kiemeli, hogy az elfogult és homályos pályáztatási gyakorlatok és a széles közönséget elérő közszolgálati média egyoldalú tájékoztatása torzítják a médiapiacot;
43. emlékeztet arra, hogy a tartalomszabályozásnak egyértelműnek kell lennie, lehetővé téve a polgárok és a médiatársaságok számára, hogy előre lássák, mely esetekben fogják megsérteni a jogszabályokat és e jogsértések miatt milyen jogi következményekre számíthatnak; aggodalommal állapítja meg, hogy e részletes tartalomszabályozás ellenére a közelmúltbeli nyilvános romaellenes megnyilatkozásokat a magyar Médiahatóság nem szankcionálta, és felszólít a jogszabályok kiegyensúlyozott alkalmazására;
A kisebbségekhez tartozó személyek jogai
44. megjegyzi, hogy a Magyar Országgyűlés büntetőjogi és a polgári jogi jogszabályokat fogadott el a rasszista gyűlöletkeltés és a gyűlöletbeszéd leküzdése érdekében; azonban rámutat, hogy a jogszabályok önmagukban nem képesek az intoleranciától és megkülönböztetéstől mentes társadalom létrehozására irányuló cél elérésére;
45. hangsúlyozza, hogy a tagállamok hatóságainak tevőleges kötelezettsége, hogy lépéseket tegyenek a kisebbségi jogok megsértésének elkerülésére, és ilyen jogsértések bekövetkezte esetén nem maradhatnak semlegesek;
Vallásszabadság és az egyházak elismerése
46. megjegyzi, hogy az Alaptörvény negyedik módosítása az Országgyűlésre ruházza a vallási tevékenységet végző egyes szervezetek egyházként történő elismerésére vonatkozó, sarkalatos törvények révén gyakorolt hatáskört anélkül, hogy előírná számára az elismerés elutasításának indokolására irányuló alkotmányos kötelezettséget, ami hátrányosan befolyásolhatja az állam azon kötelezettségét, hogy a különböző vallásokkal és világnézetekkel szembeni viszonyában semlegességet és elfogulatlanságot tanúsítson;
Következtetés
47. a fentebb kifejtett okokból arra a következtetésre jut, hogy az alkotmányos és jogszabályi keretek nagyon rövid időn belüli ismételt módosításainak rendszerszintű és általános trendje, valamint e módosítások tartalma összeegyeztethetetlen az EUSZ 2. cikkében, az EUSZ 3. cikkének (1) bekezdésében és az EUSZ 6. cikkében említett értékekkel, valamint eltér az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott elvektől; véleménye szerint e trend ‑ kivéve ha azon időben és megfelelő módon nem változtatnak ‑ az EUSZ 2. cikkében említett értékek súlyos megsértésének kockázatát eredményezi;
Kommentek